Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-12-28 / 25-26. szám
Értékes Kossuth-kéziratokat juttatott haza két külföldön élő honfitársunk, Zolcsák István (Brazília) és Wallner Árpád (NSZK). A Magyarok Világszövetsége az ajándékokat végleges helyükre, az Országos Széchényi Könyvtárba továbbította. Szerkesztőségünk megkérte Cseres Tibor Kossuth-díjas írót, az „Én, Kossuth Lajos" című könyv szerzőjét, fűzzön magyarázatot a hazatért levelekhez. 22 VIA DEI MILLE Turin JVou. 18. 1882. A dolog jinanczialis oldalának liberális elintézését köszönettel vettem; az első levelet kívánsága szerint idezárva visszaküldöm; azt azonban nem tagadhatom, hogy októb. 22-kei levelem első részének figyelembe nem vételét sajnállom, mert korban öreg ember vagyok erőmnek is munka képességemnek nem parancsolhatok és az actualis viszonyok posványából teljességgel nem bírok inspiratiót meríteni; azt nem is említve, hogy egészségem rossz karban van. — A Pesti Naplóban tett közlést egészen korrect ugyan, de kár volt vele íratni. Iparkodni fogok, hogy kudarczot ne valljon az ígéret, de az iparkodás sikeres lesz-e? azt nem tudom. De azt tudom, hogy ha a közlés akkorra halasztódik vala, amikor egyszersmind dolgozataim levezetése is közöltethetett volna, ez engem sok félreértésről és bosszantásoktól mentett volna meg. Minthogy én könyvet írok (írásaim IV-ik kötetét) egyenként is közrebocsátandó dolgozatokból állót (miként szerződésünk tartja) de könyvet; jónak láttam azt amolyan előszó-forma bevezetéssel megkezdeni. Ez megírtam; és pedig úgy, hogy ketté osztva közöltethessék az egész 13 negyedrész tömblap? DE nekem sűrű írásom van, azt gondolom ugyan annyi (ha valamivel nem több) nyomtatott lapot teend, könyvről számítva. Az első hat lap az első közlésre van szánva, a többi hét lap a másodikra (bevezetés, 2. folytatás’s vége) ~— Természetesen nem tisztáztam le, de ez azt hiszem ez nem lesz akadály. Alkunk azt tartalmazván, hogy a kötetek kiadásra nézve minden a réginél marad, én a kéziratot ugyanezen postával Stálfy úrnak küldtem el, amint eddig szokásban volt. — Fogja-e ő a megváltozott viszonyok közt akkorig teljesített foglalatosságát folytatni akarni? Azt természetesen nem tudom, az olyan dolog, amit Önöknek kell egymással elintézni, én magam, megállapodásukhoz fogok alkalmazkodni, ez úttal felkértem, hogy a kéziratot minél előbb juttassa önnek kezéhez miszerint még e hó folytán közöltethessék, a mit azért is kívánatosnak tartok, mert a Bevezetésre következő első dolgozat olyan tárgyú lesz, hogy vesztene az alkalomszerűségből ha december elején (mondjuk, ÍO-keig) nyilvánosságra nem kerülne. — Talán csak elkészíthetem, bár (a mint a bevezetésből is láthatja ön) nem vagyok az inspiratiónak bővében. De a mit ebben mondok, azzal magamnak tartoztam, a félreértések és félremagyarázások ellenében, melyeknek annyira bőviben vagyok, hogy szinte undorodom. — 3—4 napig kikerülhetetlen levelezésekkel leszek elfoglalva, tán egy hétig is, de aztán mindjárt hozzálátok ahhoz, a mit Deczember elejére szántam. A könyvek megérkeztek még nem volt időm felbontani a köteget. Kérem méltóztassék azokat a számlában terhemre írni; mert ajándékot nem szokásom elfogadni. Bátor vagyok azon kéréssel is terhelni, hogy méltóztassék Irataim eddigi három kötetének egy példányát (kötve) Pesty Frigyes úrnak nevemben elküldeni, és árát szintúgy terhemre írni. Van szerencsém tisztelt Uraságodat szíves nagyrabecsüléssel üdvözölni Vérei József úrnak Kossuth KÉT KOSSUTH-IRAT MELLÉ32
