Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-07-27 / 15-16. szám
W W HETVENHÉT EV UTÁN mérését. Hozzá kell tennem, hogy Hamburgban a katolikusok kisebbségben vannak, de — éppen a dialógus és a türelmesség eszményeinek megfelelően — igen jó viszonyban állunk a többi helyi egyházzal is. — Hogyan alakult ki az erős magyar jelenlét az Akadémia programjában? — Munkánk egyik súlypontja: más nézetek és más nemzetek megismerése. Keresztury Dezső törte az utat a kapcsolatok számára. Személy szerint engem is megismertetett sok magyar értelmiségivel: írókkal, szerkesztőkkel, művészekkel. Többször jártam Budapesten és mindig meglepett az a sze1- lemi nyüzsgés, ami a magyar fővárosban tapasztalható. Nyugodtan mondhatom, hogy teljesen spontán alakult ki és fonódott szorosra ez a kapcsolat. — Milyen magyar vonatkozású rendezvényeket tartanak? — Éppen most készülünk Varga Imre szobrászművész kiállítására. A Vatikánban, a magyar kápolnában figyeltem fel erre a kivételes tehetségű és formanyelvű művészre, s meghívtam egy kiállításra. Idén is vendégünk lesz (azért „is”, mert már többször járt nálunk) Mandel Róbert, akit a világ legjobb tekerőlantosaként tartanak számon. Régi zenét játszó együttesének fellépése mindig telt házat vonz. S ősszel újra Budapestre utazom, a jövő évi műsortervet előkészíteni. • Az Akadémia nemcsak műsorokat, vitaesteket szervez, de kibocsát képes albumokat, információs anyagokat is. Lapozgatom az egyik albumot: háborúellenes plakátok sorakoznak benne. Két magyar plakátot is fölfedezek közöttük: az egyik lapunk nyugdíjas művészeti vezetőjének, fiiénak híres „NEM”grafikája. Önképzőkör Az Akadémia székháza nem csupán műsorok lebonyolítására alkalmas. Kis kávézója ideális a csendes beszélgetésekhez. Itt találkozom Szily Adómmal, a magyar önképzőkör vezetőjével. Szily Ádám két éve részi vett az egyesületi vezetők budapesti találkozóján. Már akkor feltűnt egyesületi munkájuk: teljesen laza keretek között, csupán a közös, intellektuális és magyar érdeklődés alapján szervezik programjaikat. — Jószerivel még nevünk sincs — mondja most is —, önképzőkörnek vagy irodalmi körnek tartjuk magunkat. Talán az önképzőkör kifejezés a helyesebb: a magyar kulturális élet minden területével foglalkozunk, nemcsak irodalommal. Van, hogy külső előadókat hívunk — a gyakoribb azonban az, hogy valaki a tagjaink közül felkészül egyegy témából, s előadását megvitatjuk. Mutatja az utóbbi egy év műsorait. Szerepel benne Illyés Gyula költészetének bemutatása, Nagy László, Csoóri Sándor verseinek elemzése; ám éppen ilyen súllyal megtalálhatjuk a programban a magyar Nobeldíjas tudósok életének és munkásságának leírását is. Egy vendégelőadó az európai protestáns magyar szabadegyetem életéről tartott beszámolót. Az önképzőkör tagjai közül tartottak előadást a Szőnyi István művésztelep életéről és Mátyás király Corvináiról is. — Miért csinálják? — kérdezem. — Tagjaink erősen intellektuális beállítottságú emberek. Nem elégíti ki őket, ha csupán passzív befogadói mások szellemi teljesítményének, nagy bennük az igény, hogy aktívan részt vegyenek a magyar kultúrával kapcsolatos szellemi életben. Számunkra ez nagy öröm forrása. — Mi lesz a legközelebbi összejövetel témája. . — A magyar Korona történetéről, az erről kialakult vitáról fogunk beszélgetni. Most én magam készülök fel az előadásra, de bízom benne, hogy tagjaink legalább annyira szakértői a Koronának, mint én magam. A hetvennyolcadik év Jó sokat kell utazni a Mihály-templomtól, axriig kijutunk a csendes, polgárias Wandsbek városrészbe. Itt, egy „közösségi ház” nagytermében készülődik báljára Hamburg legidősebb, s egyben legifjabb magyar klubjának tagsága. Legidősebb? Legifjabb? A Hamburgi Magyarok Egyesületének alapítási dátuma: 1907. Története nagy felívelések s még nagyobb csendes időszakok sorozata. Tavaly, az egyesület hetvenhetedik esztendejében új vezetőséget választottak. A vezetőség nagy elhatározással fogadta meg, hogy életet visz a klubba, új lendületet ad a már jócskán ellaposodott közösségi munkának. Az első rendezvényük: ez a mostani tavaszi bál. Budapestről, a Magyarok Világszövetségétől érkezett egy zenekar, a Galambosegyüttes. A termet versenyben díszítik, öregek és fiatalok. Az est motorja: Debreczeni Emőke. Sürög-forog, kellékeket szerez, tombolatárgyakat válogat, kapcsolatokat ápol. Mintha egyszerre több helyen lenne. (Később megtudom, egy hete csupán egy-két órát alszik éjszakánként.) Az egyesület új elnöke: Béres Zsuzsanna. Tulajdonképpen a Béres—Hoffmann házaspárt kellett volna mondanom, hiszen a férj, mindannyiunk „Fricije” legalább annyi munkát vállal, mint a felesége. Pedig ő született német. Igaz, a felesége kedvéért megtanult magyarul. Hogy milyen kiejtéssel? — Mindig, amikor Magyarországra megyünk — meséli —, én csak magyarul beszélek. És nem egyszer előfordult már, hogy a hátam mögött hallom ám a megjegyzéseket: no, ez is elfelejtett már magyarul, micsoda emberek vannak! így azután nem is csoda, hogy a házaspár, kedvcsinálóként, magyar nyelvórát mutat be. A közönség dől a kacagástól. Pedig nincsen sok hely hova dőlni: a kis terem dugig tömve van. Még Brémából is érkeztek vendégek, hogy megnézzék a „testvér”-egyesület rendezvényét. Ügy tűnik, a 78. esztendő a megelőző hetvenhét legjobb napjait idézi majd. S így újra szaporodnak a magyar események Hamburgban. SÓS PÉTER JÁNOS A hamburgi Katolikus Akadémia nagyterme Debreczeni Emőke üdvözli a tavaszi bál résztvevőit Dr. Günter Gorschenek A SZERZŐ FELVÉTELEI 39
