Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-09-21 / 19-20. szám
A magyar művészet a nagyvilágban — ön, mint a magyar kulturális kormányzat képviselője, áttekintéssel rendelkezik a magyar kultúra külföldi szerepéről. Hogyan látja: ismeri-e a világ kultúránk értékeit? — Kétségtelen, hogy a világ kulturális életében nem lebecsülhető szerepet játszunk. A kép azonban nem egységes, vannak olyan művészeti és szórakoztatóipari ágak, irányzatok, pl. a zene, a film, amelyek magyar értékeit a világ ismeri és elismeri. A cigányzenét, például tipikusan magyar műfajként kezelik öt kontinensen. Más műfajokban viszont, sajnos, megítélésünk szerint, kifejezetten „alulképviseltek” vagyunk — azt értem ezen, hogy még legnagyobb értékeinket sem ismerik. — Tekintsük át a legfőbb műfajokat. A magyar köztudatban elég mélyen él, hogy irodalmunk szinte megreked az országhatárokon belül. „Kis nyelv” a miénk? — Talán pontosabb, ha a „kevéssé elterjedt nyelv” kifejezést használjuk. Nincsenek ugyanis kicsi, vagy nagy nyelvek, még az sem igazán pontos mérőszám. hogy hányán beszélnek egy adott nyelven. Azt mindesetre látjuk, hogy rendkívüli jelentőségű számunkra a magyar költészet és próza megismertetése a külfölddel. Nem valami speciálisan magyar jelenség ez: ugyanerről panaszkodnak a hollandok, a dánok, vagy a norvégok is. —* Csupán fordítói probléma volna ez? — Ez elsősorban üzleti probléma. Némely országban egy-egy hazai költő verseskötete sem jelenik meg pár száznál nagyobb példányban. Egy ilyen közegben szinte reménytelen vállalkozás volna a magyar versek fordítását finanszírozni. Természetes, hogy a nagy kiadók üzleti sikerre törekszenek ■— de ne legyünk naivak: a sikert üzleti alapokon lehet megszervezni. A befektetett propagandaköltség hozhatja magával a nagy példányszámo^wbevételt. Azt nehéz elérnünk, hogy valamelyik kiadó éppen egy magyar szerző művébe fektessen be nagy indulási pénzt. Ennek ellenére vannak sikereink. A Német Szövetségi Köztársaságban például Szabó Magda, Lakatos Menyhért műveit viszonylag nagy számban adják ki; Franciaországban, Svédországban és Finnországban a kulturális kormányzat pénzügyileg támogatja a magyar könyvek kiadását. Mitterrand elnök magyarországi látogatása óta Franciaországban sokat javult a helyzet: éppen a legutóbbi években vagy tizenöt magyar könyv látott napvilágot. Durva becslések szerint a Föld lakosságának mintegy háromszázad része magyar. Ez azt jelenti, hogy minden háromszázadik ember beszél magyarul a világon; minden háromszázadik embernek van közvetlen köze a magyar kultúrához. Természetesen a statisztikai adatokat nem lehet mechanikusan értelmezni: még az a fogalom is, hogy „magyar művészet", meglehetősen tág. Magába foglalja az irodalmat, a zenét, a képzőművészeteket, a filmművészetet, a mozgásművészeti ágakat és korunk új, állandóan formálódó-születő művészi kifejezésmódjait. Mi magyarok természetesen úgy érezzük, hogy nemzeti kultúránk lényegesen nagyobb súlyú, mint amennyit a szigorúan statisztikai értelemben vett háromszázadnyi arány diktálna. Vajon a nagyvilág is így tekint-e ránk? — erről kérdeztük dr. Boros Róbertét, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetőjét. Szabó István Cannes-ban a fesztivál háziasszonyával A Győri Balett számos külföldi fesztiválon vett részt — Mi hogyan segítjük ezt a munkát? — Elsősorban fordítók megnyerésével. A Pen Club segítségével fordítókat hívunk külföldről Magyarországra. összeismertetjük őket a szerzőkkel. Ezek a fordítók megismerik a magyar életet, a költők, írók emberi tulajdonságait, irodalmi világát. — Anyagilag is segítünk? — Nem titok: ha valahol megjelenik egy jelentős értékű magyar alkotás, á magyar könyvkereskedelem néhány száz darabot megvásárol belőle. Ezeket a köteteket azután idegennyelvű könyvesboltjainkban értékesítjük, vagy elküldjük őket a nagy hungarika-gyűjteményeknek. E téren igen jelentős a Magyarok Világszövetsége és a Szerzői Jogvédő Hivatal tevékenysége. — S mi a helyzet a színházzal? — Itt igen kedvezőtlen a helyzet. Alig játszanak magyar darabokat a külföldi színházak, s komoly sikerre eddig csak szórványos példák voltak. Egyedül Örkény István néhány darabja kapott nagyobb nemzetközi, Európán kívüli figyelmet. — A képzőművészet terén is ily borús a kép? — Nem, itt kedvezőbb. Sok magyar alkotó él külföldön úgy, hogy nyilvánosan hirdetik magyar voltukat Vasarelyről, Schöfferről, Pierre Székelyről, vagy a nemrég elhunyt Amerigo Tótról mindenki tudja magyar születését. Az ő nyomdokukon azután sokan érdeklődnek a mai magyar képzőművészet iránt. Mi — kormányközi és egyéb megállapodások alapján — kiállítások szervezésével és — kereskedelmi alapon — a külföldi galériatulajdonosok figyelmének felhívásával próbáljuk kihasználni ezt a kedvező légkört. Természetesen nem szabad megfeledkezni az arányokról. Ha Budapesten ötvenezren megnéznek egy külföldi gyűjteményes kiállítást, az azt jelenti, hogy az illető tárlat a figyelem középpontjába kerül. Ha, tegyük fel, egy neves párizsi, vagy New York-i múzeumba látogat ötvenezer néző egy magyar kiállításra, az még nem jelent átütő sikert — feltehető, hogy ugyanabban az időpontban még négy-öt hasonló súlyú esemény van ugyanott. — Mostanában sokat hallunk a magyar filmek külföldi sikereiről. Hogyan értékeli ezeket? — A magyar film, a „budapesti filmiskola” komoly sikereket mutathat fel az elmúlt néhány évben. Jelzi ezt Szabó István Oscardíja is; de jelzi az is, hogy évente mintegy hetven kisebb-nagyobb fesztiválon veszünk részt és sok díjat is kapunk és jó a sajtónk. Ez 24
