Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-07-27 / 15-16. szám

Nap helyett a palaszín skandináv március dereng át a műteremablakon. Színes hernyóként araszolnak a tubusok az ecsetek csokrai között, a tágas helyiséget néhol folyosóvá szűkítik a hatalmas vásznak. Középütt az éppen kiválasztott munka magaslik — újjászületőben. A mesternek hol guggolnia, hol nyújtózkodnia kell, hogy elérje minden zugát a műnek, ami szemmel-lélekkel nyújtózás nélkül átfogható annak, aki érzékeny üzenetére.

Tíz napja volt azon a koratavaszi napon, hogy Nemes Endre újra ecsetet fogott. Súlyos betegségből felépülőben, hetvenhat évesen. Teavizet forral, süteménnyel kínál, és szeme fürkész szökkenéseiből látom: újra meg újra a képet pásztázza csészéje mögül.

„Tizenöt éve dolgozom rajta.. . annyi idős ' az ötlet, csak a kifejezési eszközeim nem voltak még meg, nem voltak eléggé plasztikusak, konkrétak. Sok képemmel vagyok így... Nem egy közülük már számos kiállításon is járt, de amíg azt érzem, hogy hatása fokozható, pontosabbá tehető, nem tudom abbahagyni. Tudja ... húszévesen naponta festettem egy képet. Akkor csak ösztönöm volt. Ma múltam, tapasztalatom van.”

Múlt és tapasztalat, ami plasztikussá, konkrétabbá csiszolja a kifejezési eszközöket. Bizonyosan a technikát is, a művészet mesterségbeli fogásait. Ám méginkább a gondolatiságot, a mondandót, amely folytonosan az ember és az ember alkotta világ viszonyát feszegeti. S e tekintetben Nemes Endre élete bőségesen szolgált művészi élménnyé érlelhető tapasztalatokkal.

Szinte belakta Európát, átélte huszadik századi történetét, kultúrhistóriáját. Pécsváradon született, a felvidéki Iglón gyerekeskedett. Már mint gimnazista költözött szüleivel Budapestre, itt érettségizett — a Markó utcai Bolyai Farkas Gimnáziumban — 1927-ben. Bécsben filozófiát tanult, de 1928- ban már a Kassai Űjság munkatársa lett. Családi nevét (Nágel) ekkor váltotta fel a Nemes művésznévvel. Verseskötete jelent meg, ám a következő két esztendőben — immár Prágában, az akkori Európa egyik forrongó szellemi központjában — már karikatúristaként élt. Majd újra diákévek következtek — ugyancsak Prágában —, itt végezte el a Képzőművészeti Akadémiát. 1938-ban már elismert művész, amikor az egyre fenyegetőbb fasizmus elől Finnországba emigrált. Bár csakhamar itt is közismert művész és tanár lett, nem volt maradása. Norvég művészbarátai letelepedési engedélyt eszközöltek ki számára. Hat nappal a 'német invázió előtt érkezett Oslóba. Innen menekült Svédországba, ahol 1941-ben már kiállításokon mutatta be két évnyi kihagyás után festett műveit.

Svédországban stílusával, mondanivalójával nagy feltűnést keltett. Az európai festőt ünnepelték benne — egyesek hozzáteszik, a kelet-európait. Még a negyvenes években ő alkalmazott először monumentális céllal tűzzománc-technikát. Egymást követték a kiállítások: a svéd városokon kívül Pozsonytól Montreálig, Tel Avivtól Tokióig. Budapesten 1970-ben láthattuk először műveit az első Tisztelet a Szülőföldnek tárlaton, majd a Szépművészeti Múzeum hívta meg önálló bemutatkozásra.

És 1983 őszén Pécsett megnyílt a Nemes Endre Múzeum. A művész 253 munkája — kollázsa, táblaképe — került a patinás műemlék épületbe. Most szülőhelye, Pécsvárad kultúrháza részére válogat rajzaiból.

MINT EGY KAROSSZÉK...

48