Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-07-27 / 15-16. szám
Párizsi ösztöndíjasként többször jártam a diáknegyed hangulatos utcácskájában, a rue de Savoie-n, egyszer a Les Editions Nagel — a Nagel Könyvkiadó — négyemeletes, ódon székházába is betértem. Ám azt, hogy az egyik legtekintélyesebb európai könyvkiadó megteremtője és vezetője azonos a magyar Nemes Nágel Lajossal, sokáig nem sejtettem. Nagel úrral a Petőfi Irodalmi Múzeumban beszélgetünk, a Gondolat című folyóirat megjelenésének ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett konferencián, ő volt a magas színvonalú antifasiszta orgánum első szerkesztője. — A Gondolat nemcsak a magyar, hanem az európai szellemi baloldal része — hangsúlyozta Szabolcsi Miklós akadémikus a jubileumi emlékülésen. — A német fasizmus uralomra jutását követően a magyar baloldal egyetlen folyóirata a kolozsvári Korunk volt — emlékezik Nemes Nágel Lajos. — Magam is lelkes munkatársa voltam a csodálatos szerkesztőnek, Gaál Gábornak. Sajátságos, hogy ez a világirodalmi színvonalú lap olyan országban — Romániában — jelent meg, ahol a magyar nyelv kisebbségben volt. 1934-ben üzenetet kaptam Méliusz Józseftől, hogy próbáljam megakadályozni a lap magyarországi terjesztésének betiltását. Sajnos, ez nem sikerülhetett; így azután itt álltunk folyóirat nélkül. Megkérdeztem barátaimat: mernének-e írni egy új, antifasiszta lapba. Sokan vállalták, többek között Fejtő Ferenc, Kemény Gábor, Mód Atadár vagy Bálint György, aki azelőtt kizárólag a Pesti Naplóba írt, és bátor vállalásával állását kockáztatta. Hatvány Lajos Gömbösi álnéven lett munkatársunk, később Vértes György, Déry Tibor, Radnóti Miklós is publikált a lapban. így született meg — a Korunk hazai „pótlására” — a Gondolat. A címmel arra utaltam, hogy az embernek befoghatják a száját, megtörhetik a fizikai erejét, de a gondolat szabad szárnyalását nem vehetik el tőle. — Hogyan lett Nemes Nágel Lajos budapesti lapszerkesztőből Louis Nagel párizsi könyvkiadó? — Egy felvidéki városkában, Iglón születtem, édesapám adótisztviselő volt. A buda-A könyvnek túl kell élnie bennünket NÁGEL pesti egyetem először matematikushallgató voltam, majd filozófiából doktoráltam — Genovában, 1931-ben. Az első könyvet 1928- ban jelentettem meg, Csehszlovákiában. Az öcsém, Nemes Endre verseit adtam ki. A kéziratot először elküldtem Stószra, Fábry Zoltánnak, a csehszlovákiai magyar kultúra már akkor nagy tekintélyű képviselőjének, (ö is írt a Korunkba.) Fábry annyira dicsérte a verseket, hogy végül is megjelentettem a kötetet, öcsémből festőművész lett, de képeinek mindig költői címeket ad. — 7941 óta élek Franciaországban, a kiadóm 1945 óta működik. Nem kis dolog külföldiként sikeres könyvkiadóvá válni Párizsban, különösen, ha anyagilag is független akar maradni az ember. Az ilyesmit sokan szinte a francia kultúrába való „betörésnek” tekintik. — Én pedig sohasem titkoltam, hogy magyar vagyok... Nagel úr elém teszi a kiadó legfrisebb katalógusát, amelyben tucatnyi csoportosításban szerepelnek a könyvek — a „nagy gondolkodók” sorozattól a művészeti albumokig, a különféle „Who’s Who”-któl az útikönyvekig. — Milyen szempontok szerint választja meg a kiadandó kéziratokat? — A mai nyugati könyvkiadók többsége: „könyvgyár”. Az üzletet helyezik előtérbe. A frankfurti könyvvásáron például nagyon hasonló a választék, krimik, olcsó kalandregények vannak többségben. Nálam más a helyzet! Nem az üzleti szempont a döntő, hanem a tartalom, a humanista profil. Detektívregényt például soha nem adok ki és nálam a mennyiség, a példányszám „feltomászása” sem lehet cél. Felteszem magamnak a kérdést: „Túlél-e engem ez a könyv?!” Ha úgy vélem, hogy igen — akkor kiadom! Mecénási stílus ez, ám gyakran sikere, szerencséje is lehe+ az embernek ... — Világhírű útikönyveink, a Nagel-enciklopédiák is egyéni receptek szerint készülnek. A kiadók általában ingyen-prospektusokat, reklámfotókat szereznek a különféle utazási irodáktól és erre alapoznak. A Nagelútikönyvek egyes fejezeteit az adott ország legjobb szakemberei írják, helyszíni kutatómunka alapján . . . — Milyen a Nagel kiadó szervezeti felépítése? — Huszonöt állandó és mintegy négyszáz külső munkatárssal dolgozunk. Tizenhét országban van helyi képviseletünk Ausztriától Kínáig, az Egyesült Államoktól Thaiföldig. Két székhelyünk van. Párizsi irodaházunkban működik a központi terjesztés, itt dolgozik a sajtófőnök, a könyvelés, ide jönnek be a párizsi könyvkereskedők. Ugyanezt csináljuk Genfben, ahol ezenkívül saját nyomdánk, könyvkötészetünk is van. A Gondolat-emlékülés szünetében együtt nézzük meg a Petőfi Irodalmi Múzeum Lukács György-kiállítását. Az egyik tárló előtt Nagel úr megtorpan: — Látja, ezt a könyvet én adtam ki először! Lukács átadott nekem egy német nyelvű kéziratot, aminek ez volt a címe: „A polgári filozófia alkonya.” Elolvastam a nagyszerű művet, és azt mondtam neki: „Maga polemizál Sartre-val. Legyen a könyv címe Egzisztencializmus vagy marxizmus?”! Lukács ezt elfogadta, így jelent meg e műve Párizsban, 1948-ban. — Mikor üdvözölhetjük legközelebb idehaza? — Az év végén közös múzeumunk nyílik festőművész öcsémmel, az ő szülőfalujában, Pécsváradon. Terveink szerint a festmények mellett régi bútorok, fényképek kapnak helyet a hajdani Tanácsháza egyik termében. Én természetesen „egy fal” könyvet is Pécsváradra küldök ... BALÁZS ADÄM Emlékkiállítás a Gondolat című folyóirat megjelenésének 50. évfordulója alkalmából. Az első szerkesztő: Nemes Nágel Lajos FOTO: GABOR VIKTOR Az Elnöki Tanács Nemes Nágel Lajosnak a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét adományozta. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke átadja a kitüntetést. Középütt: Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes FOTO: MA-VEK ATTII.A — MTI 44
