Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-02-02 / 3. szám

Ahhoz; hogy megérthessük az árváltozások és a külkereskedelmi egyensúly csaknem egy évtizeden keresztüli megrendülésének jelentőségét a magyar gazdaság szempontjából, ahhoz érdemes végigkísérni — egy nagyon leegyszerűsített modellszámítás segítségével — a népgazdaság külgazdasági környezettel folytatott „anyagcseréjének” menetét. Ennek érdekében az áruvilágot három csoportra osztottam. Az első csoportba azok az áruk tartoznak, amelyek a termelés folyamatában a munka tárgyainak szerepét töltik be: az energiahordozók, a nyers- és alapanyagok, valamint a magasabb feldolgozottsági fokú féltermékek, alkatrészek, részegységek.

Ez az árucsoport logikailag a „természethez”, mint termelési tényezőhöz kapcsolódik. A második csoport a munkaeszközök, amely a „'technika” termelési tényezőhöz kapcsolódik. A harmadik csoport aiz összes, fogyasztási cikket foglalja magába, amely közvetetten a termelés „emberi tényezőijével áll logikai kapcsolatban, lévén, hogy a munkaképesség újratermelését szolgálja. Minden országra jellemzők a maga természet és történelem adta termelési tényezői. Magyarország esetében ez — becslésem szerint — körülbelül:

15 százaléka „természet” (ásványi kincsek termőföld),

40 százaléka „technika” (épületek, gépek, műszerek, szállítóeszközök, műtrágyák),

45 százaléka „emberi tényező” (fizikai munkaképesség, szakértelem, rutin).

Az a termékösszetétel, amelyet a „termelési té- • nyező-garnitúra” aiz adott világgazdasági hatékonysági követelmények mellett létre képes hoz- , ni, nem feltétlenül fedi a népgazdaság felhaszná- ) lási szükségleteit. Van, amiből többet termel, mint amennyit a kereslet igényel, van, amit nem képes (fizikailag) megtermelni, van, amit csak alacsony hatékonysággal volna képes megtermelni: ez szüli közvetlenül a külkereskedelem, a nemzetközi munkamegosztás igényét. A külföldi cserén keresztül azonban módosul a „természetes” termelési tényező-garnitúra is: a természeti és a technikai javak, valamint az emberi tényező fenntartásához szükséges fogyasztási cikkek átlépik a határt kifelé is és befelé is: olykor a felhalmozási források (a „tőke”), illetve közvetlenül az emberi tényező is vándorútra kél. A végeredmény az, hogy az országban ténylegesen működtetett termelési tényezők összetétele különbözik attól, amely földrajzi helyzeténél és történelmi tradícióinál fogva eleve a rendelkezésére állt. A nemzetközi áru-, tőke- és munkaerőforgalomba való ilyenforma bekapcsolódás akkor hasznos az ország számára, ha a módosított termelési tényezők hatékonyabban működnek, s az ország népének nagyobb jövedelmeket tesznek realizálhatóvá (beruházások, készletek és fogyasztás formájában), mint az eredetiek. Próbáljuk megközelíteni ezt Magyarország esetében.

Az importált termelési tényezők összetétele, ha az import teljes összegét a hazai termelési teljesítményhez képest kereken 40-nek vesszük, a következő:

a) munkatárgyak — 28 (ebből a féltermék 13): eziek a termelés hazai tényezői közül a hiányos „természet”-faktort egészítik ki; b) munkaeszközök — 8; ezek a hazai „tőke”-tényezőt (az állóeszközöket) egészítik ki; c) fogyasztási cikkek = 4; ezek a hazai munkaerő-szükséglet fedezésére szolgálnak, mint kiegészítő javak.

Az import e sajátos összetételében 'találkozik az ugyancsak sajátos összetételű hazai termelési tényezőkkel. Leginkább a „természet”-faktor gaz- ( dagítja, de a tőke: emberi tőke aránya is kétszerese az eredeti hazainak. Végül is a három együttesen csaknem 1/3 :l/3:l/3 arányba kerül, s így dolgoztatja le a hazai termelési folyamatot. Ennek a végén 40 egység ismét elhagyja az országot: ebből 17 szolgál a vásárló félnél munkatárgyként, amiből 10 egységnyi a féltermék, alkatrész 59 százalékkal, szemben a bejövő anyagimport 49 százalékos féltermék, alkatrész arányával. Az ex-A

külgazdasági

kapcsolatok

szerepe a magyar

portból 11 egység munkaeszköz, 12 egység pedig fogyasztási cikk.

Csináljunk mérleget: a munkatárgyak exportja és importja végeredményben importtöbblettel zárul: 28—17 = 11 egységnyi kiegészítésről var. szó, amelyből 3 egységnyi a féltermék-alkatrész. Ezzel szemben a beruházási javak területén 11— 8 = 3 egységnyi az exporttöbblet, a fogyasztási javakban pedig 8 egységnyi.

Végül is Magyarország évente a bruttó hazai termékéhez képest 8 százaléknyi fogyasztási cikket cserél le tisztán nyersanyagra és energiára, továbbá 3 százaléknyi kész beruházási cikket cserél el ugyanekkora mennyiségű félkésztermékre, alkatrészre. Ezen belül a bruttó hazai termék 7 százalékának megfelelő nyersanyagot cserél ki nyersanyagra, 10 százaléknyi fél terméket féltermékre, 8 százaléknyi beruházási rendeltetésű árult beruházási rendeltetésű árura és 4 százaléknyi fogyasztási cikket fogyasztási cikkre. A külfölddel folytatott csere után a termelési tényezőszerkezet az eredeti 15:40:45-ről 26:37:37-re módosul.

Magyarországnak tehát a jelen körülmények között főként azért kell fenntartania külgazdasági kapcsolatokat, hogy

a) kiegészítse gazdaságát ásványi eredetű anyagokkal, energiával, ezt részben feldolgozó ipari cikkekkel egyenlítse ki, részben pedig mezőgazdasági eredetű nyersanyagokat cseréljen ki ásványi eredetűekre;

b) kiegészítse gyengén fejlett háttériparát importált késztermékekkel, amjt végső felhasználásra alkalmas termékekkel fizet ki;

c) lecserélje a viszonylag alacsony szakértelemmel termelt cikkeit viszonylag magasabb szakértelemmel termelt cikkekre, finom anyagokra, alkatrészekre, gépekre, stb., s ezáltal növelje teljesítőképességüket ;

d) megszabaduljon a relatíve alacsony hatékonyságú termeléstől, hogy koncentrálhasson a hazai viszonyok között magasan nagyobb hatékonyságú területek fejlesztésére;

e) megszabaduljon a nagy fajlagos vagy abszolút beruházási igényű termeléstől, helyette nagy fajlagos élőmunka-igényű, különösen sok magasan kvalifikált munkát követelő termelésre rendezkedjék be;

f) növelje a termelői és fogyasztói piac termékválasiztását anélkül, hogy szétforgácsoLná a házai termelést.

Az a) pontban jelzett érdekeltség a hiányos és egyoldalú „természet”-tényező módosításának igényét tükrözi. A c) és e) pontban jelzett érdekeltség arra mutat, hogy a külkereskedelem révén az ország a „technika”-tényező kiegészítésére szorul, egyfelől mennyiségi, másfelől műszaki színvonal szempontjából. Ez egyben azt is mutatja, hogy az ország sajátos fejlődési szakaszában egyfelől a c) pontban még megjelenik az érdekeltség, a viszonylag egyszerűbb munka lecserélésére a viszonylag bonyolultabb munka ellenében; másfelől az e) pontban már érződik az

a követelmény is, hogy a beruházási forrásokban való relatíve szűk helyzetet a kifejtett munka bonyolultsági fokának növelésével, s ennek nyomán az értékesebb termékek exportjával lehet kompenzálni. A d) pontban jelzett érdekeltség célja a relatív előnyszerzés (lásd később), a b) pont egy fejlődési rendellenesség nemzetközi csere útján, való kiküszöbölésére irányul, az f) pont pedig az ország kis méretei és a gazdaságos termelés igényei közötti ellentmondás megoldásának szükségletét tükrözi.

Végső soron Magyarországnak energiára, ásványi anyagokra, hatékonyságnövekedést előidéző munkamegosztási kapcsolatokra van szüksége, ezzel szemben mezőgazdasági termékeit, némi ásványi anyagot (bauxit, stb.), és a szakképzett hazai emberi tényezők által kifejtett feldolgozó ipari eleven munkát tud exportálni. Ez a viszonylag egyszerű képlet azonban a mai valóságban súlyos ellentmondásokat takar. Nézzük az előző pontok sorrendjében.

a) A világpiacon a termőföld adta természeti javakat jelenleg csak igen egyenlőtlen feltételek között lehet bányászati eredetű természeti javakra kicserélni. Aki erre szorul, az a nemzeti munkájának egy részét elveszíti. Hasonló a helyzet akkor, ha a szükséges bányatermékeket feldolgozott élelemért vagy ipari eredetű fogyasztási cikkekért kívánjuk megvásárolni. Csak abban az esetben lenne biztosítható a kedvező cserearány, ha a, bányászati termékek importjával igen korszerű alkatrészek vagy beruházási javak, esetleg különlegesen magas minőségű, luxusfogyasztási cikkek exportját tudnánk szembeállítani;

b) A háttéripar fejletlensége következtében szükséges féltermék- és alkatrészimport kész gépexporttal vagy egyéb technikaigényes termékekkel való ellentételezése csak akkor nem jár a nemzeti munkának a világpiaci cserearányokon keresztüli pénzbeni elvesztésével, ha az exportált késztermékeket előállító hazai élőmunkát a külpiac teljes értékű teljesítményeknek ismeri el. Ha akár azért, mert az importált féltermékből a műszakilag lehetségesnél alacsonyabb színvonalú terméket gyártanak, akár azért, merít kis termelékenységgel építik be azokat a végtermékbe, vagy egyéb okok, például a bizalom hiánya vagy diszkrimináció: mindezt nem lehet elérni, a csere veszteségessé válik;

c) A feldolgozott cikkek minőségi cseréje — pl. kohászati hengerelt áru exportja saválló acél fejében — csak azoknak az országoknak gazdaságos, amelyek a nyersanyagot igen olcsón bányászszák ki, olcsó szállítási lehetőségeik vannak, a termelés technikai feltételei adottak és/vagy nagy tömegű, olcsón adott, viszonylag igénytelen technológia véghezvitelére; árunál többre viszont nem képes munkaerő áll rendelkezésre. Magyarország az esetek többségében nem rendelkezik ezekkel a feltételekkel, a hazai nyersanyagokat viszonylag drágán termeli, az importanyagokait drágán importálja; a szállítási költségek drágák; a nagy tömegtermelés feltételei nem adottak; a munkaerő zöme ennél igényesebb feldolgozásra is képes, a bérigényei is ehhez szabottak. A minőségi csere tehált csak azokon a területeken fizetődik ki, ahol az importált magas minőségű áru hazai termelési perspektívában is helyettes íthetetien (pl. a szükséges műszaki kultúra hiánya vagy a túlzott beruházásigény miatt);

d) , e), f) Amennyiben a magyar gazdaság teljesítőképessége — exportkínálatának összetételét és versenyképescégét tekintve — minden vitán felül egyenértékű volna a hasonló nagyságú és természeti adottságú országokéval, e bárom ismérv határozhatná meg beilleszkedésének jellegét a nemzetközi gazdasági vérkeringésbe. A magvar gazdaságban az ilyen irányú fejlődés kibontakozásának lehetőségei és ígéretes kezdeményei meg is vannak, de még nem váltak olyan tömegessé. hogv a külgazdasági kapcsolatrendszert egyértelműen ezekre lehessen építeni.

KOZMA FERENC

(A Magyar Tudományos Akadémián elhangzott előadás részlete)

11