Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-08-22 / 17-18. szám
megfogott a Mohawk Chapel nemes egyszerűsége, meghitt hangulata, némán élveztük a szép, lélekig hatoló csöndet. S egyszercsak gyönyörű énekszó borult hallgat tásunk fölé: Kamilla énekelt... Magyarországról hozott zsoltárokat, melyek nyilván még sohasem hagzottak el az indián templom kétszázéves falai között... S eljött az este, kanadai premierünké. Vendéglátóink, a Petőfi Kultúregyesület, a helyi lengyel ház egyik termét bérelte ki, az asz* tatokon frissen sült tepertős pogácsa halmok magasodtak, a hozzávaló itókát a bárpultnál mérték a férfiak, önálló egyesületi otthon híján vendégeskedtünk e helyen, s bár így meleg vacsora ezúttal nem reprezentálhatta a magyar konyhát, melegített bennünket a jó ízű együttlét, Dévai Nagy Kamilla szívhez szóló népdalai, s a hamisítatlan magyar humor, melyet Antal Imre „szervírozott”. És a Ma^ gyár Konyha főszerkesztőjének, F*, Nagy Angélának jelenlétében mi sem természetesebb, hogy a főzés főzés nélkül is főszerephez jutott az éjszakába nyúló beszélgetés során. „Mielőtt kérsz valamit, főzz valami jót a férjednek...!” — említette föl a menyasszonyként kapott atyai tanácsot kolléganőm, mely „fogás” Brantfordban is ismeretes lehet, legalábbis erre utalt, hogy a nem magyar feleségek is élénk érdeklődést tanúsítottak a magyar konyha csínja-bínja iránt. Zakar Terézia, a három esztendeje alakult egyesület elnöke a Petőfi Híradót mutatja, rajta az egyesületi pecsét: Kossuth-címer juharlevéllel. A Híradó az egyesület célkitűzéseit ismerteti, és támogatást kér az önálló egyesületi otthon felépítésére. „A Petőfi Kultúregyesület ... céljául tűzte ki, hogy ápolja és fejlessze édes anyanyelvűnket és népünk kultúráját, terjessze ifjúságunk körében népművészeti kincseinket, hogy büszkék legyünk magyar származásunkra, s ezáltal erős és hasznos polgárai legyünk a nagy kanadai népközösségnek. Célunk, hogy vallásfelekezeti és pártpolitikai megkülönböztetés nélkül segítsük egymást megmaradni magyarnak, abban a megrendíthetetlen hitben, hogy ősi örökségünket megtartani, fejleszteni és továbbadni igenis érdemes”. Az eddigi adományokból, a rendezvények hasznából vásároltak meg egy 2 hektár nagyságú telket, 1 erre épül majd a 13 ezer négyzetláb alapterületű kultúrotthon. Itt talál majd helyet a magyar nyelvoktatás, a néptánctanulás, az olvasókör, lesz helye a zenehallgatásnak, az időszaki kiállításoknak — s nyilván a hagymás-paprikás magyar illatok is jelen lesznek egy-egy estéli összejövetelen .., Űj Szó és íz-emlékek Amint idehaza, úgy a külföldi magyarság körében is minden bizonnyal Petőfi az első számú névadó. Amint idehaza, úgy a Niagara Falls-i Petőfi Otthon hallgatóságának szemébe is könny szökött, amikor Dévai Nagy Kamilla a Füstbement tervet énekelte. Jobbára az idősebb generáció ülte körül az asztalokat, ötven éve avagy még régebben Kanadába kivándorolt „öregamerikások”, az a korosztály, amely életre hívta az Üj Szó című újságot, melynek Baráti Körét és csoportunkat Illés Bálint, a lap szerkesztőbizottságának tagja üdvözölte. Jó volt látni az idős, ámde fiatalosan derűs arcokat, s megható érezni a szeretetet, amelyet átadni a mi tisztünk volt a szülőföldnek, az otthoniaknak. És jó volt látni, hogy a gyerekek és unokáik is ott ülnek egyik-másik asztalnál. — Első „írja meg” pályázatunk győztesének, Kovács Lőrinc bácsinak unokája már meglett tanárember — s hogy ők is értik a magyar dalt, a magyar humort — és azt tán mondanom sem kell, hogy az F. Nagy Angéla receptje szerint készült Esterházy rostélyos, no meg a töltött káposztát is teljes egyetértésben értékelték a generációk. A töltött káposzta receptjére természetesen nem volt szükség. Mert van-e magyar asszony bárhol a nagyvilágban, aki ne ismerné, s aki ne a legjobban készítené ezt a csodálatos étket? En azonban, tán nem orrolnak meg rám a más vidékről származók, a szabolcs-szatmáriak töltött káposztája iránt elfogult vagyok. Az ottani lányok, asszonyok értik legjobban a módját, hogyan fűszerezzék, mennyi legyen benne a füstölt hús. Bevallom, hízelgett ízérzékemnek, hogy amint az első falat elomlott a számban, rákérdeztem, és nyertem: valóban sürgölődtek szabolcs-szatmáriak is a Niagara Falls-i konyhán ... Bethlen Kata vendégeként Tán megbocsátja a neves erdélyi emlékiratíró, a református hit buzgó védelmezője e kissé profán címadást. De nem pusztán az mozgatta toliamat, hogy montreáli meghívónk, házigazdánk a Magyar Református Egyház Bethlen Kata Nőegyesülete volt, hanem a hely szelleme, a közösségé, mely féltő szeretettel ápolja a református hitet, a magyar kultúrát. A ma dr. Komjáthy Aladár nagytiszteletű úr vezette gyülekezet 1926-ban alakult. Dr. Fehér Mihály volt az első, mindmáig kisugárzó hatású lelkipásztora. Két évre rá már a Nőegyesületet is életre hívták, sokadik vendégek voltunk hát a sorban, akik igyekeztek erősbíteni összetartozásuk -összetartozásunk tudatát — ezúttal a magyar dal, humor és konyhaművészet eszközeivel. Oldalnyi a sora, hányán ügyködtek nagy szeretettel, értő buzgalommal a Nőegylet tagjai közül kolléganőm receptjének, a lecsós gombás marhaszelet megvalósításán. 1. A Mohawk Chapel Brantfordban 2. Brantfordi közönségünk. Jobbról Zakar Teréz, a Petőfi Kultúregyesület elnöke 3. Az Új Szó Baráti Köre jóvoltából a Niagarára is vethettünk egy pillantást 4. Niagara Falls-i asztaltársaság. A Petőfi Otthonban úgy kétszázan hallgatták műsorunkat 17