Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-08-22 / 17-18. szám

BESZÁMOLOKES MERLEGKESZITES vusz ugyanis, hogy mindenütt min­dent megtegyünk a magyarság fel­­emelkedéséért.” Várdy Béla (USA) köszönetét mondott a vendéglátók­nak és méltatta a konferenciát. „Mi ártani senkinek nem akarunk — mondotta —, a cél az, hogy szellemi értékeinket megmentsük a követke­ző nemzedékek számára is.” Ezt követően Köpeczi Béla műve­lődési miniszter kapott szót. Nagy érdeklődés előzte meg a kon­ferencia zárónapját, a mérlegkészítő munkát. Fokozta az érdeklődést, hogy a záróülésen az elnökségben helyet foglalt Köpeczi Béla művelő­dési miniszter, akit az elnöklő Bog­nár József meleg szavakkal üdvözölt. Elsőként az egyes munkabizottsá­gok üléseit vezető elnökök tettek je­lentést a plenáris ülés résztvevőinek. Szende Aladár a pedagógiai munka­­bizottság, Maróti Gyula a kulturális munkabizottság, Kálmán Béla pedig az egyetemi oktatók vitájáról szá­molt be. Bartos György, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének titkára részleteket olvasott fel. a tanácsko­zásra érkezett levelekből. Üdvözölte a konferenciát Cserháti József pécsi püspök, Tóth Károly, a dunamelléki református egyházkerület püspöke. Harsányt András, az amerikai ma­gyar református egyház püspöke New Jerseyből küldte üdvözlő sorait. Mattyasovszky Zsolnay Miklós, a Magyar Cserkész Szövetség tisztelet­beli elnöke levelében többek között a következőket írta. „Azokat, akik nemes motívumokkal indíttatva vesznek részt az anyanyelvi konfe­renciákon, érdemeik szerint becsben tartom. Működésüket, amennyire a körülmények engedik, érdeklődéssel kísérem. Ezt a nézetemet éppen olyan nyílt őszinteséggel és követke­zetességgel vállalom és vallom, mint kritikusi függetlenségem fenntartá­sát. Tisztelettel és csodálattal észle­lem a magyar nép azon erőfeszíté­sét, amellyel nemzetként való fenn­maradásáért lelki, erkölcsi, intellek­tuális és gazdasági síkon küzd. Az anyanyelvi mozgalmat lényegében ezen küzdelem egyik jelenségének tekintem.” Üdvözlő sorokat küldött dr. Vojat­­sek Károly (Kanada), a Védnökség tagja, valamint Valentiny Géza prelátus (Ausztria) és Szentessy Fe­renc (Ausztrália). Az ülésen elhang­zott felszólalásá­ban Fekete Gyula, a Magyar írók Szövetsége nevé­ben üdvözölte „a szellemi haza kép­viselőit”. Hangsú­lyozta, hogy az anyanyelv nem függ különféle ideológiáktól, értékrendszerektől, társadalmaktól. Az anyanyelv közös­ségteremtő eszköz. Ami az anyanyel­vi konferenciákon történik, az labo­ratóriumi kísérlet. A kor parancsa, hogy béke legyen az egymással szem­benálló ideológiák és rendszerék kö­zött. Az emberiség most tanulja a szótértés anyanyelvét — példa rá az a nemzetközi kulturális fórum, ame­lyet ősszel éppen Budapesten ren­deznek meg — de ebbe a tanulási folyamatba tartozik a konferencia is. „A világban ez csak aprócska kísér­let. De tudjuk, hogy itt mi is mun­káljuk a szótértés anyanyelvét az egész világ számára.” Pomogáts Béla felszólalásában el­mondta, hogy a magyarság megtartá­sáért különféle eszközök és eszköz­­rendszerek állnak rendelkezésünkre. A legfontosabb azonban a saját lelki­­ismereti felelősség: mindenki magá­nak köteles elszámolni, vajon eleget tett-e azért az ügyért, amelyért az in­tézmények és mozgalmak létrejöttek. Imre Samu előterjesztette a Záró­nyilatkozat tervezetét és azt elfoga­dásra ajánlotta. A konferencia egy­hangúlag szavazta meg a Zárónyilat­kozat elfogadását. A Védnökség elnöke végül meg­köszönte a konferencia veszprémi vendéglátóinak és szervezőinek ál­dozatkészségét, munkáját. Lőrincze Lajos összefoglalója után Nagy Károly (USA) kért szót. Köszönetét mon­dott mindazoknak, akik lehetővé tet­ték a közös ügyek megtárgyalását, s azoknak, akik a veszprémi meghí­vást elfogadták. „E reális és gyakor­lati munka célja a magyarság jövőjé­nek jobbításához való hozzájárulás — mondotta. — Morális imperatí-Káldy Zoltán evangélikus püs­pök-elnök az ülés résztvevői elé ter­jesztette, az új Védnökség tagjai­ra tett javaslatot. A javaslatot a je­lenlevők két tar­tózkodás mellett elfogadták. Ezután emelkedett szólásra Lőrin­cze Lajos, a Védnökség újraválasz­tott elnöke, összefoglalójában beje­lentette, hogy a konferencia teljes jegyzőkönyvezett anyagát közölni fogja a Nyelvünk és Kultúránk című folyóirat. Az elmúlt néhány nap leg­fontosabb tanulságáról szólva ki­emelte, hogy az egyházak milyen nagy segítséget adnak és adhatnak a magyar nyelv ügyének. Az egyesü­letek munkája körüli vitáról szólván hangsúlyozta, mennyire középpontba került a demokratikus vezetés szük­ségessége. Az anyanyelvi mozgalom és az egyetemi szintű oktatás kap­csolatáról szóló értékelésében kifej­tette, hogy — bár a mozgalom nem vállalhatja fel a felsőoktatás gond­jainak megoldását — komoly segít­séget nyújthatnak kölcsönösen egy­másnak a magyar nyelv és kultúra megőrzésében és terjesztésében. Legyen híd közöttünk A miniszter tolmácsolta a konfe­renciának a kormány üdvözletét, majd méltatta az anyanyelvi mozga­lom tizenöt esztendejét és részlete­sen szólt a közös ügyről: az anya­nyelvi kultúra ápolásának fontossá­gáról. Tájékoztatta a résztvevőket a magyarországi kulturális élet hely­zetéről, fejlődéséről. Szólt arról is, hogy a magyar kulturális élet sokré­tűségének bizonyos szempontok ért­hető korlátot szabnak. Így korlátoz­zuk a humánummal szemben álló je­lenségeket, mint például az uszítás, a rasszizmus; a tisztességes emberi erkölcsösséget sértő vállalkozásokat, mint például a pornográfia; és az ország külpolitikai érdekeinek ártó megnyilvánulásokat. — Vannak olyan kérdések — mon­dotta —, amelyekről a mi nyilvános­ságszerkezetünkben nem tudunk úgy beszélni, mint a polgári demokrá­ciában. E korlátot azonban az érde­kek állítják és nem valamiféle szub­jektív meggondolás. A miniszter ezután tájékoztatást nyújtott Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatairól. Méltatta a küszöbön álló európai kulturális fó­rum jelentőségét, majd a külföldi magyarsággal való kapcsolat néhány kérdését érintette. „Minőségi különb­ség van az anyanyelv és az anyanyel­vi kultúra ápolásában a szomszédos országokban nagy tömbben élő ma­gyarok dolga és a szórványmagyar­ság között. Mi kulturális kapcsola­tainkkal igyekszünk segíteni, hogy az ott kialakult intézményrendszer fej­lődhessék. Mindent megteszünk an­nak érdekében, hogy a szomszédos országokban élő magyarsággal élő kulturális kapcsolatokat tartsunk.” > l U Hederich Katalin (Svédország) átveszi a Bárczi Emlékérmet Lőrincze Lajostól BÁRCZI GÉZA EMLÉKÉREM Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége a következőket tün­tette ki Bárczi Géza Emlékérem­mel: halála után Hamza András (USA), Bujdosó Alpár (Ausztria), Dedinszky Erika (Hollandia), Friedrich Gizella (USA), Gergely Ferenc (Franciaország), Haraszti Sándor (USA), Hederich Katalin (Svédország), Kemény Mihály (Franciaország), Lányai László (Ausztria), Sólymos László (Ausztria), Tasnádi T. Álmos (Belgium), Debreczeni Tibor, Dörnyei László, Földesi Béla, Pomogáts Béla, Simay Zsuzsa (Magyarország), 8

Next

/
Thumbnails
Contents