Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-09-21 / 19-20. szám

y p.O.B. 292 * BUDAPEST 62 * ____ I* A Magyar Hírek Posta rovata az ol­vasók fóruma. A szerkesztőség ugyan­akkor fenntartja a jogot, hogy a beér­kezett leveleket rövidített formában közölje. Nagy megelégedéssel és dagadó mellel olvas­tam Garami László „Riport a fotóriporterrel’' cí­mű cikkét a Magyar Hírekben. Jóleső érzés, hogy ez a színvonalas újság nyomon követi a világban szétszórtan élő magyarok sorsának alakulását, sikereiket, helytállásukat. Ez a cikk is egy életről számol be; a kezdés nehézségei, majd a sikeres pálya napos és árnyas oldalainak bemutatása. Mesterpéldáját láthat­juk a bácskai származású és NSZK-ban dolgozó, életrevaló fajtánk sikeres karrierjének. A cikk vége felé azonban hidegzuhanyként hat Moldvay vallomása: nem magyarul, hanem szer­bül beszél otthon. A felesége is szerbül tanul. Megdöbbenek a felismeréstől. Magyarságom jo­gán emelek szót a Moldvay Mihályok és a töb­biek szörnyű tévedései ellen. Nincs joguk önké­nyesen megvonni gyermekeiktől jogos örökségü­ket. az anyanyelvet. E sorok írója nem született és élt a mai Ma­gyarországon. Mi is egy hasonló szervezetű or­szágban élünk, mint Moldvay Mihály — Kanadá­ban, de az angol nyelv használata nem megen­gedett az ajtókon belül, csak abban az esetben, ha magyarul nem tudók vannak jelen. Gyerme­keink, még az itt született is, először magyarul tanultak meg és azért mégis tökéletesen beszélik az angolt, ami a befogadó ország nyelve. Szere­tik Kanadát, de Magyarországra mennek „haza”. Érthetetlen számomra, hogy egy bácskai magyar­nak miért fontosabb, hogy a gyermekei az NSZK- ban szerbül tanuljanak és nem magyarul is. Lehet, hogy Garami László cikkíró szerint ez kizárólag Moldvay Mihály magánügye. Nem ért­hetek vele egyet, ugyanis akkor nem kellett volna a Magyar Hírekből négy oldalt elfecsérelni, ha nem egy magyarról van szó, hanem csak egy si­keres fotóriporter karrierjéről, aki magyarul is beszél. Véleményem szerint minden külföldi magyar­nak érezni kellene, hogy egy kicsit az otthonia­kat is képviseli. Tudatában kell lennie annak, hogy kötelessége az egyetemes magyarságot kép­viselni, érte dolgozni és áldozatot hozni. Minden nap tenni valamit a megmaradásért és annak eszközéért, a nyelvünkért. A nyelv a legerősebb kötelék, mely nemzetünkhöz köt, mellyel kultú­ránkat sajátítjuk el, mely nélkül gyökértelenek vagyunk, és nem állíthatjuk magunkról, hogy magyarok vagyunk. KOVÁCS JÓZSEF VANCOUVER, KANADA KODÁLY C HOIR PROGRAM A református egyház­­község Kodály Kórusa idén is gyönyörű műsor­ral lépett a közönség elé. A betanításért és a ve­zénylésért felelős Kál­mán Zsuzsa asszony volt, a lelkész felesége és ok­leveles zenetanárnő, aki csodákat művelt mind a felnőtt, mind a gyer­mekkórus teljesítményé­nek ki hozásával. Lélek­emelő látvány volt a színpad is: lányok és asz­­szonyok a piros-hímzéses magyaros fehér blúzok­ban, a fiúk és férfiak pe­dig mind feketében, egy­forma Bocskay-csokor­­nyakkendővel. Melléke­lem a műsorlapot. SZÉKELY GYÖRGY Az Arany János Kultúrkör adminisztrátora LOS ANGELES, CALIFORNIA POSTÁNKBÓL A Győr-Sopron megyei Darnózseli község Ifjú­sági Klubjának fiataljai a helyi volt zsidóteme­tőt a nyár elején rendbehozták. A MIOK-kal közösen a Békehónap keretében emléktáblát lep­leztek le a nácizmus szigetközi áldozatainak em­lékére. A megemlékező beszédet Schöner Alfréd budapesti főrabbi mondta. A darnózseli fiatalok a következő kéréssel fordulnak a lap olvasóihoz: Keressük azokat a hozzátartozókat, akiknek családtagjai itt nyugszanak (többségének lakhe­lye: Magyar-Kimle, Püski, Lipót, Kisbodak, Dar­nózseli, ill. Mosondamó és Zseli, Dunaremete volt). Továbbá várjuk azoknak a jelentkezését, akik 1944 őszén a Budapestről induló menetben Mo­sonmagyaróvár felé Szigetközön keresztül vo­nultak. Címünk: Ifjúsági Klub H—9232 Darnó­zseli. Mellékelten küldünk egy képet az emléktábla­avatásról. FAZEKAS ZOLTÁN Darnózseli klubvezető Egy régebbi számukban közölték egy Finnor­szágban élő magyar anya levelét, aki többek kö­zött arról számol be, hogy kislányát egyedül ta­nítja magyarul és hogy bár a kislány tiszta finn környezetben él, már milyen szépen beszél és ír magyarul. Én itt ugyanabban a helyzetben va­gyok, 9 éves kisfiámat én is egyedül tanítom magyarul beszélni, írni és olvasni. Miután kü­lönösen az írás-olvasás tanításánál nagyon el­lenkezik és dacoskodik és miután nekem sem­miféle pedagógiai képzésem nincsen (gyógysze­rész a foglalkozásom), felötlött bennem a gondo­lat, hogy biztosan sokan vannak az én helyze­temben. Ezt úgy értem, hogy teljesen idegen kör­nyezetben maguk tanítják gyermekeiket magya­rul. Az ötletem az lenne, hogy talán lehetne ta­pasztalatcserét folytatni ilyen szülőkkel. Milyen könyveket használnak, hányszor tartanak órát, hogy alakítják az órát, meg ilyesmiket lehetne megbeszélni. Mindig olvasok a debreceni nyelv­tanár-továbbképzésről, amit persze egy gyerek miatt az édesanya nehezen tud igénybe venni. Esetleg kialakulhatna egy bizonyos kontaktus is az annyira messze élő magyar szülők között. DIANA PAPAGIANNELLI 81300 POLICHNITOSZ, LESTOS, GÖRÖGORSZÁG Mint genealógus szeretnék röviden hozzászól­ni a lapjukban megjelent cikkhez az Esterházy kincsekről. Az Esterházy családnak összesen tizenhét tag­ja volt az Aranygyapjas Rend lovagja. Az első Miklós nádor volt, aki a rend fennállása óta a harmadik magyar és az első nem uralkodó csa­ládból származó lovagja volt a rendnek. (Előtte jártak II. Lajos király és Báthory Zsigmond er­délyi fejedelem, mindkettő Habsburg főhercegnő férje). A képükön bemutatott angol Bath Rendel herceg Esterházy Pál (1786—1866) kapta hosszú londoni követsége alatt. Ugyancsak az övé lehe­tett a képeken szereplő orosz Szent Anna Rend keresztje is. Ezt a rendjelet nyilván 1856-ban kapta, mikor mint rendkívüli követ, uralkodóját képviselte Pétervárott, a cár koronázásán. Azon­ban fia, Miklós Pál, szintén Szt. Anna Rend lo­vagja volt, s így a kérdéses rendjel lehetett az övé is. A Vas Korona Rend valószínűleg Pál hercegé (1843—1898) volt, aki ezen rend lovagja volt. BÉRÉNYI LÁSZLÓ TORONTO, KANADA Kerestetés GAÁL Irént (szül.: Apátistvánfalva, anyja ne­ve Lovanyák Anna) keresi húga, Geröly Imréné, Gaál lodan Szombathelyről. A keresett 1956-ban hagyta el Magyarországot, foglalkozása felszolgáló volt. Legjobb barátnője Büki Ilona volt, akivel együtt mentek Vancouverbe. Utolsó ismert címe: 508—1660 Barclay St. Vancouver 5. BC. Canada, ahonnan 1973 áprilisában írt utoljára. TERCKYNÉ SOÓS Ilonát (szül: Győr, 1913., anyja neve: Markó Rozália) keresi testvére, Soós Kálmánné Győrből. A keresett foglalkozása könyvelő, 1945 januárjában a Győri Vagon- és Gépgyár dolgozóival hagyta el az országot. Terc­­ky Zoltánnal a lágerben került össze. HEGEDŰS Nándor Györgyöt (szül.: Nagyka­nizsa, 1914. október 2., anyja neve: Milosevic Ol­ga) keresi jó ismerőse, özv. Révhelyi Jenőné Veszprémből. A keresett 1944-ben hagyta el Magyarországot, Pápán volt repülőszázados és állítólag Svédországba ment. 1944. augusztus 12- én feleségül vette Sulyok Máriát. SZENTLÉLEKI Lászlót (szül.: Nyírbátor, 1938. február 9., anyja neve: Piskolti Etelka) keresi édesanyja, Szentléleki Antalné Nyírbátorból. A keresett foglalkozása vasesztergályos volt, 1956- ban hagyta el Magyarországot. Utolsó ismert cí­me: P. O. Box 44494 Panorama City 91412, Cali­fornia, USA, ahonnan 1983. decemberében írt utoljára. SIMON Miklóst (szül.: Budapest, 1944. február, anyja neve: Simon Magdolna) keresi testvére, Farkas László Budapestről. A keresett 1956-ban hagyta el Magyarországot, a kereső tudomása szerint felesége egy légitársaság alkalmazottja, és két gyermekük van. Utolsó ismert címe: Ca­nada, Quebec, Vilié Brossard, Rue Parnasse, ahonnan 1975-ben írt utoljára. TIVADAR Lászlót (szül.: Budapest, 1936. feb­ruár 24., anyja neve Csermák Mária) keresi édes­anyja Budapestről. A keresett foglalkozása idom­­szerészsegéd volt, 1956-ban hagyta el Magyaror­szágot. 1969-ben itthon volt Magyarországon, az­óta semmi hír róla. Utolsó ismert címe: 8700 25th Ave. Apt. 7—R Brooklyn, NY. 11214. BALOGH Zoltánt (szül.: Pécs, 1955. június 25., anyja neve: Rostás Katalin) keresi édesanyja, Balogh Vendelné Pécsről. A keresett 1977-ben hagyta el Magyarországot. 1983 szeptemberében írt utoljára Bécsből, de onnan visszautazott az USA-ba. Utolsó ismert címe: Chicago, III. 60660 5550, N. Kenmore Ave. USA. SZILY Károlyt, illetve leszármazottait keresi unokatestvérük, Váradi Mária Budapestről. Né­hai Szily Károly az 1870-es években született, és 45 éves korában meghalt. Kántortanító volt, négy gyermeke született: Izabella, György, Margit és Mária. Szily Mária 1903. november 21-ón szüle­tett Ságváron és 1939-ben halt meg Budapesten, mint Váradi Lajosné. A kereső Mária lánya, aki 1925. március 30-án született Ságváron. ESTEFAN Ernőt (szül.: USA, 1919, anyja ne­ve: Siska Erzsébet) keresi testvérének unokája, Estefán Zsolt Miskolcról. A keresett 1938-ban hagyta el Magyarországot, foglalkozása mérnök. 1948—50 körül írt utoljára, feltehetőleg az USA- ban, Kaliforniában él. GRÓB Emilt (Steven) keresi öccse, Grób Lász­ló, Solymárról. A keresett Szegeden született 1917. szeptember 15-én., anyja neve: Gavora Margit. 1948-ban hagyta el Magyarországot. Há­rom gyermeke van: Steven, Josie és Janett. 1968- ban írt utoljára, általában a felesége írt. Utolsó ismert címe: 6443 Topanga Canyon Bírd. Canoga Park. California, USA. 91303. Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik ke­resett honfitársainkat, közöljék velük kérésün­ket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket kere­sőkkel. A Magyarok Világszövetsége készséggel továbbítja leveleiket a keresőkhöz. Címünk: Ma­gyarok Világszövetsége, Budapest H—1905. 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents