Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-12-28 / 25-26. szám
KEMENES GÉFIN LÁSZLÓ (Kanada) Pogány diaszpóra Lucskos asztalon széthányva teríték leszopott csontok feldőlt serlegek mancs-nyomok, vérfolt, epe és üröm, sörték csomókban, pállott állatszag, torz ingerek tobzódásának színhelye az emberevő oltár Némelyek jó gyomorral áldoznak vala Mások akarattal résztvesznek vala Sokan émelyedve nagyot harapnak vala Ám senki undorral el nem fordul vala Valami finesse hiányzik az egészből, a kenyér-nőstény s bor-hím üzekedése nekünk nomádoknak szabad pásztoroknak kunoknak jászoknak besenyőknek valahogy nem megy Húzássá ki ügyesen tüzes vasat a markába a karót szegycsontig tolja nyakszirtjénél kezdje a nyúzást most a térdkalácsát hasítja le aztán ropogjanak a csigolyák Nagy bűnös volt ez, eminenciás uram nem állta ki a próbát 5. t gyógyétó forrás vízében förösztöttem szép fehér vászonba gyócsümögbe kötöttem zsállyalével itattam szagos szénába takartam hej lyányom kedvesöm fölvirulsz-é tavasszal? gyémánt laszlö PORTRÉJA AMERIGO TÓTRÓL Aztán megvénült az évszak. Az oltárok körül barbár, újmódi muzsikára topogtak a johanniták meg a templáriusok, savanyú vért hörböltek az ezüst kupákból. Hétszám tartott a dáridózás, gyerekeinknek fölpuffadt a hasa, sokan közülünk vándorbotot metszettek, de eleinte csak kevesen indultak neki. A magyarok között folyt a versengés, a hivalkodás: „Ma estvére a teuton lovag urak gyermeklánybankettjére vagyok hivatalos”: „Mennem kell, még lekésem a főkáptalani újszülöttdíszebédet”; „Hát nem isteni Bizánc? Persze, ez a vacak Esztergom . ..” Nincs már solymászás karácsonykor, elnémultak a kobzosok, sokan aztán nekivágtunk Bolgárföldnek, Litvániának; sokunkat meg szétszórtak Zalába, Varasába, Túróéba, Torontóiba. Robotolunk az izmaelitáknak, őrizgetjük szokásainkat, a hímzést, a faragást; egyenes derékkal fogunk meghalni. A beszédtől megundorodtunk, nem csoda, hogy lassan atyáink nyelvét is elfelejtjük. A ménes elvadul, korcsot ell a jószág Folyvást satnyul a táltosok hatalma A moslék erdőként önt el, jóízű vadjaink idegen tájakra húzódnak Apad a csorda, elapad az anyák teje is A folyóvíz papok meg vértesek húgyától barna Nehéz időket élünk VICTOR VASARELY (FRANCIAORSZÁG) FESTMÉNYE 75
