Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-10-12 / 21. szám
Az Eötvös Kollegium évfordulóján Kilencven esztendeje, augusztus 18-án I. Ferenc József osztrák császár és magyar király kedvelt nyári rezidenciáján, Ischlben tartózkodott. Itt ünnepelte születésnapját: a hatvanötödiket. Korábban ilyen és hasonló jeles napokon a császári kegy kinyittatta néhány „rebellis magyar” börtöncelláját, de 1895-ben ilyen gesztusra már nem volt lehetőség. Csaknem fél évszázad múlt el a szabadságharc és egy emberöltő a kiegyezés óta. Így a felséges születésnapot a konszolidált viszonyokhoz illően egy rendelettel tette emlékezetessé. Tárgya egy budapesti kollégium alapításának engedélye volt, amely a tanári pályát választó vidéki diákoknak egyetemi tanulmányaik idejére otthont nyújt és a biztonságos felkészülés körülményeit teremti meg. A kollégium a liberális államférfi és író: báró Eötvös József nevét vette fel. Eötvös vallás- és közoktatásügyi miniszterként előkészítette az állami népiskolák létrehozásáról, a tankötelezettségről, a felekezeti egyenjogúságról, és a nemzetiségi területeken az anyanyelvi oktatáshoz való jogról szóló törvényjavaslatot, amelyet 1868-ban fogadott el az országgyűlés. Méltóbb nevet aligha választhattak volna a kollégium számára, amelynek hivatását a néhai miniszter fia: Eötvös Lóránd, a kollégium első kurátora így határozta meg: „Oda kell hatni, hogy növendékeinek ne csupán ismereteit gyarapítsa, hanem bennök a tudomány és míveltség iránti szeretetet felkeltse. Csak annak a tanárnak tanulói haladnak igazán, aki maga is halad.” E megemlékezés terjedelmét jóval meghaladó névsort lehetne összeállítani a magyar művelődéstörténet azon kiválóságaiból, akik tanárként vagy tanítványként beírták nevüket az Eötvös Kollégium történetébe. Közülük sokan mindkét minőségben szerepelnének a névsorban. Például Gombocz Zoltán, aki az alapítás évében kezdte tanulmányait, de a néhány évvel későbbi „gólyák”, elsőévesek — köztük Kodály Zoltán, Szekfű Gyula, Szabó Dezső, Gerevich Tibor, Kuncz Aladár, Laczkó Géza — számára már tanár úr volt, a nyelvészet profeszszora. Ugyanígy lett tanítványból mesterré Horváth János, Pais Dezső, vagy a maiak közül Kosáry Domokos, Sőtér István, hogy csak néhány nevet említsünk e nagyon is jellemző pályafutásra. Az egyetemi tanárrá, tudóssá lett egykori kollégisták (Gyergyai Albert, Keresztury Dezső, Köpeczi Béla, Ligeti Lajos), politikusok (Övári Miklós, Mód Péter) mellett — és még hány tucat nevet sorolhatnánk! — az Eötvös Kollégium igazi jelentőségét a kevésbé híres tanítványokban kell keresnünk. Azokban a nagytudású tanárokban, akik az alapítók szándéka szerint az ország különböző gimnáziumaiban oltották be a tudás és erkölcs igényét több emberöltőnyi diáknemzedékbe. Hogy mi volt az Eötvös Kollégium titka? Kereshetjük a tárgyi feltételekben: a hatalmas, elmélyült kutatómunkára alkalmas könyvtárban, a kényelmes lakószobákban, az egyetemi oktatás mellett a kollégium falai között nyújtott külön képzésben, kéthárom idegen nyelv magas színvonalú elsajátíttatásában. De kereshetjük szellemében is, amiről a legtöbbet a volt diákok emlékezései árulnak el: Gyergyai Albert: „Mi mindent kaptam az Eötvös Kollégiumtól? Otthont, védelmet, legjobb tanáraimat és legbensőbb barátaimat, legdöntőbb olvasmányaimat és legmélyebb serkentéseimet.” Laczkó Géza: ,,A kollégium növendékei sokféleképpen rétegződtek ... Keresztmetszetében Magyarország egész társadalma a földtúró paraszttól a dzsentri miniszteri tanácsos fiáig.” Tálasi István: „A kollégium társadalma tükrözte a régi Magyarország és Monarchia nemzetiségi összetételét is. A magyaron kívül voltak hazai német, szlovák, román, szerb, horvát, bosnyák, szlovén nemzetiségűek, a külföldiek között jelentős volt a török hallgatók száma, s volt időszak, amikor bolgár, görög^-syjjerikai, kínai és japán beutaltak is voltak a kollégisták között. Ami a vallást illeti, teljes liberalizmus uralkodott. ... A hazai premontrei kanonok jelölt elmélkedhetett hazai vagy külföldi mohamedánokkal, kelet-ázsiai buddhistákkal és külföldi szabadgondolkozókkal.” A legendás tanáregyéniségek névsora időrendben is, és az egykori növendékek szívében is Bartoniek Gézával kezdődik, aki 1895-től 1927-ig volt a kollégium igazgatója. Nevét szabályosan leírva csak a lexikonok őrzik, ugyanis Bartoniek Géza nem kedvelte a bürokráciát. Ha kivételesen írásban kellett valamit diákjaival közölnie, ezt néhány kézírásos sorban elintézte és csak neve kezdőbetűit írta alá: B. G. így lett belőle nemzedékek számára Bégé úr. Pais Dezső jegyezte fel róla, hogy nem kedvelte az ünnepélyes szónoklatokat sem. Amikor a kollégium új, Alpár Ignác tervei alapján készült épületét 1911-ben átadták, a felavatáskor az igazgatónak illett beszédet mondani. Bégé úr ünnepi szónoklata így szólt: „A hazától kapták, becsüljék meg!” Bartoniek Géza viszont tanítványait becsülte meg állandó figyelmével. Ligeti Lajos írta róla: ,,B. G. úr számon tartotta, ha valakinek kollégista korában tudományos cikke jelent meg valamely szakfolyóiratban itthon vagy külföldön. Lehívatta a szerzőt és gratulált neki. Előfordult, hogy kollégistát sub auspiciis avattak doktorrá. B. G. ilyenkor kitűzette a nemzeti zászlót, ünnepi ebédet adott még a sanyarú időkben is, és az ebéden maga is résztvett. Az csak természetes, hogy szónoklat ilyenkor sem volt.” A legendás B. G. urat a tudósként is híres Gombocz Zoltán, őt pedig a klasszika-filológus Szabó Miklós követte az igazgatói székben. Utóda Keresztury Dezső volt, vele zárult az Eötvös Kollégium klas^jpis korszaka. 1950-ben ugyanis feloszlatták a nagy múltú intézményt. Újjászervezését 1956- ban kezdte el Tóth Gábor neflik léstörténész, aki csaknem három évtizedes igazgatósága alatt időt és energiát fordított arra is, hogy megalakítsa a régi kollégisták baráti körét. A hagyományokhoz híven, volt diákjai közül keresett utódot, és talált is: egy fiatal kaposvári tanár személyében. Milyen és hogyan működik napjainkban az Eötvös Kollégium? Dr. Szíjártó István a régi diák és az új igazgató együttes büszkeségével kalauzol végig a híres alma materen. Megcsodálom a frissen tatarozott épület lépcsőházának freskóit, a 150 ezer kötetes könyvtárat és — ép testben, ép lélek! — a sportpályát az esőáztatta kert mögött. Az igazgatói irodába menet gyors pillantást vetek az előtér falitáblájára szögezett tréfás, rajzos meghívókra. Ezek szerint a Természettudományi Kar hallgatóit a mai diáknyelv is „dögész”-eknek becézi, éppen úgy, mint azoknak a tekintélyes, fehérszakállas uraknak az idejében, akiknek portréja Szíjártó István szobáját díszíti. Tekintetükkel mintha vizsgáztatnák a fiatal igazgatót: követi-e az alapítók szándékát? — A legfontosabb, amit tudatosítani szeretnék mindenkiben — mondja — hogy az Eötvös Kollégium mindig a magyar szellem őrhelye volt. Itt tanulásra soha nem kellett senkit biztatni, hiszen ide eleve jeles tanulók jártak. Az elmúlt tanév végén is jeles volt a tanulmányi átlag. Bár a világ alaposan megváltozott az elmúlt kilencven évben, változatlanul érvényes a tisztes együttélésre való nevelés, és változatlanul fontos, hogy a képzésnek az a többlete, amit a kollégium nyújt, az egész ország, az egész magyarság javát szolgálja. Az Eötvös Kollégiummal kapcsolatban már a kezdetekben gyakran emlegették a francia Ecole Normale Superieur-rel való rokonságát, később — elítélő hangsúllyal — elitképző jellegét. Szíjártó István nem fél a szó eredeti jelentésétől: — Eligere — kiválasztani. A legmegfelelőbbek kiválasztására az élet minden területén szükség van. Az Eötvös Kollégium sosem akart „mandarin-képző” lenni, de arra igenis súlyt helyezett és helyez ma is, hogy azokat a diákokat vegye fel, akik a többlettudásért hajlandók a nagyobb szellemi erőfeszítésre. Egyébként az Ecole Normale Superiur-rel, csakúgy mint számos más Kelet- és Nyugat európai egyetemmel élénk kapcsolatot tartunk. Mindez szerves része nevelési elveinknek, hiszen az oktatásban a minőség növelése mindig a nép jövőjének szolgálatát jelenti. CSERVENKA JUDIT 15
