Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-12-28 / 25-26. szám
WEÖRES SÁNDOR Az unalmas világ i. Egy napsugár vegyül millió léggyel Egy göröngy egyesül a közlegénnyel Lesújtó konferenciák visszamaradó varázsa mindenkinek kellenek az új etikák II. A végtelen kétlábú nem tudja hová rakja harmadik lábát hová metszesse magát hát csak tűnődik mindtovább III. Sötét, sovány, vágyakozó éjszaka tiltanivalói lefüggő fürtök, gerezdek végül a pont, pont nélkül aztán az új valóság TŰZ TAMÁS (Kanada) Ma már Átgondoltam mégegyszer s százszor újra mielőtt még a véső visszahőköl kibontom álmomat a tiszta kőből mielőtt még a szélvész messze fújja tanúm lehetne sok kis szürke söntés hol párbajt vívtam eszméim hadával sóhajtoztam a rámsötétlő árnnyal kellene már egy salamoni döntés el kell ismernem ez bizony már rég volt mikor kedvem még frissen bugyborékolt s elébe vágott vad kétségeimnek ma már elringat az idegen fészek nappal és holddal egyvonalba lépek s fáradt szemem már rajtuk túltekintget FARKAS ÁRPÁD (Románia) Ériek Élni kell, ugye, gyönyörűm! Kötélen repked az ing. Ropog a levegő köröttük: Nőnek a gyermekeink. Ők írják dalunk is maholnap; Megfagy az ing odakint. Karjával integet ő — Voltam ki voltam Szószaporító korban Írógép-billegető. Élni kell, ugye. gyönyörűm, Szigorú télben az ing. Ropog a levegő köröttünk: Nőnek a gyermekeink. GROSS ARNOLD RAJZA HATÁR GYŐZŐ (Nagy-Britannia) KÁLNOKY LÁSZLÓ Megsejtett tartalmak a szikla peremén egy ember üldögél szemgolyójában visszatükröződik a telihold de lábát térdig amputálja a sötétség úgy érzi hogy valami végtelen kéménykürtőn át bocsátkozott ide búvárruhában a hajdani felhőkkel elúszó régi századokból sejt valamit de a saját bőrébe varrva nehéz a kibontakozás a csillagokból csak töredékesen olvashatja ki ami baljós ami nyilvánvaló amit tudnak sokan még sincsen foganatja látja ahogy a megállíthatatlan körhintán zeneszóval suhan el szeme előtt a történelemnek egy meglehetősen keskeny mégis túl fontos szelete bekövetkezik az ami körülbelül megsejthető de megfékezni kevés a remény az elragadt falovakat élni muszáj a csillagok helyett lángvörös kiütésekkel pettyezett égbolt alatt amíg lehet amíg a képzeletbeli óriási olvasóteremben egy pergamentekercs vagy fóliáns fölött görnyedve faggatjuk a sorsot csak félig fejtve meg az alig ismert betűkből álló szöveget s olyasmit olvasunk hogy hiába úszkálunk meghitt tavunkban a partról az álarcos halász úgyis bedobja horgát és mi úgyis ráharapunk a csalira hogy valami számunkra idegen közegbe jussunk amit még elképzelni sem tudunk hiszen nem ismerjük nevét sem és nem találunk olyan bölcset aki megmagyarázza a megsejtett tartalmakat Lángmagány én csak ez egy gyertyát figyelem már most ez ezerből — ezt kit rejt az üreg mert az a gyertya az oly magányos nincs annál gyertya — egyedülebb ez az ő utolsó megimbolygása s már lángjával aláfele halad de nekem az kell — rémlátomásba — kit édesanyákért gyújtanak már a kanóca lekunkorodna oly lekoppanásra készülő hogy belesápad barlangi odva — ó édes-egy! élve-megszülő már pisla lángod mily parányi már törpe csonkod meg folyik már nem soká fogsz ellenállni — őt látnom mindhalálomig a lelke lángját kilobbanóban izzó szálán még ki küszködik de felengedőbe rámondja: jól van — követlek utolsó üszködig! ezerek közt is egyetlen gyertyám lángok között is egy szivem. éghet körűle láng ezerszám úgy nem világai senki sem ezer közül szövétnek — nem világól mint e hűlt csonk a kéklő bolt alatt nekem csak ez kell ezer világból kit édesanyákért gyújtanak 59
