Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-09-21 / 19-20. szám

1. A huszonnyolc éves Gózon Gyula, hódító bonviván (Katonadolog, 1913) 2. Egy nyári kisvendéglőben, a harmincas évek elején - Berky Lili és Gózon Gyula 3. Szigligeti Ede: Liliomfi című vígjátékának főszereplői — Uray Tivadar (Liliomfi) és Gózon Gyula (Szellemfi) (Nemzeti Színház, 1936) 4. Kilencven filmszerepe közül az egyik legsikeresebb: A hölgy egy kissé bogaras, Mály Gerővel (1938) 5. Brecht: Jó embert keresünk című szinjátékában, Wang vízárus szerepében, Mészáros Ágival (Katona József Színház, 1957) 6. Seribe: Navarrai Margit cimű vígjátékában (Magyar Színház, 1947) például Gózon már felkerült Pest­re, de Kabosnak még további egy esztendőt kellett első fővárosi szerződésére várakoznia, egysze­rűen nem találta a helyét. Néhány nap múlva dringend sürgős táv­iratot küldött Gózon pesti címére: „Ha istent ismersz, küldsz egy ko­ronái táviratilag. A legnagyobb bajok vannak. Kabos.” Sürgős távirata egy koronával többe ke­rült, mintha simán sürgönyözött volna, de Gózon, a jó barát, első ijedtségében észre sem vette ezt. Annyira aggódott barátjáért, hogy kérését azonnal teljesítette. Utóbb aztán rájött, hogy ugratás áldoza­ta. Gyulust Nagy Endre, a pesti kabaré megteremtője és szellemi atyja hozta fel magával, amikor 1908 nyarán Nagyváradon vendég­szerepeit. Szép hangja, póztalan előadói készsége fölöttébb alkal­masnak tűnt Nagy Endre számára, hogy a fiatal Gózon Gyulát a ka­baré egyik nélkülözhetetlen osz­lopává tegye, mint sanzonénekest. Am Gózon, aki Nagyváradon Ros­tand verses színjátékának, A sas­fióknak címszerepét is eljátszotta már, sőt abban a szerepében ug­rott hirtelen az élre és a váradi közönség első számú kedvence lett, a kabaré deszkáin nem érezte igazán jól magát. Hiányzott neki a színházi esték zsúfoltsága, ami­kor tudását nem néhány percbe keli belesűrítenie, hanem végig küzdheti, élheti vagy énekelheti a színházi est történés-folyamát, há­rom órán egyfolytában! Ilyen nagylélegzetű énekesi fel­adatot kapott a Népoperában (ma Erkel Színház), egymás után hár­mat is. Először a Budagyöngyc című operettben, aztán Zerkovitz Béla, Béldi Izidor és Mérei Adolf: Katonadolog című zenés játéká­ban és harmadjára egy fiatal mu­zsikus, Kálmán Imre vidám ope­rettjében, A kiskirályban. A nem egészen harmincéves Gózon Gyula hódító bonvivánja lett a pesti ope­rettszínpadnak. Életének legna­gyobb hódítását mégsem ezekben a szerepeiben aratta, de a színhely a Népopera színpada volt. Mindhárom darabban egy fiatal, sudár termetű primadonna, Berky Lili volt a partnere, akit Kolozs­várról szerződtettek. Színész­partnerből igen rövid idő alatt el­választhatatlan házastársak lettek. Gózon Gyula házasságuk kissé anekdotikus történetét úgy mesél­te el, hogy a Budagyöngyében — szerep szerint — meg kellett csó­kolnia partnerét, a primadonna Berky Lilit. Ez a mozzanat, ame­lyet a darab írt elő már a próbák közben olyan életszerűen sikerült, annyi átéléssel adták mindketten elő, hogy ellenállhatatlan vágyuk támadt: ne hagyják abba! Így let­tek férj és feleség, és ebből a szín­padi szerelemből olyan erős, élet­­reszóló kötelék fonódott, amelyet csak a halál tudott szétszakítani. Gózon ekkor már Gyula volt. Felnőtt, komoly jellemszínész. 1935 nyarán szerződtette őket — Berky Lilivel együtt — a Nemze­ti Színház, ahol számos klasszikus és modern szerepet játszottak. Gózon Gyula az ország első drámai színtársulatának vezető művésze lett. 1941. augusztus 20-án a Mar­gitszigeti Szabadtéri Színpadon eljátszotta a Szentivánéji álom Vackor szerepét, aztán négy esz­tendőre szegre kellett akasztania jelmezeit. A második zsidótörvény őt is letaszította a magyar szín­padról. Később, az üldözések hó­napjaiban bujkálnia kellett. Pad­lásokon és csűrökben keresett — és talált is — menedéket. Csontig lesoványodva, borostás arccal kö­szöntött rá 1944. december 28-án a szabadság első napja. S attól a perctől fogva Gyula bácsi lett, pe­dig még ötvenegyedik évét sem töltötte be! Egy ország kedves, dédelgetett színésze. Visszafogadta, sőt tárt karokkal várta a megújhodó Nemzeti Szín­ház. amelynek ezt követően tizen­nyolc éven át egyik első színésze volt. 1946 őszén Gerhart Haupt­mann A bunda című színjátékával kezdődött új szerepeinek sorozata, majd az Úri murival és A Noszty fiú esete Tóth Marival című Mik­­száth-regényéből készült darab­bal folytatódott és 1950. szeptem­ber 18-án érte el a csúcsot. Akkor mutatták be Schiller: Ármány és szerelem című tragédiáját, Gel­iert Endre rendezésében. Ebben az előadásban Gózon Gyula szí­nészpályájának legnagyobb diada­lát aratta: Miller városi zenész szerepében érett, nagy művész­ként mutatkozott be a Nemzeti Színház együttesében. Bajor Gi­zivel, Somlay Artúrral, Bartos Gyulával, Gellért Lajossal és a fiatalokkal: Ferrari Violettával, Gábor Miklóssal, Fónay Mártával olyan alakítást nyújtott, amely három és fél évtized múltán is iz­zik még emlékezetünkben. Gyula bácsi, akinek pályája nem a komor és fenséges tragé­diák világában, hanem a vidéki színészet tarka útvesztőiben, majd a fővárosi magánszínházak színes országútján kanyargóit — miköz­ben igazi nagy sikereit vígjátékok­ban és operettekben aratta — szembekerült egy remekművel és kivirult benne. Felfrissült, szinte megújult. Kiderült, hogy az igazi tehetség előtt nincsenek akadá­lyok, műfaji dilemmák: adott pil­lanatban be tud illeszkedni egy összekovácsolt nagy színházi együttesbe is, úgy, mintha öröktől fogva ott játszott volna csak. Gózon Gyula vele született te­hetsége mellett azért is képes volt erre, mert természetes közege a színpad volt. Egyetlen kényszere­dett, vagy kényszerű mozdulata sem volt soha a színpadon, a leg­nehezebb, s a legkényesebb drá­mai szituációkat is úgy oldotta meg, hogy nem játszotta, hanem élte. Az ő színpadi naturalizmusa azonban soha sem volt szegényes, vagy kisszerű. Mindig szárnyalt és magával ragadott. Tizenhárom éve már. hogy nyolcvanhét éves korában eltávo­zott az Élet színpadáról. Ebben az évben volt száz eszten­deje, hogy Érsekújváron megszü­letett. Kedves alakja, jó kedélye, em­bersége és művészete mindnyá­junknak, akik ismertük őt, na­gyon hiányzik. BANOS TIBOR 43

Next

/
Thumbnails
Contents