Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-08-22 / 17-18. szám
UiCilüuL MAGYAR ERDŐMÉRNÖKÖK KONGRESSZUSA A Magyarok Világszövetsége, az Országos Erdészeti Egyesület és az Erdészeti és Faipari Egyetem 1986. augusztus 24—30. között rendezi meg a magyar erdőmérnökök nemzetközi kongresszusát. A rendező szervek nagy szeretettel várják a kongreszszusra a világ különböző országaiban élő magyar erdőmérnököket, illetve felsőfokú végzettségű erdész szakembereket. A kongresszus célja — az ősi alma mater székhelyén történő A magyar, mint idegen nyelv tanításában több mint negyedszázados tapasztalattal rendelkező Nemzetközi Előkészítő Intézet a fokozódó érdeklődés kielégítésére alaptevékenységén, a külföldi fiatalok egyetemi előkészítésén kívül, a tanév folyamán más jelentkezőknek is szervez intenzív magyar nyelvtanfolyamokat. Ezek szakmai irányítója dr. Ginter Károly, az Anyanyelvi Konferencia egyik tankönyvíró munkatársa. A kezdő és haladó szintű tanfolyamotalálkozás és együttlét örömén kívül — megismerni egymás szakmai eredményeit. Különös jelentőséget ad a találkozónak egyrészt az erdőnek az emberi környezet védelmével kapcsolatos szerepe, másrészt a fából készült különböző termékek iránt világszerte növekvő igény. Nagy a felelősségük a felsőfokú végzettségű erdész szakembereknek, akik tervezik, szervezik MAGYAR NYELVOKTATÁS kon főleg az intézeti oktatásban már jól bevált tananyagokat és módszereket használják, de ezek kiegészülnek a magyarországi állami nyelvvizsgákon megkövetelt témákkal is. A kiscsoportos oktatás szaktantermi óráit laboratóriumi foglalkozások, képes-hangos oktatási és gyakorlási eljárások teszik még hatékonyabbá. A 400 órás, héti 4X4 órás egységekre osztott oktatás kezdő csoportjai október közepén, a haladók novem-és irányítják a fa termesztésével és feldolgozásával kapcsolatos munkálatokat. A kongresszus előzetes programja: 1986. augusztus 24. — érkezés Sopronba, augusztus 25. de., a kongresszus ünnepélyes megnyitása, du. előadások, augusztus 26—27., előadások, este erdészbál a Sopron-szállóban, augusztus 28—29., tanulmányút, augusztus 30., a kongresszus zárása. bér elején indulnak. Megfelelő érdeklődés esetén februártól is indítanak csoportokat. Egy-egy kurzus díja 350 US-dollár, illetve ennek megfelelő más deviza. Az összeg a szükséges tankönyvek árát is magában foglalja. Részletesebb tájékoztatást ad, és a jelentkezéseket fogadja dr, Hoschke Károly tanfolyamvezető, Nemzetközi Előkészítő Intézet, 1118 Budapest, XI., Budaörsi út 73—75, Telefon: 668-211/36-os mellék. RÁKŐCZI-ÉVFORDULÓT ÜNNEPELT SÁROSPATAK 250 éve halt meg II. Rákóczi Ferenc, történelmünk egyik legkiemelkedőbb alakja. Sárospatak, a Rákóczi-család egykori gazdasági-kulturális központja, ünnepségsorozattal emlékezett meg a fejedelemről. Erről beszélgettünk dr. Takáts Gyulával, a városi tanács elnökével: — Patak nagyságát, felvirágzását annak köszönhette, hogy itt alakult ki a Rákóczi-birodalom ügyviteli, gazdasági központja, amelyet azután az ország egyik kulturális centrumává is tettek. Hogyan ünnepelte a „Bodrog-parti Athén” az évfordulót? — Az idei Rákóczi-megemlékezések középpontjába a mai fiatalság került, az, hogy ők mit tudnak erről — az ország életében olyan kiemelkedő szerepet játszó — családról, tevékenységükről. Célunk a legtöbb rendezvénnyel az volt, hogy erősítsük bennük a nemzeti érzéseket, tudjanak te1 lyuc L a kuruckor eseményeiről, s így jobban átérezzék, mint jelent a hazát szeretni. Az április végéig tartó eseménysorozatból csak néhány jelentősebbet emelnék ki. Gyermekrajzpályázatot hirdettünk még tavaly. A témája: hogyan latján az általános iskolákba járó 6—14 éves gyerekek ezt a korszakot, mi ragadja meg a fantáziájukat ... Megyénkből 298 gyerek összesen 409 rajzot küldött be, s mint az várható volt, a szabadságharc eseményei — vágtató kurucok, menekülő labancok — szerepeltek a képeken, sajátos gyereki látásmóddal, egyéni technikával. A hivatásos és amatőr néprajzkutatók számára: „Rákócziak és a Rákóczi-szabadságharc a néphagyományban” címmel írtunk vki pályázatot. Erre az ország területén gyűjtött eredeti népi szövegeket, meséket, mondákat, történeteket, verseket lehetett beküldeni, lehetőleg szó szerinti és tájnyelvi sajátosságokat is figyelembe vevő szövegközléssel. Koszorúzás a gimnázium kertjében Dr. Takáts Gyula tanácselnök adta át a gyermekrajzpályázat dijait Hét komoly pályamunka érkezett, s a díjakat át is adtuk az ünnepségsorozat keretében. Elképzelhető, hogy a közeljövőben valamilyen kiadvány formájában közzé is teszszük az írásokat. — Említette, hogy idén a fiatalok álltak a rendezvények középpontjában. Milyen összejöveteleket tartottak a számukra? — A legtöbb ilyen előadás, vetélkedő színtere a sárospataki Rákóczi Gimnázium volt Itt mutattak be egy dokumentumműsort, s ezt követte egy II. Rákóczi Ferencről és koráról tartott szellemi vetélkedő, amelyen gimnazistáink számot adhattak arról, mennyit tudnak erről az időszakról. A gimnázium szervezett egy Rákóczi-túrát is, melynek útvonala: Sárospatak—Borsi—Kassa—Munkács volt. Városunk minden jelentősebb intézményében hivatalos ünnepséget tartottak II. Rákóczi Ferenc tiszteletére, megkoszorúzták a gimnázium kertjében található szobrát stb. A Rákóczi Múzeum pedig az egész országból összegyűjtött anyagból rendezett kiállítást. Ügy érzem, mindezekkel méltón emlékeztünk meg a fejedelem halálának 250. évfordulójáról. Mert a tisztelet, amelyet nem lehet időpontokhoz, évfordulókhoz kötni, Sárospatakon mindig is erős volt, és az is marad e hazánk életében oly kiemelkedő szerepet játszó család iránt. (P.) Címlapunkon: Szent István király szobra az Országházban Cikkünk a 30—35 oldalon FOTO: MARKOVITS FERENC SZÓKOSZORÚ HARAG GYÖRGY SÍRJÁRA Harag György FOTO: ILOVSZKY BÉLA — MTI Sosem volt vidám és sosem volt szomorú, sosem szívélyeskedett és sosem volt haragos, sosem parancsolt és sosem hajtott végre eszményeinek ellentmondó parancsokat; egyéniség volt és jelenség, aki nem állt sorba az érvényesülés perzsaszőnyeggel borított ösvényspirálján. Hogyan is ismerkedtem meg Véle személyesen? A marosvásárhelyi Űj Élet szerkesztőségében, munkánk végeztével, éppen sakkoztunk Sütő Andrással, hogy hátat fordíthassunk a szemfüles időnek, amikor nem bejött, hanem megjelent Harag György. „Isten hozott, Gyurka!” — fogadta Sütő, és megölelték egymást. Félbe akartuk szakítani a játékot, de Harag tiltakozott: — „Amit az ember elkezd, fejezze is be!” így aztán hármasban sakkoztunk órákon át, nem a bábukkal, de a szavakkal. . . Különleges élmény volt tapasztalnom, hogy a zseniális író és a rendezőzseni miként helyezi el a szavakat térben és időben. Mint minden igazi alkotó elme, bármiről is esett szó, mindketten a szintézisre törekedtek. Attól a naptól kezdve már nemcsak köszöntöttük egymást az utcán, hanem — ha a Mester ideje úgy engedte — kiadósán el is diskuráltunk. Színházról, irodalomról, hétköznapokról. Később, amikor a Köteles Sámuel utcába költöztünk, most már mint szomszédok is, szinte naponta összeszaladtunk az egyre ritkuló vadgesztenye- és akácfalombok alatt. Sosem a saját sikereiről beszélt, mindig a mások munkáját illette elismerő szóval. Egyszer, amint Babával, néhai Feleségemmel sétáltunk hazafelé, az utcánkban szorongó parkban megpillantottuk a Mestert. Ült a pádon elmélázva, nézte a cserjéket, a díszfákat a természet szenynyezett színpadán. Hozzáléptünk. Hellyel kínált maga mellett. A sajtóból és hírből hallottunk a budapesti sikeréről. Feleségem gratulált Haragnak. — „Az érdem a Sütőé és a színészeké, Baba kedves, én csak rendeztem a darabot...” — szabadkozott a Mester. A csak szót nem álszerénységből ékelte közbe Harag, hanem a mű és annak életrekeltői iránt érzett őszinte, mély tiszteletből. És MŰVEKET vitt színpadra. És elhivatott SZÍNMŰVÉSZEKKEL dolgozott csupán. Kiválasztotta a műveket, a színésze-12
