Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-08-22 / 17-18. szám
nemzeti tudat ápolásában ígéretesek. Szakembereinek hozzáértése és a magyarságtudat iránt is felelőssé- i get érző elkötelezettsége a jövő munkájának is jó alapjául szolgál. — Az irodalom avantgarde kísérleteinek Magyarországon hagyományai vannak — mondta Nagy Pál, a párizsi Magyar Műhely egyik szerkesztője. Ennek egyik bizonyítéka éppen a 23 éves (folyóirat léte és gazdag hazai kapcsolatai. Az avantgarde-ot nemcsak az jellemzi, hogy mit tagad meg a múltból, hanem azt is, hogy honnan merít. A Göttingeni Egyetem könyvtárának csaknem 35—40 ezer magyar egysége van. Mindez alighanem Kesztyűs Tibor könyvtárosnak köszönhető, aki saját szerepéről természetesen nem szólt előadásában. E gazdag hungarika anyag hozzáférhetőségét könnyíti, hogy a magyar irodalom egy blokkban van katalogizálva és a katalógusok három kötete már megjelent. A magyar nyelv és irodalom, és általában a művészetek magyarságtudat formáló szerepét valamennyi hozzászóló nagyra értékelte. Ugyanakkor azonban Steip Ferenc, a Bécsi Magyar Kultúr- és Sport Egyesület vezetőségi tagja arra hívta fel az Anyanyelvi Konferencia résztvevőinek figyelmét, hogy a külföldön élő magyarok körében, noha igen magas a kiművelt értelmiségiek és művészek száma, jobban kell gondolnunk azokra, akik életük java részét megélhetésük lehetőségeinek megteremtésére fordították. Az irodalom, a nyelvápolás és a magyarságismeret témaköréhez nyújtott adalékot Hoffman Béres Zsuzsa (NSZK) és Kovács László (USA) hozzászólása is. A pedagógiai aiunkabizottság ülése A magyar nyelv külföldi magyar közösségekben való ápolásának, tanításának mikéntje — természetszerű folyamatként — nagy változáson ment át. A második, harmadik generációban egyre nagyobb azoknak a száma, akiknek már nem anyanyelve a mágyar, alig valamit sajátítanak el „spontán”, az otthoni környezet hatására szüleik, nagyszüleik nyelvéből. Érzelmileg azonban — származásuk tudatában — mégiscsak másként közelítenek nyelvünkhöz, mint egy nem magyar-gyökerű érdeklődő, innen a származásnyelv fogalma. A nyelvtanításban újabb és újabb módszerek hódítanak. Nyilván ezek hasznosíthatóságát is mérlegelniük kell azoknak, akik magyar származású fiatalok, nem-magyar házastársak vagy — amint az egyre gyakoribb — nyelvünk iránt nem családi okokból érdeklődők számára magyar nyelvet oktatnak. — E gondolatok, tennivalók jegyében tanácskozott a pedagógiai munkabizottság, amelyre ez alkalommal különösen felelősségteljes feladat várt. Az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége készülő tankönyveinek „próbapéldányairól” vártak véleményt a résztvevőktől. A három könyv három korcsoportnak szól — négytől a tizenévesig —; közös vonásuk, hogy a magyart nem, vagy aligalig értőknek készültek. Miután a szerzők bemutatták könyveiket — ismertették az alkalmazott módszert, tematikát — a 8—12 éveseknek szánt Aranyablak, s az ennél idősebbeknek ajánlott Magyar beszélgetések című könyvek tanórán való alkalmazását is láthattuk, a balatoni gyerektáborok két tanárának és növendékek jóvoltából. A gyerekek élvezték az ének- és zeneszóval is tarkított bemutatót, láthatóan nem vettek tudomást a népes nézőközönségről. Az érdeklődők a két, már említett könyv mellett megkapták a legkisebbeknek szánt „Süni kalandjai” próbapéldányait is, s a mun-A figyelem pillanatai kabizottság következő napi ülésén, immár a három könyv alaposabb átböngészése után került sor a könyvek feletti vitára. A jelenlevő pedagógusok tetszését, úgy tűnt, a sci-fi és a mese elemeit egyesítő „Süni kalandjai” nyerte el a leginkább, „szórakoztató, életszerű, játékos” volta miatt. Korszerűnek, jónak ítélték a „Magyar beszélgetések" módszerét is, kritika jobbára a talán túl gyorsan adagolt nyelvtani anyag miatt érte. Alaposabb átdolgozást a hozzászólók szerint az „Aranyablak” kíván; egyebek között természetesebb és szellemesebb párbeszédeket várnak. Svédországi pedagógusok felajánlották: féléves próbának vetik alá az új tankönyveket. Megértésre talált az a jogos igény is, hogy a végső változatok elkészítésekor a tankönyvírók nagy tapasztalatú, külföldön magyar nyelvet oktató pedagógusokat is vonjanak be munkaközösségeikbe. Szerzők és a leendő alkalmazók közös érdeke, hogy az új tankönyvsorozat a magyart származásnyelvként tanuló gyerekek oktatásának hasznos és népszerű eszköze legyen. Ez tűnt ki a részletes ismertetésből, az őszinte, nyílt vitából, ez volt a pedagógiai munkabizottság üléseinek legfontosabb hozadéka. Jutott azonban idő más témák számára is. Nagy érdeklődés fogadta Csécsy Magdolna a nizzai egyetem tanára előadását, aki a nyelvtan tudása és a beszédkészség közti szakadék természetéről, a strukturo-globális nyelvtanítási módszer hatékonyságáról beszélt. Bíró Ruth (USA) a budapesti Tankönyvkiadónál hamarosan megjelenő magyar—angol gyermek képesszótárát mutatta be. Kari Irén (NSZK) egy elképzelt magyarországi látogatás párbeszédeire épülő tankönyvéről szólt, melynek segítségével német anyanyelvűeket tanít magyarra. Poppe Mária (NSZK) arra utalt, hogy a szórakoztató, játékos elemektől a felnőttek nyelvoktatásában is sikert remélhetünk. Molnár Zsuzsa, a balatoni gyerektáborok szakfelügyelője a játékos tanulással egybekötött magyarországi nyaralás élményt adó, rendszeres otthoni magyartanulásra serkentő voltát ajánlotta külföldi kollégái figyelmébe. Többen is szót kértek a svédországi — mint ismeretes, állami támogatást élvező — iskolai anyanyelvoktatásban résztvevő pedagógusok közül: Kisch Klára a középiskolások lehetőségeiről, Umensten Éva a svédországi magyartanár-képzésről beszélt, Szabó Ferenc a korszerű technika, így a videózás alkalmazását sürgette, Gombár Edit — a világ minden pontjára érvényesen — azt fejtegette, hogy a magyart, mint származásnyelvet oktató pedagógus csak akkor remélhet eredményt, ha a gyerek örömét leli a magyartanulásban. Az az ideális — mondotta —, ha meg sem fordul a gyerek fejében, hogy őt most tanítják ... Bemutató oktatás a pedagógiai munkabizottság előtt A kulturális munkabizottságban A kulturális munkabizottság — amely Maróti Gyula elnökletével tartotta ülését — a képzőművészetnek, a vizuális kultúrának a magyarságismeret szolgálatában betöltött szerepét helyezte tanácskozása középpontjába. Kerékgyártó István, a Népművelési Intézet Vizuális Osztályának vezetője bevezetőjében hangsúlyozta, hogy Magyarországon jelenleg mintegy harminc helyen tartanak kéthetes nyári képzőművészeti táborokat. Ezekben az alkotótáborokban a jövőben szívesen látják a külföldön élő amatőr vagy hivatásos magyar származású művészeket is. Kerékgyártó István arra is rámutatott, hogy a magyar művészet történetét hitelesen csak a külföldön élt vagy élő magyar művészek számbavételével lehet megírni. Az elmúlt öt esztendő eredményeinek számbavételekor az előadó hangsúlyozta, hogy a nagyszabású „Tisztelet a szülőföldnek” kiállítás alkotóin kívül mintegy ötven külföldön élő magyar képzőművész mutatkozott be egyéni kiállításon idehaza. Csókos Györgyi művészettörténész diavetítéssel illusztrált előadásában a pest megyei Etyek község székely telepeseinek népművészetet, illetve az általa vezetett nyári alkotótábor munkáját ismertette. Dús László (Egyesült Államok) a hazai és külföldi rádióadások, illetve lapszerkesztőségek együttműködését, illetve videó-kazetták készítését szorgalmazta. Némethy Lászlóné (Kanada) rámutatott, hogy a Corvina Kiadó képzőművészeti albumainak a jelenleginél helyesebb, gördülékenyebb angolsággal kellene megjelenniük. Ruttkai Iván (Svédország) a könyvvásárlás összeírási lehetőségeiről beszélt. Ha a külföldi magyar egyesületek nagyobb tételben rendelik meg a könyveket, akkor ol-6
