Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-11-09 / 23. szám
A rockopera adaptációjában ez a lázadás túlnő a törzsek közötti viszálykodáson. A konfliktus kettős. Egyrészt István, a haladás embere — aki a kereszténységet és az akkor modern feudális-centrális államszervezetet akarja meghonosítani Magyarországon — áll szemben a konzervatív héjával, a „pogány” Koppánnyal. Más oldalról viszont Koppány a magyarság nevében népi felkelést szervez, az idegen ideológiát hirdető és külföldi zsoldosokat (,,hospes”-eket) felhasználó István ellenében. A küzdelemben egy pillanatra felsejlik a kiegyezés lehetősége. István és Koppány felismeri, hogy „az országnak béke kell” — azonban közbelép Torda, a szélsőséges táltos és a következő jóslatra vetemedik: „Koppány, ha Istvánt legyőzöd / nem pusztulnak a hősök / Hatalmas nagy lesz itt a nép / Rómától Görögbizáncig / Rajnától Levédiáig félik majd utódaid nevét / Mohácsnál győzni fogunk / Dózsa lesz György királyunk / Nagyhatalom századokon át / Rákóczi világot hódít / Kossuthtal valóra válik / a Duna-menti Köztársaság”. _____A *ita -* ^ Az István... hatalmas vihart kavart. Nem csupán a cím kecses germanizmusát tették szóvá néhányan — sokkal inkább a darab végén felhangzó, tűzijátékkal-görögtűzzel nemzetiszínű pántlikával előadott Himnuszt. Kinek szól a Himnusz? — kérdezték sokan. — Hiszen a darab jó kétharmadáig Koppány kifejezetten népszerű figura. (Ezt erősítette a megszemélyesítő, Vikidál Gyula robusztus egyénisége, s az őt jellemző „kemény” rockzenei stílus is.) A cselekvőképtelen, inkább hamleti István nem tűnik országszervező ellenfélnek. S azután, a német csapatok győzelme után, felhangzik a magyar himnusz — és tízezernyi fiatal áll, könnyekkel a szemében a nézőtéren. Sokkal inkább arról van szó — állítják mindazok, akik szeretnek a jelenségek mélyére látni —, hogy ifjúságunk számára új élményt adott a Királydombon sok ezer wattos erősítéssel felcsendülő Himnusz. Ez a fiatalság — a „békeviselt nemzedék” — jobbára csak az iskolai ünnepélyeken, vagy a válogatott labdarúgó-mérkőzések előtt hallhatta legszentebb nemzeti zenedarabunkat — nem csoda hát, hogy most, az őket mélyen megrázó színi játék végén, könnyes szemmel énekeltek együtt a szereplőkkel. Hazafiságuk kiélésének új lehetőségeit villantotta fel az előadás. Himnusz, idézőjelben A Nemzeti Színházban is fölcsendült az „Isten, áldd meg _a jnagyart ...” dallama. JV nézők itt^is- felálltak. Am Kerényi Imre rendezése nem hagy kétséget afelől, hogy most távolról sem az önfeledt megelégedés és az ünneplés pillanatai következnek. A Nemzetiben — a darab kezdetén — Koppány és István jó barátok. Az idős főnemes tanítgatja a gyermek Vajkot uralkodni és dönteni. A fejedelemmé választást és a megkoronázást baljós események zavarják meg: a felakasztott Labore teteme leng az ünneplők feje fölött; a megkínzott és elnémított krónikást katonák viszik el a koronázási ceremóniáról, s végül — a fináléban — István, minden magyarok királya egyedül marad. A felcsendülő Himnusz hangjaira István leveti koronáját, palástját, leteszi jogarát. Az üres trónus előtt Magyarország címerei láthatók — a középkortól máig. Helyére került tehát István, a király. A nemzeti színházi bemutatóval elfoglalhatta helyét a magyar drámairodalom repertoárjában. És önfeledt ünneplés helyett gondolkodásra, s választásokra késztet. SÓS PÉTER JANOS FOTÓ: KELETI ÉVA ISTVÁN, HELYÉN v r talmazó dupla lemezalbum hetek alatt több százezres példányszámban kelt el. Az elkészült film sorsa a tisztes bukás volt — ám a rockopera sikert sikerre halmozott. Bemutatták a szegedi ünnepi játékokon is. Majd — idén — a Nemzeti vette fel műsortervébe. T örténelem-darab A Boldizsár—Szörényi—Bródy szerzőtrió cselekménykezelése nem mérhető a történelemkönyvek alaposságával — mégis, a darabbeli konfliktusok túlmutatnak István korán. A mű szorosan vett cselekménye három esztendő történetét fogja át: a Géza fejedelem halálától István megkoronázásáig terjedő időszakot. Ebben az időben verte le Vajk-István — apósa, II. (Civakodó) Henrik bajor herceg csapatainak segítségével — Tar-Szörénd fiának, Koppány somogyi nemzetségfőnek a lázadását. Koppány a régi örökösödési hagyomány — a levirátus — értelmében magának igényelte Géza özvegyét és vele a fejedelmi státuszt.
