Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-12-28 / 25-26. szám
VÁRI FÁBIÁN LÁSZLÓ (Szovjetunió) Hajnali virágének Violás hajnalon, hajlongjál csak. — Eképpen szólék, hogy meglátlak. — Ügy szeretnék a szemedre szállni, miként csak te tudsz a vizeken járni. Legelső fényed a holdra dermed, ha nem lát meg engem a te Szerelmed. Megtörhetetlen delej óv téged. Indítom ellened minden igémet, Lépteid simulnak úgy a habokra, mint a bíbor a rózsasziromra. de legelső fényed a holdra dermed, ha nem vár meg engem a te szerelmed. KERESZTURY DEZSŐ Mindig új kisdedet! GYŐRI ESZTER (USA) FESTMÉNYE Hogy eljutottak Betlehembe, csillaguk felleg födte még, de: áldozatnak kiszemelve, megszülte a Szűz gyermekét, Barmok közt pásztorok, királyok: jászlához járult a világ, hogy megtalálja a Megváltót, a kínra-kész Istenfiát. Anyák, szüljetek mindig új s új fiakat: legyen áldozat, kitől gyógyító áldást koldul, mi öli, a siserahad; az Atya oltárán hogy égjen, ki bűnre kegyelmet ígér, hogy ki ne hányjon vaksötéten sebzett szívekben a remény. NYÉKI LAJOS (Franciaország) Földrajz Térkép lett a táj, az emlékezet már mindig elejt egy-egy részletet. Térkép lett a táj S nevek, — ilyenek, hogy „Katlangödör” meg „Feketevíz”. Az emlékezet veszti fenekét, mint rozsdás vödör, „Nyirjes”, „Kiskanyar”, „Papdomb”, „Nagyliget”, — „Kincsempuszta”. . . Menj, fiam, a szügyi útra, a nyulaknak tépjél friss füvet. Térkép lett a táj, s tréfás versikék, és felhő a nyáj, vak gödör az ég, mindent eltemet, s megmarad a név: „Strézs, Hugyag, Varbó, a csitári vak ló”. ORBÁN DEZSŐ (AUSZTRÁLIA) FESTMÉNYE i V LÖKKÖS ANTAL (Svájc) Orsika olvas Orsika olvas. Suhognak a lapok, Pergeti szaporán a mai napot. Baleset, vezércikk, apróhirdetés, Börze, fogkrém-reklám, álláskeresés, Színészházasság, kémek, csempészügyek, Sport, politika, széljegyzetek, tüzek: Mindez csak bácsi, néni, kutya, tehén, Ahogy átcsúszik tisztogató kezén. öt perc. Az egész világnak vége. Pislogva kívánkozik anyja ölébe, S a szobára száll, mire lezárul szempillája, A napi zűrzavar harmóniája. VERESS MIKLÓS Őszidő Bíborlik már galagonya meg kerti birs leveleken eső-ragya — ég tűztövis patak csobog mint a Rinya lustán sebes ez már a hajnalkor alkonya: láng és seb is Talán sohasem ragyogott a kikerics s nem feküdtem fűben hanyatt — ne szenderíts ne álmodoztass kis tanyát — a múlt hamis — körisbogarat áfonyát: csak melegíts tüzed őszömön csillog át mint tűztövis homlokom három himlőcsillagát ringasd te is 70
