Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-07-27 / 15-16. szám
Nem találom már a táblát sem. Még néhány éve kis táblácska hirdette szerényen Hamburg St. Pauli városrészében, a Nagy Szabadságról elnevezett utca harsogó szex-reklámjainak tőszomszédságában, hogy itt élnek a Budapest Nővérek. A Budapest Nővérek — két kis öregúr volt. Valaha, a harmincas években — ez feltehetően megegyezett az ő életük harmincas éveivel — jól ismertek voltak Európa éjszakai mulatóiban. Nőimitátorokként keresték kenyerüket, nővérekként. A hajdani sikerek elszálltak, néhány megsárgult fénykép őrizte már csak a szép napok emlékét, amikor láttam őket. A mulatók szomszédságában azzal foglalatoskodtak öreg napjaikban, hogy Bittereket varrtak ezerszámra a bárokban fellépő „művésznők” tenyérnyi ruhácskáira. Sic transit gloria mundi. 1981-ben még felkeresték őket egy tévécsoport munkatársai, amikor a híres-hírhedt szórakozónegyedről készítettek filmet. Ma már a táblát sem találom. Ballagok a régi altonai pályaudvar felé. Az egyik legszélesebb utcát Budapestről nevezték el. Miért? Nem tudom. Senki nem tudja elmagyarázni, bárkitől kérdezem. Ha bal felé fordulunk, a távolból már látni lehet lassan a kikötőt. Hamburg egyik látványossága ez a bonyolult rakodó-úszó-javító Víziváros, a világ egyik legjelentősebb tengeri kikötője. 120 kilométerre a tengertől. A „magyar" Hamburg Aki befizeti a tízmárkás belépődíjat, helyet foglalhat egy kis bárkán és bejárhatja a végeláthatatlan Vízivárosnak legalább egy részét. Talán a föld összes országa képviselteti itt magát, vagy egy-két hajóval, vagy legalább néhány teherautóval. Elhajózunk a magyar átrakó raktár előtt is. A kikötő forgalmából rész jut a Magyarországról jövő, vagy éppen oda küldött áruknak. A Hungarocamion szállítási vállalatnak most is jó néhány teherautója várakozik a raktárépület mellett. Nem csoda: Hamburg az egyik legnagyobb „magyar” tengeri kikötőnek számít. A hamburgiak jól tudják, hogy neves magyar személyiségek is élnek ebben a városban. Itt tölti az év felét Ligeti György, korunk egyik legnagyobb komponistája. Itt él a von Dohnányi család, a világhírű zeneszerző és pedagógus famíliája. A testvérek közül Christoph hosszú éveken át vezette az Operaház munkáját, s nincs egy éve, hogy Clevelandba költözött. Claus von Dohnányi pedig politikus, jelenleg a tartományi jogú szabad Hanza-város főpolgármestere. Igen gyakran találkoztunk magyar nevekkel a város jelképének számító Szent Mihály templom környékén is. A templom mellett működik ugyanis a hamburgi Katolikus Akadémia, amelynek rendezvénysorában szinte állandóan láthatunk magyar produkciókat. A Katolikus Akadémián Dr. Günter Gorschenek, az Akadémia igazgatója végigkalauzol az épületben. Megnézzük a nagytermet, a kiállítóhelyiségeket, a vendégszobákat. Ezekben a termekben nem kisebb emberek tartottak már előadást, mint Keresztury Dezső akadémikus, vagy Boldizsár Iván. De mi is voltaképpen a Katolikus Akadémia?- Ez az intézmény a második világháború után alakult, német földön. Megalapítása a szövetséges hatalmak ötlete volt. Ök abból az elképzelésből indultak ki, hogy a nemzetiszocializmus eszméje mélyen megfertőzte a németeket, és szükség van egy intézményrendszerre, ami ápolja a demokrácia eszméjét, más népek, más kultúrán: megis-Székeiy István és felesége, Ágai Irén, a budaörsi repülőtéren, 1939-ben A FŐTÖK A MAGYAR FILMINTÉZET FOTÓTÁRÁNAK ARCHÍVUMÁBÓL VALÖK trombózis vitte el abban az évben még mindig fiatalon. Tóth Endre, aki a clevelandi előadásokon autogrammos Ágai-képeket árult, Hollywoodban feleségül vette Veronica Lake filmsztárt, azt az apró szőkeséget, akinek karrierje főként különös hajviseletének volt köszönhető. Egy jókora hajtincse egyik oldalról a másikra húzódott lefelé az arcán, majdnem eltakarva az egyik szemét. Egy ideig világszerte divatos volt ez a fodrászati találmány, amely kísérteties párhuzamban volt Tóth Endre még diákkora óta kényszerűen viselt fekete szem takarójának a homlokon ugyanúgy átvonuló zsinórjával... Hja, a Sors szintén tehetséges rendező ... Székely István még egyszer hazament. „A "Hyppolit, a lakájának ki tudja hányadik felújításán, 1972-ben, méghatottan köszönte az Uránia közönségének tapsát”, írja Nemeskürthy, „örült, hogy — mint mondta — a példátlan moziforgalmazási világrekordot (a film több, mint 40 év óta szakadatlanul műsoron van!) magyar filmmel sikerült elérni. .. Megérdemelt pihenését csak a »Lila ákác- budapesti újra-rendezése kedvéért szakította meg. Ezt a filmjét hazája iránti tiszteletből úgyszólván ingyen készítette: forintban folyósított honoráriumát felemésztették az utazási és itt-tartózkodási költségek.” A cikkem elején említett emlékiratokat Székely 1977-ben írta. Egy évvel később meghalt. (Lám, ezt is milyen megbízhatóan rendezte.) Ami pedig az én róla, róluk és a „Lila akác”-ról itt befejezett mondókámat illeti, jólesik egy Szép Ernő-novella utolsó sorát idéznem: „Megköszönöm szíves türelmüket, az élet álom, magamat ajánlom.” SZIKLAY ANDOR Az Amerikában élő Székely István 1973-ban, itthon, újra megrendezte a „Lila akác”-ot. Halász Judit és Bálint András a filmben Sziklay Andor 1907-ben született, 1935 óta él az Egyesült Államokban. A második világháborúban az USA légierejében szolgált, 1945—1972 között a State Departmentben, a Külügyminisztériumban dolgozott, majd a washingtoni külszolgálati intézetben tanított. Számos diplomáciatörténeti és nemzetközi-jogi kötet szerzője. Lapunkban közölt írását a New York-i Amerikai Magyar Népszava és a clevelandi Szabadság számára készítette. 38
