Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-08-22 / 17-18. szám
EGYHÁZAK ÉS EGYESÜLETEK A MAGYARSÁG MEGTARTÁSÁÉRT telnek — nem mutatott megértést mozgalmunk céljai iránt. Ez nekem, mint katolikusnak, különösen roszszul esik. Beállítottságuknak lehetnek szubjektív okai, például rossz személyes emlékek, vagy objektív okai, mint a legtöbb szerzetesrend magyarországi működésének felfüggesztése. Ennek ellenére, úgy hiszem, hogy, mindent egybevetve, a fő ok inkább a helyi hívők nyomásában keresendő. Ha és ahol ez a magyarázat helytálló, meg kell értenünk magyar pap-testvéreink helyzetét, akiknek első kötelessége a hívők lelki gondozása és helytelen lenne ha egy politikai állásfoglalással elijesztenék vagy elkedvetlenítenék őket a templomba járástól. De akár együtt dolgozik velünk a nyugati katolikus papság, akár nem: amíg magyarul mondja a szentmisét, amíg magyarul prédikál, a közös ügyet, a mi ügyünket szolgálja. Amíg a ma párhuzamos magyar utak magyarok, van remény arra, hogy egyszer csak összefutnak. — Költőink valamikor kitalálták a nemzethalál fogalmát. A baj ezzel csak az, hogy a gyakorlatban nincs olyan sír, hol nemzet süllyed el, bár ha volna, nem úgy néz ki a dolog, hogy mi kerülnénk bele. Erős nemzet ez. Nem a csatatéren, ahol hoszszú évszázadokon át még véletlenül sem tudtunk egy háborút megnyerni. Erős ez a nemzet élni akarásában, szívósságában, okos pragmatizmusában. Szellemi ozmózis Czigány Lóránt irodalomtörténész (Nagy-Britannia) hozzászólásában egyebek között hangoztatta: — Az anyanyelvi mozgalom első korszaka, a hőskor befejeződött. Tizenöt év hosszú idő. Lassan már a külvilág, a kívülállók is perspektívában látják az anyanyelvi mozgalmat, s munkánk arányait is értékelni tudják. Ha arra kérnének meg, hogy az anyanyelvi mozgalom jelentőségére mutassak rá, első helyen azt a tényt említeném, hogy a mozgalom, mozgalmunk lehetővé tette, sőt elősegítette, hogy a magyar értelmiség hazai és külhoni tagjai között meginduljon az ozmózis. Elnézésüket kérem, hogy növénytani szakszót használok hasonlatként emberek közötti intellektuális kapcsolat megvilágítására. Mit is jelent ez az ozmózis? Az értelmező szótár így határozza meg: „Az a természeti jelenség, amelynek során folyadékok, vagy gázok valamely szilárd anyagú akadály finom lyukacsain át lassan s kölcsönösen egymásba áramlanak, összekeverednek.” A szóértés, mely a hatvanas éveik közepén még csak vágyálom volt, a hetvenes évek közepére keretet kapott, ma pedig optimizmusra feljogosító realitás. A szellemi ozmózis serkenti és korrigálja a múlt terhes örökségének maradéktalan feldolgozását. Ez a folyamat, s ennek örüljünk, megfordíthatatlan. A konferencia a plenáris ülés egyik fő témájaként azt tárgyalta meg, hogyan segítik az egyházak és az egyesületek a magyar nyelv és kultúra ápolását. Ujszászy Kálmán, a Sárospataki Református Gyűjtemény nyugalmazott főigazgatója, a tiszántúli református egyházkerület főgondnoka bevezetőjében a magyar diaszpóra egyházainak származástudat-erősítő tevékenységét elemezte. Mint elmondotta, az egyházak négy területen — a liturgikus szertartásokban; az általuk létrehozott iskolákban; a sajtótermékeikben; valamint a rendezvényeken — tudnak hatékony munkát végezni. A református egyház szertartásai már évszázadok óta teljes egészében magyar nyelven folynak. Külföldön az egyházak hétvégi iskoláiban végzett magyar nyelvoktatás, illetve a magyar nyelven történő vallási oktatás is jelentős szerepet játszik a fiatalok magyarságtudatának megőrzésében. Nyíri Tamás katolikus teológus hozzászólásában elmondta, hogy mintegy tíz éve az összes katolikus szertartás Magyarországon és valószínűleg a világ minden magyar katolikus közösségében, magyar nyelven történik. „Igazán csak az anyanyelvén imádkozhat valaki”, jelentette ki, s Kosztolányit idézte: „Csak az anyanyelvemen lehetek igazán én”. Kulifay Imre, a franciaországi magyar protestáns egyház lelkipásztora arról szólt, hogy minden hazalátogatással úgy „töltődik fel”, mint egy akkumulátor, és erőt kap a nem könnyű feladat továbbá végzéséhez. „Egyetlen lelki egységet alkotunk, Magyarország határain belül és kívül élő magyarok, akiket összeköt az anyanyelv és az anyanyelvi kultúra” — mondotta. Galambos Ferenc Ireneus, az ausztriai Alsóőr katolikus közösségének lelkipásztora beszédében azt a kérdést tette fel elsőként, mit tehet egy pap egy település magyarságának megőrzéséért? Két szóval felelt saját kérdésére: nagyon sokat. S hosszan sorolta az elmúlt években elért eredményeiket, szólt énekkarukról, citerazenekarukról (amely éppen a konferencia idején járt a tiszakécskei citeratáborban), cserkészcsapatukról. Az Egyesült Államokból, Los Angelesből érkezett Trombitás Dezső. A hollywoodi magyar református lelkész arról a hosszú és nehéz küzdelemről beszélt, amelyet a hetvenes évek elején folytatott, hogy megteremtse az óhaza és a Los Angeles-i magyar közösség között a harmonikus kapcsolatot. Bartók Béla, a magyar unitárius egyház elnöke azokat a kiadványokat ismertette, amelyekkel az unitáriusok a külföldön élők magyarságának megóvására törekednek. Kemény Mihály, a Magyar Nyelv és Kultúra Franciaországi Baráti Körének elnöke az egyesületnek a párizsi magyarok kolóniájában végzett munkájáról beszélt. Mint elmondta, 13 év alatt mintegy 130 előadást tartottak a legkülönfélébb témákról. Bánk József váci érsek-püspök többek között felvetette; szükséges volna az egykori Szent László Társulathoz hasonló feladatkört ellátó szekciót létrehozni a Magyarok Világszövetsége keretén belül. Az egyesült államokbeli Biró Béla az amerikai magyarság történetének feldolgozását az egyik igen fontos, aktuális kérdésnek jelölte meg, mert évente fontos dokumentumok, emlékek százai vesznek el az elhunytak szétszóródó hagyatékaiban. Lukács László, a Vigília c. folyóirat főszerkesztője elmondta, hogy a budapesti Szent István könyvesboltban a külföldön megjelenő magyar nyelvű egyházi könyvek legtöbbje megvásárolható. Ugyancsak kiemelt kérdésként foglalkozott a konferencia az irodalommal, a nyelvtanítással, s a magyarságismeret szolgálatában játszott szerepével. Az anyanyelvi konferenciák tizenöt éves múltja azt bizonyította, hogy a magyar nyelv és az irodalom tanításának, terjesztésének témakörében mindig igen gazdag és gyümölcsöző volt az eszmecsere, fgy történt most is. Maróti Gyula rövid bevezetője után Pomogáts Béla irodalomtörténész tartott vitaindító előadást. — Nemzet, nyelv, irodalom: értékeket hordozó, identitást teremtő, egymástól eltéphetetlen fogalmak — mondotta. — Innen ered a magyar irodalom mindmáig ható tudatos elkötelezettségvállalása a nemzeti történelem, a nemzeti élet sorskérdéseinek megoldása iránt, az a közösségi és közéleti éthosz, amely ennek az irodalomnak még a formateremtő erőfeszítéseit, nehéz kísérleteit, önfeledt játékait is áthatja. — A magyar irodalom birtokbavétele — mondotta Pomogáts Béla — nemcsak ismereteket ad, személyes kapcsolatot is teremt a New Yorkban. Torontóban, Londonban, Párizsban, Münchenben élő magyar és nemzeti közösség között. Olyan erkölcsi erőt jelent, amellyel semmiféle nyelvtanulási kézikönyv, idegenforgalmi kiadvány vagy előadás nem képes versenyezni. Akinek tudatában és szívében él a magyar irodalom, annak valamiképpen köze van a magyarság dolgaihoz is, még akkor is, ha egyszersmind részese egy másik nép életének és kultúrájának. Illyés Gyulát idézve mondta az előadó, hogy „nemzet és irodalom — teremtő kölcsönösség". Az Anyanyel-Fekete Pál, a Bessenyei György Kör elnöke, ismertette az egyesült államokbeli New Brunswick (New Jersey állam) városában működő kör tevékenységét a fiatalok magyarságának megtartásáért. Hétvégi iskolájukban ez évben, három osztályban 26 gyerek tanulja nyelvünket, ismerkedik kultúránk kincseivel. Sajnos, tette hozzá, évről évre csökken a hallgatók száma. Romhányi László, nyolc angliai magyar egyesület képviselő bizottságának elnöke, jelenlegi tevékenységüket ismertette. Komlós Attila, a magyar Reformé tusok Lapja főszerkesztője arról t tevékenységről szólt, amelyet a környező országokban élő magyar kisebbség és a világban szétszórtan élő magyarság érdekében végeznek. vi Konferencia résztvevőinek támogatását kérte, hogy a hazai és a külföldi magyarság irodalmi kapcsolataiban csak igazi értékek cserélődjenek, mert a magyar irodalomnak igen nagy szerepe van a magyarságtudat megtartásában, illetve kialakításában. Fekete Pál, a New Brunswick-i Bessenyei György Kör elnöke hozzászólásában arról beszélt: a külföldi magyar írók vágya, hogy Magyarországon is olvassák műveiket. Ezzel a gondolatával mintegy elébement Nagy Károly professzor (USA) javaslatának, hogy az Anyanyelvi Konferencia szorgalmazza egy, a külföldi magyar irodalomban tallózó folyóirat létrehozását. E javaslat ötletadója alighanem a legutóbbi Anyanyelvi Konferencián közreadott Vándorének című, nagy sikerű költői antológia volt. Nagy Károly a szociológus aprólékosságával elemezte a kettős nemzeti tudat ma még olykor gyanakvással fogadott megnyilvánulásait. Illyést idézte: „A magyar nyelv védelme a magyar anyanyelvűek védelme is.” — A Magyarok Világszövetsége társadalmi, politikai szervezet — mondotta. — Az Anyanyelvi Konferencia, az anyanyelvi mozgalom nem az, hanem nemzetközi művelődési, pedagógiai, kulturális, tudományos program és munka. Nekünk természetes .emberi magatartás, működésünk egyik alapeleme a tizenhatmilliónyi magyarban való gondolkodás. Meg kell keresnünk, meg kell találnunk a módokat, eszközöket a legnagyobb szükségben és veszélyben élő embertársaink, nyelv- és kultúra-testvéreink megsegítésére, megvédésére Az anyanyelvi mozgalomról egyebek között a következőket mondta: — Tankönyvei, ifjúsági nyelvtanfolyamai, pedagógus-továbbképző programja, folyóirata, konferenciái szakmailag színvonalasak, a magyar AZ IRODALOM A NEMZET SZOLGÁLATÁBAN 5
