Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-07-27 / 15-16. szám
Az a terv, amelyet előemel, kárpitként ad majd „a funkcionális építészetnek némi melegséget”. Az utóbbi tíz évben talált rá erre a műfajra. Egy tizenhat méteres műve, három esztendőn át készült a göteborgi klinika részére. Ehhez a dél-svédországi városhoz egyébként is erős szálak kötik. Mint iskolateremtő professzor is nevet szerzett itt magának, 1947-től 1955-ig az ő igazgatása alatt vált a göteborgi az ország jeles művészképző iskolájává. Több mint száz növendék ért művésszé a keze alatt. „Már a legifjabb tanítványok is túl vannak az ötvenen...” — jegyzi meg csendesen. Feláll, s a tizenöt éves képet szemléli, melyen egy-egy tónus vagy forma még mindig nem az, amilyennek látni szeretné ... Immár negyvenöt éve élek itt, munkásságom java ehhez az országhoz köt... — mondja eltöprengve. — Mindent elértem, ami szimbóluma lehet a beérkezettségnek. Hét képem függ a parlamentben, akadémiai tag vagyok, kitüntetettje Göteborg város rendjelének, ugyanitt, az egyetemen díszdoktor, megkaptam Prince Eugen aranyérmét, a Vasa lovagrendet... Mindennek ellenére kemény dió vagyok az itteni művészettörténészeknek. Elismernek, komolyan vesznek, de . .. sokszor úgy érzem, hogy nem tartozom hozzájuk, mert amit közölni akarok a képeimmel, ahhoz nincsenek meg a kulcsaik. Tudják, hogy komoly munka van a képeim mögött, hogy nem improvizálok, csakhogy a 9 svéd művészetben nincsenek gyökerei annak az urbanisztikus elemnek, ami az én képeimnek fő jellemzője. A modern múzeumban a franciák és az amerikaiak között függök. Csakhogy... Magyarországon meg inkább skandináv művésznek tartanak a szakértők, mert ott meg a konstruktivizmusnak mélyebbek a hagyományai, az én immaginatív festészetem hevesekével rokonítható. Ami pedig az elvont ábrázolásmód és a nagyközönség kapcsolatát illeti, azt hiszem, már eljutottunk addig, hogy jobbára elfogadják. Nem kell benne az eredeti tartalmat keresni. Olyan gondolatokat, impressziókat ébresszen, olyan élményt adjon — erre azonban képes legyen — amit a néző képzelőereje, megélt sorsa, tudása előhív. Én azt akarom, hogy a festményeim azt nyújtsák, mint egy karosszék... amelyben ha kényelmesen hátradőlünk, könynyebben adunk szabad folyást emlékeknek, érzelmeknek, gondolatoknak...” ' BALÁZS ISTVÁN 1. Tizenöt éves mű újjószületöben 2. A villamosszék árnyékában (1979) 3. Macska és madárkövület (1967) 4. Kertépítész (1973-74) 5. Madár és lány (1981) FOTO KŐHEGYI ZOLTÁN ÉS A SZERZŐ 49
