Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-11-09 / 23. szám
RAJNAI MARGIT A Sorbonne könyvtárának magyar anyaga A párizsi Sorbonne épületében levő könyvtár tizenhárom párizsi és Párizs környéki egyetemet szolgál ki. Gyűjtőkörébe tartozik a bölcsészettudományok minden ága és a természettudományok, valamint az orvostudomány története. Dokumentumaink száma összesen körülbelül hárommillió. Az előfizetett és rendszeresen érkező folyóiratok száma több, mint ötezer. Évente átlag 370 ezer olvasó fordul meg itt és a kölcsönzött kötetek száma hatvanezer körül van. 7ökb száz éves ritkaságok A magyar könyvállomány feltárásának és regisztrálásának megkezdésére egy budapesti kezdeményezés nyomán kerülhetett sor. Alig egy-két évvel később, a francia Közoktatásügyi Minisztérium külön kutatási keretet szentelt a világ különféle művelődési központjait érintő munkáknak. A Sorbonne Egyetemi Könyvtára főleg az állományában meglevő, de kevésbé ismert anyagait feldolgozó kutatási feladatok révén kívánt ebbe bekapcsolódni. A magyar könyvanyag feltárása ezek közé a kutatási feladatok közé tartozik. Munkamódszerünk más, mint a többi nagy európai vagy amerikai könyvtáré. A Sorbonne könyvtárának múltja, a hagyományokhoz ragaszkodó szelleme lehetővé tette, hogy kialakuljon az — a leltárkönyvek kétféle típusán alapuló — archívkomplexum, amely ma igen megkönnyíti a magyar könyvállomány összegyűjtésének lehetőségét. Rendelkezésünkre áll ugyanis a leltárkönyvek teljes sorozata, amelyekben a könyvtárba való beérkezés — azaz adomány, vétel vagy csere — szerint különböztetik meg és tartják számon a dokumentumokat. Ezzel párhuzamosan létezik egy másik, bonyolultabb típusú leltárkönyvsorozat, amelyekben szakcsoportokba való beosztásuk és méreteik szerint rögzítjük a dokumentumokat. Az alapvető szakcsoportok a múlt század eleji egyetemi oktatásnak megfelelően alakultak ki, „házi használatra”. Minden szakcsoportot egy vagy több betű jelez. Jelen vannak már a magyar történelemre vonatkozó latin vagy francia nyelvű művek is a Sorbonne könyvtárban. így például Teverius „Pannóniáé história chronologica .. című, 1596-ban Frankfurtban megjelent műve, vagy a Brenner abbénak tulajdonított, hat kötetes „Historie des Révolutions de Hongrie” című, 1739-es hágai kiadása, amelyek a Prytanée National (a Napóleon és Choiseul által alapított katonai iskola) könyvtárából került a Sorbonne-ra. Mások, mint például Rumée ,,Historie generale des troubles de Hongrie et de Transylvanie” című, 1608-ban Párizsban megjelent műve a régi, Nagy Lajos király nevét viselő jezsuita kollégium tulajdonát képezte. Rajnai Margit Budapesten született, 1963-ban végezte el az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán a francia—magyar szakot. A következő évben férjhez ment egy Párizsban élő franciatanárhoz. A Sorbonne-on az orosz szakot is elvégezte, doktori disszertációját Bulgakovról írta. E munkája megjelenés előtt áll a Sorbonne Egyetemi Könyvtár Kiadójánál. Jelenleg a Sorbonne szlavisztikai osztályán dolgozik. A század elején Kont Ignác, a Párizsban élt magyar származású tanár 600 kötetnyi magyar nyelvű és magyar vonatkozású könyvet ajándékozott a Sorbonne Könyvtárának. Ekkor került sor a magyar jelentésű alszakcsoportok megnyitására. Azóta a magyar irodalmat a LEhg, és a modern magyar történelmet a HMhg betűjel mutatja. De természetesen a más témakörbe is osztályozható, részben vagy egészben magyar vonatkozású dokumentumok még a két magyar alszakcsoport megnyitása óta is sokszor más leltárkönyvbe kerülnek. Ezért első feladatként a könyvtárban létező összes szakcsoport-leltárkönyv szervezett, figyelmes átvizsgálását tűztem ki célul magamnak. Egy év alatt huszonhármat tudtam belőlük végigvizsgálni. Ez a szám a könyvtár állományának körülbelül negyed részét jelenti. A 600 kötetes Kont-adománnyal együtt ezernél több címet gyűjtöttem össze. Az a célom, hogy a kiadandó magyar katalógusba bekerülő művek teljes jegyzékét összeállítsam. A következő lépés az általános szerzői- és anonim-katalógussal való összevetés lesz. Azt már megállapítottam, hogy elég sok magyar munka leírása nem felel meg a modern normáknak. Az ilyen leírások átfogalmazására már kaptam engedélyt. Ä többiek elvileg ugyanabban a formában fognak szerepelni, mint ahogy a katalógusban is megtalálhatók. Az esetleges hibákat — mint a keresztnév-vezetéknév összetévesztést — természetesen ki fogjuk javítani. A könyvtár egyik legfontosabb gyűjtőköre a történelem. A múlt század második felétől kezdve a könyvtár a tudományos kutatás céljait szolgáló dokumentumokat, történelmi forráskiadásokat is igyekezett megszerezni. Ekkoriban került a könyvállományba a magyarok történetére vonatkozó számos publikáció. Példaként idézném a Budapesten 1857- ben megjelent „Monumenta Hungáriáé historica” című kiadványt, vagy az 1829-30-ban szintén Budán kiadott, „Codex diplomaticus Hungáriáé..című művet, valamint az 1849-ben megjelent „Ferum hungaricarum monumenta Arpadianae”-t. Az akadémia díja Az adományok között is található néhány ilyen típusú kiadvány: Szádeczky Lajos Zsiki-krónika kiadása (1905); Karácsonyi Imrének a Rákóczi-emigráció török forrásainak szentelt munkája. A ritka könyvek tárában őrizzük, teljes állapotban, Katona István 43 kötetes, 1778-1817 között kiadott, „História critica Hungáriáé ducum et regum” c. monumentális művét. A magyar történelemnek szentelt magyar nyelvű összefoglaló jellegű tanulmányok között megtaláltuk Szilágyi Sándor „A magyar nemzet története” című, 1895—98-ban megjelent művét és Sebestyén Gyula azonos című, 1900-as kiadású írását. Mint minden szakcsoportban, a magyar történelemre vonatkozóan is igyekszik a könyvtár a nagy világnyelveken megjelenő publikációkat beszerezni. Természetesen elsődlegesen a francia nyelvű munkák, melyek a már említett 16-17-18. század eleji munkák után már az 1848-as forradalom és főként a kiegyezés időszakában jelentek meg, és ezen eseményekkel is foglalkoznak. Alig 10 évvel a levert forradalom után, 1859-60- ban jelent meg Párizsban Irányi Dániel és Charles-Louis Chassin közös könyve a 48-as forradalom politikai történetéről, és hamarosan az egyetemi könyvtár birtokába került. Megtalálhatók ebben a témakörben Edouard Sayous Magyarországnak szentelt könyve is: 1872- ben jelent meg „A magyarok és politikai irodalmuk története 1790-től 1815-ig” címen. Tegyük hozzá, hogy ez a mű 1872-ben elnyerte az egyik legnagyobb kitüntetést, a Francia Akadémia díját. Francia, német, angol hungarikák Irodalmi szempontból sem érdektelenek a könyvtár állományában meglevő és a múlt század hetvenes éveiben közreadott francia publikációk. Figyelemre méltó az az antológia, amelyet 1817-ben jelentetett meg Mezőkövesdi-Ujváry Sándor, Francois Coppée és a Justh Zsigmond köréhez tartozó néhány költő közreműködésével. A kötet ajánlása Deák Ferencnek szól. Az eddig összegyűjtött anyag alapján még csak részletismereteink vannak a Sorbonne könyvtárában meglevő magyar vonatkozású és magyar nyelvű irodalmi anyagról. A magyar nyelvű irodalmi művek főként a Kontadomány révén kerültek be könyvtárunkba, és ez a gyűjtemény egyelőre elég hézagos. Ami viszont az átfogó jellegű irodalomtörténeti munkákat illeti, a könyvtár megvette Szinnyei József „Magyar írók élete és munkái” című, 1891-ben kiadott művét, valamint Pintér Jenő 1909-es magyar irodalomtörténetét is. Ha a könyvtár gyűjtőköréhez tartozó munka a magyarnál hozzáférhetőbb nyugati nyelven jelenik meg, általában szívesebben választjuk az ilyen publikációkat, akár irodalmi szövegkiadásról, akár tanulmányokról, vagy irodalomtörténetről legyen is szó. Van Petőfi-életrajzunk németül, Arany-tanulmányunk franciául, nagy átfogó magyar irodalomtörténetünk angolul stb. A nyelvtudományi állományunkban jelen vannak a magyar szótárírás történetének legnagyobb alkotásai. A híres Czuczor—Fogarasi, „A magyar nyelv szótára”; Ballagi Mór 1873- as kiadású nagy műve, „A magyar nyelv teljes szótára”; Szinnyei József „Magyar tájszótár”-a; Budencz József „Magyar-ugor öszszehasonlító szótár”-a (1879-81-es kiadás); Szily Kálmán 1902-es műve, „A magyar nyelvújítás szótára”; és sorolható még hoszszan, mert Czuczortól Gombocz Zoltánig nem hiányzik egyetlen jelentős név sem. Ebben a témakörben is jelen van a francia tudósok ismert köre, hogy csak Fauvin abbé vagy Aurélien Sauvageot nevét említsük. Az eljövendő munka még hosszú és kitartó erőfeszítést igényel. A könyvek egy részének áttekintése értékes ismereteket nyújt bizonyos történelmi korszakok magyar— francia kapcsolatairól, a két kultúra kölcsönhatásáról. A könyvtári adatok egy része talán felhasználható a párizsi magyarságra vonatkozó ismereteink gyarapítására is. 12
