Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-10-12 / 21. szám
H alló ... szervusz, nem ismersz ... de ismerem jóanyádat...” Eddig még nem mondta be a nevét, de nem is volt rá szüksége: már az első szavaknál a hanghordozás egy arcképpel ellátott névjegyet pótolt. „Igen, tőle tudom, hogy a művész úr a közeljövőben...” „Neked nem művész úr vagyok, hanem Gyula vagyok, esetleg Gyuluka.” (Hát igen: mindig is éreztem, hogy nem szerepekbe illesztették Kabost, hanem Haboshoz illesztettek szerepeket. Ö „adva volt”, mint tényező bármilyen egyenletben színpadon és filmben, pesti polgárként — szemben a nemzetközi kisemberrel, Chaplinnel — mint Kempelen zugügyvéd a „Három sárkány’-ban, Schneider szállítmányozó és szoknyavadász a „Hyppolit, a lakáj”-ban, vagy Kovács úr, a papucsférj, „A papucshős”-ben. Ekkor 1939 őszén, már évek óta a legnépszerűbb magyar filmszereplő volt, nemcsak otthon, hanem Magyar-Amerikában is. És most emberközelben tapasztalhattam, hogy Kabos Gyulából a szó bármiféle értelmében is egyetlen példány létezett; még csak hasonlítani sem lehetett hozzá arcra, hangra, gesztusokra.) „Mikor érkeztél? Honnan hívsz?” „Percekkel ezelőtt érkeztem és a Hotel Mekkából telefonálok.” „Micsoda? Mekka? Évek óta clevelandi lakos vagyok, de én ilyen nevű hotelt itt nem ismerek .. „Pedig ez van, kérlek, és benne vagyok.” „És kaptál ott rendes szobát fürdőszo bával?” „Hát nem egészen, de kaptam szobát szivaccsal ...” „És mondd, tudsz angolul?” „Tudok annyit, amennyi nekem kell. És mennyi kell nekem? Semmi.” (Kabos mintha állandóan a szerepeit szövegezte volna, ahogyan önmagát adta, pajzánkodva és „félre”, pislogva és hebegve, stratégiai hadarással és taktikai kacsintással. írók helyettese, rendezők álma, kollégák rajongva irigyelt példaképe tudott lenni ez az ember, aki mintha valakinek a fantáziájában jött volna a világra. Kellett, hogy betanuljon szerep-szövegeket, de azok mindig a sajátjának tűntek és kizártnak látszott, hogy mástól származzon például ez, a „Meseautó”ban, Gombaszögi Ellával: „Beszéljünk lelkiekről. Mondja, kedvesem, mennyit keres maga?”) » sziklay (C. Klay) Andor 1912-ben született 1935 Óta él az Egyesült Államokban. Eisenhower elnök kinevezésével évtizedeken keresztül dolgozott a Külügyminisztériumban. Számos diploi^plfc-történeti és nemzetközi jogi kötet szerzője. Lapunkban közölt Írását az Amerikai Magyar Népszava és a Szabadság számára készítette. SZIKLAY ANDOR1 CSILLAGOK Kiszálltam a Hotel Mekkának nevezett külvárosi karavánszerájhoz, amelyet meglátni és Gyulát szerény legénylakásom 2. számú ágyára meghívni egy pillanat műve volt. Két hatalmas kofferrel és egy esernyővel haladéktalanul áttelepedett, ahelyett, hogy a közeli tisztességes szállodák valamelyikébe költözött volna; tudniillik Gyula, esetleg Gyuluka, nemcsak zseniális színészi képességeiről volt nevezetes, hanem takarékosságáról is, hogy ne mondjuk, zsugoriságáról. Főzni is azért tanult meg, mert saját bevallása szerint „sokkal kiadósabb” volt úgy az élet; viszont hamarosan tapasztalatból állíthattam, "hogy elsőrangúan tudott főzni és sütni. A clevelandi hetek 'folyamán gyakran állt elő: „Gyerekek, csinálok nektek príma vacsorát. Finanszírozzátok.” „Gyula, amikor mint amerikai diák éltem Pesten, olvastam egy riportot a Színházi Élet-ben Habosról ... az állt ott, hogy a nagy komikus tulajdonképpen drámai színész akart lenni. . . egy kép is volt a cikkben: Napóleont alakítottad egy francia drámában, lekanyarodó hajtinccsel, hajtóka alá dugott jobbkézzel. ..” „Igen ... a SardcrtNBfclíiqk-^ához öltöztem be, de már a próbán leröhögtek a színpadról... egyszerűen képtelenek voltak az emberek elfogadni engem másnak, mint aminek már ismertek ... Csak filmen játszottam tragikus szerepet, azt is csak egyszer, ,A döntő pillanat’ című darabban. Hiába” — (itt a fej kissé jobbfelé hajtva, mindkét tenyér vállmagasságba emelve, száj szűk mosolyra húzva) — „én már egyszersmindenkorra ,a Kabos’ voltam ...” „Mindig is színész akartál lenni?” „Dehogy. Eredetileg mérnök voltam.” „Mi? Mérnök? Ne beszélj!” (Köhintés, sunyi pillantás:) „Hát nézd csak . .. nem az a kimondott mérnök ... nem úgy, hogy mondjuk ha elmertem az utcán egy ablak előtt, oda mutattak volna bentről, hogy nézzék csak, ott megy egy mérnök ...” * Múltkor beszámoltam itt Ágai Irén és Székely István clevelandi fellépéséről. (Pótlás: Kabost Székely fedezte föl a film számára, ami méltán számít művészettörténeti eseménynek. Nemeskürty írja „A képpé varázsolt idő — A magyar film története” c. könyvében: „A Hyppolit-siker eldöntötte a magyar film sorsát... ez a film példátlan világrekordot állított fel: több mint 40 év óta szakadatlanul műsoron van ...”) Elmondtam, hogy vészkijárat gyanánt zongorakísérő lettem Ágai Irén mellett, amit nyíltszíni cvikipuszival jutalmazott. Valószínűleg attól kaptam vérszemet... ugyanis vállaltam ugyanazt a feladatot Kabos előadásain, amelyek szintén a Moreland-színházban folytak le. A siker tomboló volt még mielőtt a száját kinyitotta volna . . . Spanyol torreádornak öltözve jelent meg. Tessék elképzelni Kabost, fején lapított napóleoni kalpaghoz hasonló micsodával, hímzett selyemzekében, sújtásos térdnadrágban, vörös harisnyában, aranyszínű selyempapucsban, oldalán kard ... És az a bang!..........Paso doble”-ritmusú bevezető akkordjaim után így kezdődött a dal, amelyet elénekelt, vagy elnyerített, helyenkint „olé!” rikkantások közt hetykén toppantva: „Stramm spanyol vagyok!” A továbbiakban olyasmik voltak, mint „szemem forrón ragyog”, „Sevilla mellett van a tanyám ... ott nevelt néhai édesanyám ...” Meg-megfordult egy feléje törtető képzelt bika ellen, vadul felordítva, amit a közönség falrengetően viszonzott, és a dal végeztével a lábdübörgéssel kísért tapsorkánra a leghíresebb spanyol bikaviador is büszke lehetett volna. Kabosról csoportképet lehetett volna készíteni: előadásainak ő volt a menedzsere, rendezője, hirdetője, fővilágosítója, konferansziéja — de egyedüli szereplőnek lennie túl nagy teher lett volna, a teljes kétórás előadást váró publikum előtt. Elhatározta, hogy beoszt még egy-két számot. 18
