Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-08-22 / 17-18. szám
A közös nyelv a magyar GYEREKTABOR i Boglárlellén az évek óta megszokott látvány fogad: a hatalmas területű üdülő parkjában több száz fiú élvezi a nyár és a tó kínálta örömöket. A focipályán (reggeltől estig) vad csatákat vívnak az állandó és az alkalmi csapatok. Szóval, zajlik egy gyerektábor megszokott élete. Öt hónapja Magyarországon A hat-tizennégv év közötti gyerekek legidősebbje, Madacsi Dávid, aki az Egyesült Államokból érkezett. Ő már harmadik generációs, még a nagyapja vándorolt ki, ennek időpontját az unoka nem tudja. Szerencsére, ami fontosabb, magyarul jól beszel. Mint elmesélte, január elején érkezett édesapjával és testvérével Connecticutból Budapestre. Apja fizikus, most a Magyar Tudományos Akadémia egyik kísérletsorozatában működik közre. — Hogy telt el ez az öt hónap? — A budapesti amerikai iskolába jártam. — S hogy tetszik Budapest? Udvarias a válasza: — Szép . .. minden. — Mit csináltok most, hogy ilyen rossz az idő? — Várjuk, hogy kiderüljön — szól közbe egy szőke, szeplős fiú, láthatóan a társaság mókamestere. A gyerekek nevetnek. — Futballozunk, asztaliteniszezünk ... — felelte kérdésemre Madacsi Dávid. — ... meg azért tanultok magyarul is — tette hozzá dr. Jurányi Istvánná, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tanára. — Minden délelőtt tartunk foglalkozásokat, nyelvórákat. Tegnap például Nagy Lászlónak a Balaton partján című versét tanultuk. Mondja el valaki gyorsan. .. mondjuk te, Andris. Az előbbi közbeszólóra mutatott, aki — egy elakadással — derekasan elszavalta. — Dávid egyébként remek breaktáncos — mesélte a tanárnő —, ez tegnap derült ki. Amolyan „ki mit tud”-félét rendeztünk, s Dávid nagy sikert aratott egy remek break számmal. A gyerekek egyetértő megjegyzésekkel erősítik meg a pedagógusnő véleményét. Dávidnak láthatóan nagy tekintélye van közöttük. Nemcsak tánctudása miatt, s nemcsak azért, mert egy fejjel magasabb a többieknél. Komoly, megfontolt, okos gyereknek látszik, amolyan született vezértípus. Mint megtudom. Dávid édesapjának júliusban fejeződik be a munkája, akkor visszautaznak az Egyesült Államokba. — S mikor jössz újra Magyarországra? — Ha apámnak ismét jönnie kell. — S akkor szívesen térsz viszsza? Bólintott, hogy természetesen. A legszívesebben focizom Az előLbi „tréfamester” az eddigi beszélgetés alatt állandóan izgett-mozgott, hogy ő mikor szólhat már A tizenhárom éves Szalóki Andris a csoport középpontja, meséli róla Jurányiné, talpraesett és jó humorú gyerek, angol, német és magyar tudása révén egyfajta tolmáccsá is vált a különböző országokból érkezett gyerekek között. A Kölnből érkezett, második generációs fiú tökéletesen beszéli nyelvünket: — Otthon, Kölnben, kivel beszélsz, magyarul? — kérdezem. — A szüleimmel és anyám barátnőjével, aki szintén magyar. — Először jársz Magyarországon? Nagyra nyílik a szeme a csodál kozástól. hogy lehet tőle ilyet kérdezni : — Dehogy, minden évben jövök. Most vagyok itt tizedszer — magyarázza kicsit dicsekedve. — összes rokonunk itt él, nagypapa, nagymama, nagybácsi, nagynéni ... — Mit csinálsz a legszívesebben itt a táborban? — Elsősorban focizok — vágja rá habozás nélkül —, azt bármikor és bármeddig szívesen . . . meg ami az eszembe jut. — Es mindig eszébe jut valami — teszi hozzá a pedagógusnő. — Ez a gyerek egy pillanatig sem unatkozik. Mindig kitalál valamit, kiadja a jelszót, a kicsik meg utána. Úgyhogy a tanároknak sem marad idejük „tétlenkedni". Andris, hogy igazolja ezt a megállapítást, ráveszi a fotóriportert, hogy a Balatonban, a csónakban készítsen róla egy képet, de kiköti: „Csak a Madacsi ülhet mellém, jó?”. A két fiú elmegy csónakázni, a következő beszélgetőpartnerem felnőttesen mutatkozik be: „Bercsényi-Lejderling Cristopher vagyok, Vaxjőből”. A tízéves kisfiú tipikusan svéd alkatú; tejfehér bőrű, lenszőke hajú. (Csöndes, visszahúzódó gyerek, jellemzi őt a tanárnő.) Mint a legtöbbjük, ő is vegyes házasságból szárma-1. Edelényi Szabó András a magyar nyelvórán 2. Andri Walter most ismerkedik a magyar nyelvvel 3. A lányok csoportja (balról): Bercsényi Mimmo, Tiborczszeghy Szilvia, a pedagógusnó lánya, Horváth Balázsné, Madacsi Cristia és Starr Klára FOTO: GÁBOR VIKTOR zik, apja svéd, anyja magyar, Bercsényi Emília. Az, hogy zárkózott, a beszélgetésünkből is azonnal kiderül, legtöbb kérdésemre csak igennel vagy nemmel válaszol, úgy kell „kihúzni” belőle, hogy már többször töltötte a nyarat a nyíregyházi nagymamánál, de ilyen nyelvi táborban először van. S már mással beszélgetek, mikor váratlanul megnyílik: — A nővérem is itt van, a másik táborban — közli. 24
