Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-12-28 / 25-26. szám

(l.j Első Károly király kihagyhatatlan feje

A pasaréti-úti új BBTE pályát akkor láttam először, amikor már rég Vasasnak hívták. A régit, meg a többit, a szigeti MAC pályát, a lágymányosi BEAC-t, a pesti FTC, MTK, Beszkárt pályákat ismertem mind, belülről. De 1929—30-ban abbahagytam a versenyzést és akkor egy darabig nem mentem a pályák közelébe. Egy jó darabig. Harmincnégy évig. Nem mertem. Aztán — hogy végülis oly sok idő eltelt, és hogy Tandori is velem jött, — gondoltam, talán már nem fog annyira fájni. hogy. nem a tribünök alól jövök ki a pályára, szögescipőben, startszámmal a trikómon, lámpalázas izgalomban, a fiúkkal, Lexivel, Gejzával, Mukival, hanem felöltözött néző vagyok csak a lelátón. Felnőttek vagyunk, talán csak nem fog megszakadni a szívem. Hát kimentünk Tandorival. Nem szakadt meg.

Láttam egyszer Németh Miklóst kihajítani a gerelyt majdnem az utcába. A kis keresztutcába. Szűk volt neki a tér. A rövidtávfutó bajnok Markó Margit még versenyzett. A klubház eszpresszójában egyszer megmutattam a lábát társamnak, akivel teniszt nézni jöttünk. Nézze meg egy futónak a lábát inkább, mondtam. Hencegtem vele. (Joggal.) ö nevetett a — meglepő — szemtelenségemen, de a bajnoknő, ha meg is hallotta, nem haragudott meg, mert látta, hogy lábának a szépsége társamat is meghatotta. Ugyanis ez a két boka, lábikra, térd, comb, ez az Achilles-íntől

OTTLIK GÉZA

A Budapesti (Budai) Torna Egylet

a biceps íemoralisig csupa erő, csupa robbanékonyság, mégis csupa gyöngéd és tökéletes vonal volt; hibátlan műalkotás. A szépsége félresöpört minden mellékszempontot: a testiség, érzéki bujtogatás verve, a sex nem rúgott itt labdába, hogy úgy mondjam. Társam, aki szigorú királynő volt (és bátor indián), elmosolyodott: ez szépség önmagáért, álnok és maszatos ígéretek nélkül. Érzelmileg hiteles. Ellentétben egy régi fiú leikével. És ellentétben, gondoltam én, egy régi leánnyal, akinek a teste is, lelke is, olyan nagy szerelmet ígért, amekkorára nem is volt képes. Talán ezt nem tudta magáról szegény hercegnő, de hiába. Be kellett falaztatnom élve. Ahogy a királyt is le kellett fejeztetni. Első Károlyt? Vagy a clochard királyt?

[§§ Nem. Elkanyarodtam. Nem jó. Húzd csak ki a lapot a gépből. Újra kell kezdenem §§]

A Budapesti (Budai) Torna Egylet új pályáját akkor láttam először, amikor már régesrégen Vasasnak hívták. A régi a Széna-téren volt, ahová aztán a villamossíneket rakták. Csak Budai Gödörnek becéztük. Donogán egyszer feldobta a diszkoszt a nagy fa-klubház tornácára, de senkit sem csapott agyon. Szűk volt neki a tér. (Ahogy, ugye, Mándynak szűk volt a Mikszáth- és Móricz-novella tere. ö sem csapott agyon azért senkit. Nem, őt próbálták agyoncsapni sokáig, irgalmatlanul, — de valahogy nem ment. A „legendáját” nem bírták szétoszlatni, azzal nem lehetett, amijük volt hozzá a hatalmasoknak, kutyagumival. Ugyanis leküldték a pályáról, mert ott műkotorékverseny folyt. Láttam a Wembley stadionban

ezt a berendezést. Ketrecből rajtoló kutyákat futtatnak zsinóron húzott róka- és nyul -ürülék után, ez a műkotorék, azt hiszem, — az angol kutyák szeretik, s bár csupán enyhe latrinaszagot terjeszt, mi nem szerettük, nem vettünk részt benne.) Elég az hozzá, hogy a Budai Gödörben szűk volt a tér.

A futópálya háromszög alakúra összeszorítva fért csak el és a 200-at éles fordulóval kellett futni. De nem ezen múlt, hogy egyszer majdnem kiestem már az előfutamban. Igazi ellenfeleket kaptam. Sose felejtem el. A kórság essen beléjük? Dehogy essen! Lehet, hogy más pályákon a fene se kíván magának igazi erős ellenfeleket, de a futónak Isten áldásai. Vagyis az én pályáimon.

Nem volt szűk télen a korcsolyapálya a Széna-téren. Fellocsolták az egészet, teniszpályákat, salakot, zene szólt, polka, bécsi valcer, nagy ívlámpák körös-körül, de fagy kellett hozzá. Decemberben várták a gyerekek a jeget Budán. Ki volt akasztva a város több pontján a címerszerű táblácska: „BUDAPESTI (BUDAI) TORNA EGYLET — A korcsolyapálya NYIT V A/CSUK V A — 8-tól

5-ig/7-ig/10-ig. Társam sokat korcsolyázott itt barátnőkkel, de még csak nyolc-tíz évesek voltak, úgyhogy még fel sem merült a hercegnő eleven befalazása, sem a leendő clochard lefejezése, aki nem is I. Károly volt és így még érthetetlenebb, hogy a levágott fejéből hogy került a zűrzavar Dick úr fejébe.

[§§ Hát nem. Megint belekeveredett I. Károly. Kezdjük élőiről. Ezt a lapot is el kell dobni. Nem baj. Csinálunk belőle sárkányt Dezsőnek §§]

(2.J Dick úr papírsárkányai

Az új BBTE pálya akkor már időtlen idők óta Vasas Sport Club volt. Kezdhetjük ezen a helyen, jó, de vegyük bele Dick urat, mert különben megjelenik hívatlanul, a zűrzavarral a fejében. Ez lett itt az új BBTE; a Gödör helyett kapták a pasaréti telket a várostól. Egyszóval, jártunk megint atlétikai versenyekre. Barátom. Szenzációs, ahogy Colalto mondhatta volna. Vagy mondta is, amikor elmeséltem neki a Lukácsban? De hogy mi volt ebben a vicc? szeretné tudni Dick úr. Tandoriban az volt a vicc, hogy lett kivel járnom a BBTE-re.

Meg a pályákra, mindenhová. Váltakoztak a régi színterek. Villamusoztunk ide, oda, ki az isten-csudájába, ősrégi filmekbeli mozi-tájakon át, ahogy akkor a fiúkkal, Gejzával, Gipsz Mukival, Kriesch Matival. Ismertük rég a pályákat, a más-más klubházakat, a járást az öltözőkbe, a tribünök alá. A Springer-szobrot, a BEAC korhadt távolugró-léceit, a Beszkárt príma új vörös salakját. A szakállas startert, akitől Isten óvjon.

A verseny napján. Már izgalommal ébred az ember. (Alig tudott aludni.) Alig lehet beszélni vele másoknak. (Az édes szőke Sári kijön a pályára. Az ember örül neki, de kicsit szórakozottan válaszolgat. Heute Nacht hab ich geträumt von Dir ... Szeret-e még csak anynyit mondjon. Zokogott a bendzsó, búgott a szakszofon ...) Lázas, boldog izgalom. A vereség nem baj, fontos dolog. Ám győzni is kell néha, már csak emiatt a kábult lámpaláz miatt is, hogy alapja legyen. Most már esélyes az ember. Addig volt jó, amíg alig ismerték. Most csak leéghet. De tudja. 24-en belül tud;

64