Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-09-21 / 19-20. szám
VÁROSSZALÓNAKI RENESZÁNSZ KORI LELETEK Nemrégen Burgenlandban jártam. Az alsóőri magyar nyelvsziget plébánosával beszélgettünk egyről, s másról. Eközben terelődött a szó a Tauchen patak partján fekvő, dombokra felikúszó, középkori hangulatot árasztó kis városkára, Városszalónakra (Stadtschlainig). Beszélgetőpartnerem megkérdezte, hogy hallottam-e azokról a szenzációs leletekről, amelyek az utóbbi évben kerültek elő az egykori pálos rendi kolostorhoz tartozó, ma barokk díszben pompázó katolikus templomban. Nemleges válaszomra lelkemre kötötte, hogy másnap, hazafelé menet tegyek egy rövidke kis kitérőt, és feltétlenül nézzem meg. Izgatni kezdett mindaz, amit röviden elmondott az újabban feltárt Mátyás korabeli reneszánsz emlékekről, s másnap átautóztam Városszalónakra. Hamar megtaláltam dr. Julius Dirnbeck plébánost, aki épp a feltárómunkát végző szakemberekkel tanácskozott. Tőle tudom, hogy a templom a kolostorral együtt 1470—71 között épült. Építtetője Andreas Baumkircher, III. Frigyes császár hű zsoldosvezére volt, aki 1466-ban zálogbirtokként kapta Városszalónak várát, amit tíz év múlva megvásárolt. A Baumkircher által idetelepített pálos rend nem sokáig élvezhette a városka vendégszeretetét. A reformáció elején a Batthyányak áttértek az evangélikus hitre, a pálosokat elűzték, s a templomot átadták a protestánsoknak, akik közel kilencven évig használták. Ebből az időből származik az az evangélikus templomokban ritkaságszámba menő freskó, amelyet a restaurálási munkálatok során tártak fel a szószék mellett. A ma még halványan látható falfestésen az előtérben Luther alakja bontakozik ki, amint éppen prédikál a népnek. A mögötte álló alak valószínűleg Miksa császár. A kolostor a 17. század hetvenes éveiig állhatott fenn. Ekkor ugyanis a protestánsok a rekatolizált földesúr Batthyány Ádám elleni gyűlöletükben felgyújtották és többé nem építették újjá. A templom ma is látható barokk stílusát a Batthyányak idején, az 1740— 50-es években nyerte el. — A falon kirajzolódó középkori freskók véletlenül kerültek elő — meséli a plébános úr. A két barokk mellékoltárt lebontották, hogy restaurálják. Az oltárok mögött 10 centiméter vastagságban leverték a vakolatot, s ott kirajzolódtak a 15. századi színes falfestmények. A művészettörténészeket ekkor imár izgatni kezdte az a feljegyzés, amely az 1697. évi canonica visitatio jegyzőkönyvében olvasható. Eszerint a kórus karzatát virágmotívumos kő- és terrakottafaragványok díszítik. A karzat kibontásakor valóban előkerült nyolc darab, különböző motívumokkal díszített terrakottanégyzet, középen a donátor, Baumkircher és felesége címerével. Egyelőre csak ideiglenesen állították helyre, hamarosan azonban sort kerítenek restaurálására. Ugyancsak a munkálatok során került élő a szentélyt a kolostorral összekötő terakottaajtó. — A munka megindulásakor kiderült — meséli a magyarul is jól beszélő Julius Dirnbeck —, hogy ez Burgenland egyetlen temploma, amely több mint ötszáz éven keresztül'megmaradt eredeti építészeti állapotában. ÄCS ZOLTÁN HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL Az Új Tükör Pillanatképek Sydneyből címmel Osgyáni Csaba fotókkal illusztrált riportját közli. Az írás egyik részlete Ausztráliában élő magyarokról szól. Korelnökük a százéves Orbán Dezső, az egykori Nyolcak egyik alapító tagja, aki már neves festőművészként érkezett Sydneybe. Molnár György építészprofesszor viszont a Morning Héráidban megjelent karikatúráival lett ismert ember Ausztráliában; ő azoknak a magyaroknak egyike, akik — egy róla szóló újságcikk címét idézve — meghódították Sydneyi. Sir Peter Abeles csak egyetlen teherautóval kezdett fuvarozni, aztán — bár többször is csődbe jutott — lépésről lépésre a világ egyik legnagyobb szállítási vállalatát hozta létre. Hasonlóan alakult Sir Paul Strasser pályafutása is: miután a hetvenes években háromszázmillió dolláros vagyonának kilencvennyolc százalékát elvesztette, néhány évvel később már ismét az üzleti élet nagyágyúi közé tartozott. Maria Finlay (Fabriczky Mária) egykori pesti színésznő, akiről az Éjfélkor című magyar film szól — napjainkban Sydney egyik vezető divatdiktátora. Kaszab Judit viszont kezdőként érkezett Szentendréről Ausz’ ráliába, amikor ott a festészetből még alig-alig lehetett megélni. Abban, hogy a hatvanas évektől kezdve alaposan megnőtt a festészet tekintélye, fontos szerepe volt művészetének. Riomfalvy Pál a színházi élet kibontakoztatása, majd a filmgyártás felfuttatása révén lett neves, elismert ember. Tavalyi legsikeresebb filmjét az a Karl Schultz rendezte, aki Budapesten még mérnöki álmokat dédelgetve járt általános iskolába. Ausztrália, Sydney egyik legnevesebb karmestere, zongoraművésze, zeneszerzője ugyancsak magyar származású: Tomy Ticho, egykor Weiner Leó tanítványa volt. „Persze — olvasható a riport befejező részében — nem mind a harmincezer magyar él a Double Bay nevű előkelő negyedben, ahol szinte valamennyi étteremben értik nyelvünket.” A hírességek mellett hírhedt figurákról is lőhet hallani. * Riportcím a Nők Lapjában: Egy cserép jukka Kanadából (a szerző szignója: F. J.). Hogyan került a különleges, szép növény Vancouverből Szombathelyre? Csapó Margit hozta magával, egykori gimnáziumi tanárának, dr. Sáray Gyulánénak, Gizi néninek névnapjára. Az írásból egy kalandos, sikeres élet története bontakozik ki. Csapó Margit Portugáliában született, ahol édesapja futballistaként kereste kenyerét. Ö maga kisgyerekként, a család -hazai látogatásakor a spanyol polgárháború miatt ragadt itthon a nagyszüleinél. Aztán 1945 márciusában — ekkor már Vas megye területén dúltak a háború csatái — egy borzalmas légitámadás hatására elindult a határ felé. Harmadik kísérletre sikerült is átszöknie Ausztriába, majd Olaszországba, Genovában azonban kémnek gyanítva börtönbe zárták. Végül is a portugál konzul segítségével, több mint egy évtized után ismét találkozhatott szüleivel. Két és Xéi évet töltött otthonukban, közben megtanulta a portugál nyelvet, majd leérettségizett. Ekkor azonban újabb kaland következett. Még Szombathelyen történt, hogy a légiriadó az utcáról bekergette egy idegen ház pincéjébe, ahol megismerkedett egy hadapród őrmesterrel. A fiatalember a háború után a Vöröskereszttel kerestette, meg is találta, s levelében megírta, hogy Angliában egy bányában dolgozik. Kanadába készül, s ha ő is úgy akarja, találkozhatnának. Csapó Margit most Vancouverben él férjével, három gyermekével, unokáival. Másfél évtizede egyetemen tanít. Négy éve — esztendőnként — egy-egv csoport egyetemi hallgatóval Magyarországra látogat. Az idén a hazai városokkal és kastélyokkal ismerkedtek. * „Huszár Vilmos festőművésznek két hazát adott végzete, de életében egyikben sem lett próféta. Magyarországon egy kis kötet jelent meg művészetéről. Hollandiában hetvenegy éves korában rendezte meg első, sokoldalú -életművéről átfogó képet nyújtó kiállítását.” Székely András írása a Népszabadságban abból az alkalomból jelent meg, hogy Huszár Vilmos alkotásaiból emlékkiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában. Erről szólva a szerző, a többi között a következőket írja: a művész 1884-ben Magyarországon született, pályafutása elején, huszonkét évesen vette kezébe a vándorbotot, rövidesen Hollandiában telepedett le, s ott élt 1960-ban bekövetkezett haláláig. K. GY. ELŐSZÖR MAGYARORSZÁGON A közelmúltban Magyarországon járt Julian Barran, a világhírű Sotheby’s igazgatója. Ez volt az első alkalom, hogy az 1744-ben alapított cég képviselője Budapesten érdeklődött a magyar képzőművészet iránt. És éppen Julian Barran, aki mintegy 15 évvel ezelőtt félfedezte és az egész világon híressé tette Kádár Béla és Scheiber Hugó nevét. A Sotheby’s a legrégebbi és a legnagyobb aukciós műkereskedő cég a világon, érthető tehát, hogy meghívója, a Generalart olyan kínálattal igyekezett előállni, amely megnyeri az angol partner tetszését. Ez a jelek szerint sikerült is. Julian Barran urat elutazása előtt kértük meg, hogy beszéljen tapasztalatairól. Először azonban egy tavaszi eseményt idéztünk fel. — Kérem beszéljen a Generalarthoz fűződő kapcsolataikról. — Eljöttünk megnézni, hogy milyen képeket vásárolhatnánk. Remélem sok kortárs magyar festő képét tudjuk majd megvenni. A Generalarttal azért szeretnénk minél jobb kapcsolatokat kialakítani, mert az a célunk, hogy szerte a világon megismerjék e század magyar festőit. — Azt hiszem, elég hosszú időbe telik, amíg egy festő ismertté válik. Mennyi idő és mennyi pénz szükséges ehhez? — Nézze, a pénz nehéz dolog, -mert minél többet költ az ember, annál többet kaphat vissza. Itt van például egy XX. századi magyar festő, Kádár Béla, akinek munkáit mi 15 évvel ezelőtt adtuk el először Londonban, mindössze néhány száz fontért. Most nagyon jó árat kapunk képeiért. Amerikában 6—7 ezer dollárt, 15 év alatt ez méltányos növekedés. Nos. ezt az idő hozta. — Mostani látogatásának mi a célja? — A látogatás konkrét célja az volt. hogy találkozzak a Generalart igazgatójával és tárgyaljak vele. Nem jártam még Magyarországon és fontosnak tartottam, hogy idejöjjek, megnézzem a -múzeumokat. Az üzleti lehetőségek a művészi munkák kvalitásán múlnak. Amiket láttam, jó benyomást gyakorolnak rám. Engem nagyon érdekel a magyar művészet. — Melyik időszak? — Nos. az első világháború után volt egy -kiállítás Magyarországon modern kubista, futurista orientációjú munkákból. Ugyanezt a stílust ismerték, követték Franciaországban, Olaszországban, Oroszországban, Angliában és Németországban. A 20-as, 30-as évek nagyon izgalmasak voltak művészeti szempontból. A II. világháború után nem létezett európai fejlődés, úgyszólván csak belső, országokon belüli fejlődésekről beszélhetünk. Ezeken a képeken, amelyek itt vannak a falakon, nem érezhető külső hatás. Ügy vélem, ezek értéket képviselhetnek és ezáltal ismertekké válhatnak a világon. Nem mondom, hogy azonnal elérik például a Florence Goal Galéria árait, de később majd emelkednek az áraik is. FORRÓ EVELYN 4
