Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-09-21 / 19-20. szám
GYULA BÁCSI Kezdetben Gyulus volt. Esztergomban, ahol serdülő éveit töltötte, tele volt vele az iskola. Diáktársainak elismerő gúny kacaj a közepette tanáraikat utánozta, vagyis pompás karikatúravázlatokat rögtönzött róluk. Ebből sok viszontagsága származott. Csínytevését remek hangjával igyekezett ellensúlyozni. Szép, kamaszos tenor hangja volt, amivel gyakran tanárai haragját is sikerült megenyhítenie. Amikor a pályaválasztás küszöbéhez érkezett, szülei leghatározottabb ellenkezésével is dacolva — akiket pedig határtalanul szeretett —, a színészpályán indult el. Rákosi Szidi híres színésziskolájának lett a növendéke. A régi, század eleji Király utcának a Nagykörút felé eső részén, akkoriban nyílt meg a főváros új zenés színháza: a Király Színház, amelyet egy ambiciózus, fiatal igazgató, Beöthy László vezetett. Ehhez az új színházépülethez tartozott a szomszéd ház, melynek bejárata a Csengery utca felől volt, s ebben a házban működött Rákosi Szidi színiiskolája. A leghíresebb magánintézet Pesten, ahol ezekben az években több tucat színészpalánta cseperedett fel és vált híres színésszé. Ide került a fiatal Gyulus is. Szidi néni őt is meghallgatta, aztán alaposan kikérdezte családi hátteréről, majd — szokása szerint — keresztanyaságot is vállalt színészbölcsőjénél: tőle kapta a jól hangzó, könnyen megjegyezhető Gőzön nevet. Vidéken, ahol a színiiskola után nyolc és fél esztendeig szolgálta a magyar Tháliát, először egy kis dali társulatnak lett afféle kifutó mindenese. Életének ebben a felelőtlenül derűs szakaszában, amikor többet törődött az italozással, mint a színészi feladatokkal, még operákban is játszott. Egyik viszszatérő feladata A trubadúr Luna grófja volt. Aztán egy osztállyal feljebb került. Polgár Károly úgynevezett délvidéki színtársulatához szerződött. Ez már határozott emelkedést jelentett pályáján. A társulat főbb állomáshelyei Lugas, Nagybecskerek, Nagykikinda, Módos, Nagy-Versecz, Herkulesfürdő és Pancsova voltak. Azok a színészek, akikkel együtt volt s akiknek a partnere lehetett, jobbára a magyar színészet közkatonái maradtak. A nagy kivétel: Kabos Gyula volt. Ök ketten, Kabos és Gózon voltak annak a réges régen szétesett, nyomaiban is eltünedezett délvidéki színikerületnek legfiatalabb közlegényei, a „gyerkőcök”, miképp számtalanszor a fejükre is olvasták ezt. S mégis, beláthatatlan távolságból már csak ők ragyognak felénk. Gózon Gyula 1908-ban érkezett Nagyváradra, amely akkoribari már a hazai szellemi élet egyik legizgalmasabb idegközpontja volt. Évekkel korábban ott hírlapíróskodott Ady Endre, majd Gózon odaérkezésének előestéjén ott jelent meg A Holnap című versantológia, amely egy új, modern költőnemzedék színrelépésével országos eseményt jelentett. Ezt találta Nagyváradon a 23 éves Gózon Gyula, aki nyomban szoros, baráti kapcsolatba került Juhász Gyulával, az új nemzedék egyik legmarkánsabb képviselőjével. De a legszorosabb és a legbarátibb szálak a hozzá legközelebb álló pályatársához, Kabos Gyulához fűzték. Kabossal együtt béreltek albérleti szobát, együtt jártak a próbákra és ők voltak a kifogyhatatlan, sajátos ihletésű alkalmi tréfák és ugratások legelszántabb mesterei is. Se szeri, se száma nem volt ravasz, agyafúrt ugratásaiknak. Senki sem volt előttük szent, egyszer mindenki beleesett a csapdájukba. Persze előfordult, hogy egymást sem kímélték. Amikor 42
