Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-11-23 / 24. szám

Kíi-iitli-r-V

KÁDÁR JÁNOS NAGY-BRITANNIÁBAN

Kádár János Sir Geoffrey Howe külügyminiszterrel

FOTO: BALOGH P. LÄSZLÖ — MTI

Margaret Thatcher és Kádár János

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára háromnapos, hivatalos látogatást tett Nagy-Britanniában.

„Az angol—magyar együttműködés történetének kimagasló jelképe az a híd, amelyet egy skót épített a múlt században — hangsúlyozta pohárköszöntőjében Margaret Thatcher a miniszterelnöki rezidencián rendezett díszvacsorán. — A hídépítés sokszor használt kifejezés nemzetközi viszonylatban is. Kötelességünk, hogy e kifejezést valódi tartalommal töltsük meg. Az ön londoni útja, a magyar nép vezetőjének látogatása pontosan e célt szolgálja”.

Válaszbeszédében Kádár János is

utalt a két nép kapcsolatainak történelmi gyökereire:

„A magyar Körösi Csorna Sándor alkotta meg az első angol-tibeti szótárt, 1848-as szabadságharcunk vezetője, Kossuth Lajos évekig élt londoni emigrációban. Napjainkban — hangsúlyozta egyebek mellett az MSZMP főtitkára — közös erőfeszítéseink eredményeként szinte minden területen mozgásba jött, fejlődik a kölcsönösen előnyös együttműködésünk.”

Kádár János zsúfolt programot bonyolított le: látogatást tett a British Museumban, a brit parlamentben, megtekintett egy bevásárlóközpontot, részt vett Howe külügyminiszter

díszebédjén, találkozott a Gyáriparosok Szövetségének képviselőivel, majd nemzetközi sajtóértekezletet tartott.

A Brit Gyáriparosok Szövetségében elmondott beszédében Kádár János a következőket mondotta:

„Magyarország mindig a nemzetközi munkamegosztásba történő aktívabb bekapcsolódás lehetőségeit kereste. A különböző társadalmi berendezkedésű, más-más szövetségi rendszerhez tartozó országok gazdasági kapcsolatainak bővülése mindkét fél érdekeit szolgálja, nemcsak a gazdasági fejlődéshez járul hozzá, de egyben az enyhülés ügyéhez is.”

Nemzetközi sajtóértekezletén az

MSZMP főtitkára kitért arra, hogy Margaret Thatcher tavalyi, budapesti látogatásának viszonzásaként kereste fel most a szigetországot. E találkozó folytatása a másfél évvel ezelőtti eszmecserének, s miként az akkori, a mostani tárgyalások is építő szellemben, jó légkörben zajlottak le. Kádár János leszögezte: egyetértés mutatkozott abban a fontos kérdésben is, hogy erőfeszítéseket szükséges tenni egy békésebb világ érdekében. A The Guardian szerint az MSZMP főtitkára sajtóértekezletén „lefegyverző könnyedséggel” válaszolt a kérdező újságíróknak és „az enyhülés szellemét vitte be a konferenciaterem falai közé.”

EURÓPÁBAN CSAK EGYÜTT LEHET BOLDOGULNI

Az MSZMP főtitkárának cikke a New Hungarian Quarterly 100. számában

A New Hungarian Quarterly-nek, a negyedévenként megjelenő, angol nyelvű folyóiratnak ünnepi 100. számában jelent meg Kádár János „Magyarország és az európai béke” című cikke. Alábbiakban részleteket közlünk az MSZMP Központi Bizottsága főtitkárának írásából.

Nem közömbös számunkra az, hogyan vélekednek más népek a magyar népről, hogyan ítéli meg a világ közvéleménye a Magyar Népköztársaságot. A régmúlt és a közelmúlt éveinek terhes örökségeként még Európa népei sem ismerik eléggé egymást, sőt gyakran rosszul tájékozottak egymás életéről. Ezért is vagyunk hívei a becsületes hírközlésnek, a kulturális értékek kölcsönös megismertetésének. Ezt a fontos feladatot látja el immár 25 éve a New Hungarian Quarterly is.

A Magyar Népköztársaság kis ország, és ráadásul nyelvünket nem érti egyetlen más nép sem. Pedig a kis népek kultúrájával való megismerkedés, véleményünk szerint, a nagyobb népek számára is hasznos, nemcsak önmagáért, hanem azért is, mert lehetővé teszi a sokféleség érzékeltetését, ami mindenki számára megtermékenyítő. Hadd idézzem ez ügyben nemrég elhunyt nagy írónkat, Illyés Gyulát. „A nagy nemzetek fiai legtöbbször csak saját irodalmukat ismerik, hiszen oly nagy az is, hogy minden kérdésükre választ ad. Nagy, de mégsem a világ. A világot az ismeri, akit valami vándorolni hajt. Nem az tud felmérni egy-egy tornyot, aki maga is toronyban ül, hanem az, aki az egyiktől a

másikhoz zarándokol, miután a maga tornyából leszáll a földre.”

Mivel a mi sorsunkról is szó van, mi, magyarök is arra törekszünk, hogy jelen legyünk a nemzetközi életben, az európai szellem és irodalom világában, s hogy hallassuk szavunkat valamennyiünk közös dolgaiban.

A mai világról gyakran mondják, hogy összezsugorodott: a sugárhajtású gépekkel pár óra az út az egyik országtól a másikig, nem beszélve arról, mennyi 'idő alatt tennék meg rakéták ugyanezt az utat. Földrészünk, Európa népeinek sorsközössége és egymásrautaltsága már korábbi, lassúbb járású korokban is foglalkoztatta a legkiválóbb gondolkodókat. Már akkor tért hódított az a felismerés, hogy noha minden népnek megvan a maga sajátos történelmi öröksége — és valamennyi nép számára becses ez az örökség — boldogulni csak együtt lehet.

Az európai kérdés és az európai összefogás 1985-ben eddig nem tapasztalt mértékben foglalkoztat mindenkit. Még az is a korábbitól eltérő, a tegnapinál mélyebb értelmet kapott, hogy ugyanazok a folyók és tengerek mossák a földrész országainak partjait és ugyanazt a levegőt szívjuk. Közös gondunk lett a műszaki haladás, az ésszerű gazdálkodás az energia- és nyersanyag-tartalékokkal és a természeti környezet megóvása.

A történelem az élet tanítómestere, és történelmünkből mi levontuk a szükséges tanulságokat. Mindenki megértheti egy olyan nép történelmi tapasztalatát, amely földrajzi helyzete folytán — a Duna—Tisza táj a hadak útjának keresztezési pontja volt — bizonnyal egyike a földrész háborútól leggyakrabban sújtott nemzeteinek. így ma a szocialista Magyar Népköztársaság számára az európai népek békéje, biztonsága, barátsága és együttműködése nem pusztán szavakat jelent, hanem a történelmi tapasztalatok figyelembevételét, szilárd elvek alapján kialakított, létérdekeink felismerésén nyugvó hosszú távú politikát.

A magyar politika az utóbbi esztendők nehezebb feltételei között is a párbeszéd fenntartása, a kapcsolatok megőrzése, fejlesztése mellett foglalt állást. Abból indult ki, hogy ezék nehezebb, borúsabb időkben talán még fontosabbak, mint annak előtte, a napfényes napokon, és azt tartottuk szem előtt, hogy a kis és közepes országok is sokat tehetnek a dialógus fenntartásáért, a bizalom erősítéséért. Mi a tárgyalásokat, a kapcsolatok fejlesztését, a megegyezést támogatjuk minden vitatott, vagy megoldandó nemzetközi kérdésben.

A fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulóján megemlékeztünk arról, hogy a második világháborúban a különböző társadalmi rendszereket képviselő vezető politikusoknak sikerült megegyezésre jutniuk: az emberiség összefogott, a nemzetek sikeresen együttműködtek az antifasiszta küzdelemben. Az antifasiszta koalíció példájára kellene összefogni ma is — társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül — az országok ügyeit intéző felelős vezetőknek, összefogni minden népnek a világot fenyegető háborús veszélyek ellen — ez volna a helyes, a jó és a követendő út az egész emberiség számára.

3