Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-08-22 / 17-18. szám
Köpeczi Béla méltatta a nyugati magyarsággal való kapcsolat sokrétűségét, új formáit. „Arra törekszünk,” mondotta, „hogy híd legyen közöttünk, ezen a hídon a kölcsönösség érvényesüljön és betartsuk az áthaladás szabályait.” A művelődési miniszter beszéde után Randé Jenő, az MVSZ főtitkára mondott zárszót. A konferencia teljesítette feladatát Zárszavában a főtitkár rámutatott: — Az V. Anyanyelvi Konferencia, úgy érzem, teljesítette feladatát, s most már a Védnökségen a sor, hogy értékelje a konferencia öt napján elhangzottakat, s valóra váltsa a megvalósítható javaslatokat. Az újjáválasztott Védnökség nevében ígérhetem, hogy gondosan megvizsgáljuk, s lehetőség szerint teljesítjük a megbízásokat. Olyan gondossággal, amilyen eddig is jellemző volt azokra, akik a megbízatásokat adták, s olyan lelkiismeretességgel, amilyennel a Tudósítóink: BALÁZS ADAM, BALÁZS ISTVÁN, HALÁSZ GYÖRGY, LINTNER SÁNDOR, POKORNY ISTVÁN, SÓS PÉTER JÁNOS. FŐTÖK: GÁBOR VIKTOR, NOVOTTA FERENC megbízottak igyekeztek az elmúlt másfél évtizedben a javaslatokat végrehajtani. A főtitkár ezután az anyanyelvi mozgalom jelentőségét méltatta, majd az akadálytalan szótértés fontosságát húzta alá. — Talán nyelvészeink nem értenek velem teljesen egyet — folytatta —, de én azért is fogadom el szívesen ezt a megfogalmazást, mert a szótértést úgy értelmezem, mint egymás megértését, ami nem jelent feltétlen egyetértést minden kérdésben. Azt hiszem, ez a most záródó sem a feltétlen egyetértés konferenciája volt, ilyet várni 21, hazánkkal együtt 22 ország mintegy kétszáz résztvevőjétől illúzió lenne, de azt már mondanám, hogy egymás megértéséé, vagy legalábbis jobb megértéséé igen. Különleges konferencia volt, mert az előbb elhangzottak értelmében jóllehet valóban nemzetközi volt, mindannyian magyarul beszéltünk. Magyarul beszélünk, és megértjük egymást. Magyarul beszélünk, és nem értjük félre egymást, legalábbis remélem, hogy nem értjük félre egymást. A főtitkár arról szólt ezután, hogy a következő négy esztendőben a már szélesre kitaposott úton mehetünk tovább. — Az út elég széles, elférnek rajta azok is, akiket már most — ez is elhangzott a konferencián nem is egyszer — nagyobb szambán is szívesen üdvözöltünk volna. Elférnek rajta azok is, akiknek részvétele hivatalosan nem került szóba, de akiket a legközelebbi alkalommal — mivel jelentős munkát végeznek a szórványmagyarság nyelvének ápolásában — ugyancsak szívesen látnánk. A záróülés elnökségében (balról): Randé Jenő, Köpeczi Béla, Bognár József és Lőrincze Lajos VÉDNÖKSÉG Az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének elnöke: Lőrincze Lajos (Magyarország). Tagjai: Amerikai Egyesült Államok: Éltető Lajos, Fekete Pál, Haraszti Sándor, Magyar Judit, Nagy Károly, Sinor Dénes. Nagy-Britannia: Czigány Lóránt, Németh Erzsébet, Romhányi László. Ausztria: Galambos Ferenc Ireneus, Moór János, Rossmy Rudolf, Sólymos László. Belgium: Moór István, Tasnády T. Álmos. Dánia: Faerstain Katalin. Franciaország: Nagy Pál, Nyéki Mária. Hollandia: Dedinszky Erika. Kanada: Csató Margit, Komjáthy Aladár. Német Szövetségi Köztársaság: Weiss Valér. Olaszország: Ferrari Mária. Svédország: Lázár Oszkár, Ruttkai Iván. Magyarország: Bartók Béla, Bánk József, Bognár József, Czine Mihály, Ginter Károly, Debreczeni Tibor, Földes! Béla, Imre Samu, Kaneschütz Lajosné, Kálmán Béla, Kárpáti József, Keresztury Dezső, Marót! Gyula, Molnár Gyuláné, Pomogáts Béla, Randé Jenő, Ránki György, Szabó Zoltán, Szamosközy István, Szathmári István, Szende Aladár, Szennay András, Szüts Pál, Tóth Károly, Tóth Sándor. Az Anyanyelvi Konferencia befejező pillanatai: u résztvevők a Himnuszt éneklik 9
