Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-12-28 / 25-26. szám
A két ház italált Kossuth-levél alkalmat ad számunkra, hogy a nagy Hontalan leikébe pillantsunk ismét. Leveleinek sokaságát két f~ I nagy csoportra, mondhatnám műfajra oszthatjuk. Az egyik típusa missziliseinek a saját ügyében, érdekében íródtak. Ezek a többinez képest kisebb számban maradtak fenn, minthogy kevesebben is teremtődtek. Jelen levelünk elseje egyike a keveseknek: tulajdonképpen finom, érzékeny üzleti levél, amelyet az Athenaeum könyvkiadóval folytatott értekezései közül ragadott ki a sors. Előzményül, hadd írjam ide, hogy 1881 nyarán a hűséges társ, Ihász ezredes halála után a kormányzó-elnök eladta az immár túlságosan tágassá vált villáját Collegno al Baraccone-ban s szerényebb lakást vett magánál' a Via dei Mille 22-ben a különbözeted jövendő megélhetése alapjaként, bankba tette. A bank azonban hamarost tönkrement s magával vitte Kossuth utolsó centessimóját is. A gyakori hazai. látogatók hírül vitték Budapestre a fenyegető nélkülözést. A hívek tudták, hogy semmiféle gyűjtés eredményét, vagy bármely hazafias adományt ö el nem fogadna, ezért szerződést ajánlottak fel neki emigrációs iratai sajtó alá rendezésére. Ez feladat volt, s nem is csekély munka, s az Athenaeum csatornáin át ellenőrizhetetlen méretű honoráriumhoz lehetett juttatni a szűkölködőt. ő méltán hihette, hogy egyetlen forintot sem fogad el megdolgozatlanul s tudva, nem tudva még olykor tán zúgolódhatott is magában a szeszélyesen érkező, egyébként tekintélyes tiszteletdíjak miatt, tudata alá szorítva minden olyan éber gondolatot, hogy mindez mégis csak a haza ajándéka. Második iratunk a levelek ama sokaságát prezentálja, amelyekben a Hazának üzen Kossuth Lajos — közel fél évszázadon át. Legjellemzőbbek a hazahívásokra, a díszpolgárrá emelésekre, a képviselővé választásokra tett elhárító sorai. Ezek közül mutatóban egyet: „legalább egy élő tiltakozás gyanánt akarok s fogok véglehelletemig állani, minden alku, minden törekvés ellen, mely hazánk állami függetlenségének s nemzeti önállóságának akármi áron, akárminő feltételek alatt, megcsonkítására van irányozva.” Kossuth 1890. január 10-én, az 1879. évi V. törvénycikk 31. paragrafusa alapján megszűnt magyar állampolgár lenni. A kései császári bosszú nem tett kivételt a nagy ellenféllel. Azután használta levelei záradékában „a volt magyar polgár” keserű rangját. Vigasztalhatta, hogy kilencvenedik születésnapján Budapest törvényhatósági közgyűlés egyhangúlag és nagy lelkesedéssel a főváros díszpolgárává választotta. De a magyar Golgota képe, képzete (olykor a feltámadás keresztjével társulva) nem tűnt el öreg kedélye látóhatáráról Az aradiakhoz írott levele mutatja őt lelkiállapotának ebben a komor pózában. Nagy öröm számunkra, hogy zengő hangján is fennmaradt számunkra ez a Magyar Golgota-képzet a korai fonográf technika jóvoltából, már a volt magyar polgár varázslatos szavával 1890. szeptember 20-ról Turinból. CSERES TIBOR Kossuth Lajos öregkori képe 33
