Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-07-27 / 15-16. szám

„a döntési jogkörök és a jövedelmek újraelosztása minden társadalomban feszültségeket is kivált"

Elkerülhetetlen végül a szolgáltatási szektor és a mezőgazdaság szerepének növelése és új külgazdasági koncepció kialakítása.

E gazdasági jellegű reformok fokozatosan és körültekintően kerültek és kerülnek bevezetésre. A fokozatosságnak és a körültekintő mérlegelés elkerülhetetlenségének számos gazdasági és politikai oka van.

Gazdasági szempontból nyilvánvaló, hogy egy merev rendszer „fellazítása” abban az esetben is inflációs veszéllyel párosul, ha a növekedés nagyon gyors. A gazdasági egyensúly neuralgikus pontja jelenleg a külgazdaság. Fontos volna annak elérése, hogy a termelés gyors növekedése az exportképesség hasonló ütemű emelkedésével járjon, ám a meglevő gondokat azzal tetézi, hogy a jelenlegi világgazdasági helyzetben az export növelése nehézségekbe ütközik. A világkereskedelem növekedési üteme erőteljesen csökkent.

Politikai szempontból döntő kérdésnek tartom az egyensúly megőrzését a reform támogatói és ellenzői között, hiszen az ellenkező felfogás híveinek is biztosítani kell felfogásuk szabad kifejtését. Számolni kell azzal, hogy a döntési jogkörök és a jövedelmek újraelosztása minden társadalomban feszültségeket is kivált. Külpolitikai szempontból pedig lényeges annak az alapvető tételnek az érvényesítése és érzékeltetése, hogy a változások közben is szövetségeseinknek hű szövetségesei, a partnereknek pedig korrekt partnerei vagyunk és maradunk.

„erősödik

a társadalmi szervezetek fontossága”

A gazdasági reform természetesen néhány politikai és társadalmi változás elindítója. Kétségtelen például, hogy a társadalmi átalakulás korszakában kialakult „túlsúlyos” állami hatalom „decentralizációja” a döntési szférában nemcsak gazdasági kérdés. A végrehajtó hatalom a központi államigazgatási szervek szerepe mellett növekszik a törvényhozó és a bírói hatalom jelentősége. Erre utal az új választási rendszer is, a képviselőház bizottságainak növekvő szerepe, az alkotmánytanács létrehozása. Ugyanakkor növekszik a helyi igazgatási szervek, a tanácsok jogköre, szélesedik döntési felelősségük.

Ezzel párhuzamosan nő a társadalmi szervezetek fontossága és autonómiája, fokozódik intézményes bevonásuk az érdekegyeztetésbe. Itt említhetem meg, a tudomány egyre erősödő bevonását is a különféle koncepciók kialakításába (azelőtt a tudományt csak a prefabrikált döntések végrehajtásába vonták be); valamint a kulturális élet és a művészi alkotás erősödő szabadságát.

Megkülönböztetett figyelmet érdemel az új külgazdasági koncepció, amelynek elméletileg is nagy jelentősége van a szocialista országok együttélésében a más társadalmi rendszerbe tartozó államokkal, országokkal és gazdaságokkal.

Az eddigi külgazdasági koncepciók olyan időszakban alakultak ki, amikor a gazdasági érdekek a társadalomban másodlagos szerepet játszottak, és a nemzetközi világgazdasági tényezők között a kölcsönös függőség és a globális problémák még nem merültek fel, s olyan embargó volt érvényben, amely a szocialista országok számára lehetetlenné tette a kölcsönös előnyök elve alapján folyó kereskedelmet. Sajnos, ez az embargó — ha az 1949-esnél kisebb mértékben is —, jelenleg is fennáll és megnehezíti az együttműködést.

„egy veszélyes világban

nagy jelentőségű a gazdasági érdekek bizalmat építő szerepe”

Jelenleg azonban a magyar gazdaság és lényegében a többi szocialista országok gazdaságai is:

— elismerik a világpiacot, mint termékeik értékének és színvonalának döntőbíráját (a korábbi időszakban az áru értékét a befektetett munka mennyiségével és minőségével hozták összefüggésbe, később elismerték a belső piac, majd a világpiac értékítéletének mérvadó voltát) ;

— nemcsak az áruk és javak cseréjében vesznek részt, hanem a technológiák, szolgáltatások, tudományos eredmények cseréjében is, valamint erősítik monetáris és tőkekapcsolataikat is;

— keresik a tartós együttműködési formákat, beleértve a vegyes vállalatokat;

— ily módon érdekeltté váltak és válnak a világpiaci konjunktúra fenntartásában és megjavításában;

— ennek következtében gazdasági fejlődésük külgazdasági szempontból érzékenyebbé vált.

Ilyen jellegű külgazdasági politika már alkalmas arra, hogy a kölcsönös gazdasági érdekek fékezzék a politikai érdekek esetleges ütközéséből eredő következményeket és ellensúlyát jelentsék a feszültségek kiváltó tényezőknek. Egy olyan veszélyes világban, amelyben ma élünk — és a jövőben is élni fogunk — különösen nagy jelentősége van annak, hogy a gazdasági érdekek betöltsék ezt a mo<4eráló és bizalmat építő szerepet.

„a magyar reform nemzetközi hatása a sikertől,

az eredményességtől függ

Reformkísérletek minden európai szocialista országban vannak, noha azok mélysége, szélessége és következetessége különböző. A kísérletek mögött két lényeges felismerés rejlik, Az egyik abban összegezhető, hogy a régi irányítási rendszer az intenzív szakaszban nem képes a nélkülözhetetlen hajtóerők biztosítására. A másik felismerés viszont abban rejlik, hogy a gyökeresen megváltozott világgazdasági helyzetben a szocialista országoknak új alapon kell kapcsolataikat kiépíteniük a nemzetközi kereskedelemben.

Az országok és gazdaságok konkrét helyzetei és körülményei eltérőek. Az uralkodó politikai gyakorlat, az irányzatok közötti erőviszonyok, a népesség mentalitása és tradíciói, a gazdaság fejlettsége, a külgazdasági kapcsolatok súlya, a gazdaságok erőforrásokkal való ellátottsága — mind-mind olyan tényező, amely befolyásolja a reform jellegét. Ily módon eltérő típusú reformok is lehetségesek. A megújulási törekvések azonban erőteljesek.

A magyar reform nemzetközi hatása — természetesen — a sikertől, az eredményességtől függ. Példa és bizonyíték erre a magyar mezőgazdaság eredményeinek igen pozitív megítélése mind a szocialista, mind a fejlődő országokban. A legtöbb tanulmányi delegáció. amely a magyar reform tanulmányozására hozzánk érkezik, a mezőgazdaság gyors fejlődését előmozdító módszereket és megoldásokat elemzi.

A magyar gazdasági reformtól a nehézségek és komplikációk tudatában is sikert remélünk. Kritikus helyzetek, dinamikus és fékező periódusok válthatják egymást, de a megújulás, a társadalmi-makrogazdasági értelemben vett innováció szelleme tovább él.

„örökös

megújulási képességre lesz szükség a jövőben is

hiszen a mai és holnapi közgazdászokat, mérnököket és agrárszakembereket már a reformban kifejezésre jutó gondolkodásmód hatja át. A magyar nép pedig a nehézségek ellenére büszke lehet arra, hogy alkotó gondolkodásmódjával kivívta a nemzetközi közvélemény elismerését. A reform nálunk ebben az értelemben is nemzeti ügy. Végleges megoldások persze nincsenek a dinamikus világban. Az örökös megújulási képességre ezért a jövőben is szükség lesz.

23