Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-12-28 / 25-26. szám

GÖMÖRI GYÖRGY

(Nagy-Britannia)

SZÉLPÁL ÁRPÁD

(Franciaország)

Mindenféle a szélről

• •

Önarckép

Ha süt a nap árnyékká válnék borús az ég felhőcafat vagyok börtönablakon a vasrács mit ráznak a rabok

és ordítják szabadság az ordítás én vagyok a düh amely ráz őket rázza amikor hallgatok

a száműzött kit gyötör az otthon éhe az éhség én vagyok keservvel én szívom tele a sovány falatot

az igazság szomja kit kiszárít a szomj én vagyok szavak szidalma tapad a számhoz mit ki nem mondhatok

kinek kétsége az eget hasítja a kés én vagyok ki vért ont belőlem ontja mígnem elapadok

mi az életet formába oltja a vers én vagyok halál felett győztes amikor meghalok

A szél, ha nem fúj, mit csinál? kérdi a Hát elül. Ülve lógatja lábát, dúdol magában, ásítozik és végül álomba szenderül. De az is lehet, hogy elrepül más (hidegebb-melegebb) égtájakra. Vagy hogy egy óriás valahol zsákbarakja. Tudomisén.

De igazából a szél csak addig él, míg a bőrömön érzem. Mint a fájdalom. Mint a szerelem. Hányféle szél cibálta-tépte-űzte életem!

S hol van a holnapi, az a suhogó hajnali szél? Denevér-karmosan függ az idő füstös cseppkő-mennyezetén. Belehallgatsz az őszi éjszakába: semmi nesz. De az óceán felett, a sztyeppén, a Sierra Névadóban valaki hallja zúgni a szelet.

A Seholba tér meg, s a Sebőiban kél — valahol mindig fúj a szél.

gyermek.

VITÉZ GYÖRGY

(Kanada)

(Azt hittem)

hogy emlékezni néked is jó az emléknek értelme van hetedhétország forrásvizének horpadt bögrében metszett kristályban

(még tenyeredben is) — íze van

talán átlátszó

talán unalmas

talán sás béka érzik rajta

de emlékezni néked is jó

és ember szót csak szóval érthet

— hidrogén nem oltja a szomjat

az oxigén (bár életet ment)

az újszülöttet megvakítja

(téglarakás rakás tégla se Táj Mahal se Moholy-Nagy se Bauhaus se Kolosszeum) az emlékekben összeállnak a szarvasfi álláról lecsurrant drágalátos szavak forráscsöppek kis tócsatükörré ■— nézz csak bele ez nem borotválkozó tükör nem borostát (borostyánt és babért se!) szégyent félelmet villant vissza rád (halált esetleg) most már tudom

hogy emlékezni oly szörnyű lehet hogy az emlékben nincsen értelem ha az emlékben nincsen irgalom végső vak tükröd a magad eszkábálta képernyő: program és kapuzárás után recseg sustorog (deus ex masina) s óriás monoklijában télen-nyáron csak hull csak hull az elektronikus hó

STEINER ENDRE (AUSZTRÁLIA) SZOBRAI