Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-07-27 / 15-16. szám

BOGNÁR JÓZSEF

A reform nemzeti ügy

A gazdaság működése, struktúrája a szocializmusban is alá van vetve több tényezőnek, így például a rendszer belső fejlődésének és a szükségletek változásainak; a konkrét gazdaságpolitikai adottságoknak és helyzeteknek; s a világ egészében megvalósuló gazdasági és tudományos változásoknak. A szocialista fejlődésnek ily módon időben, térben és helyzetekben változó modelljei vannak és ez egy dinamikus világban nem is lehet másképpen.

E megállapítás nincsen ellentétben azzal a ténnyel, hogy a szocialista gazdaságok egyes alapvető jellemzői és törekvései azonosak, illetve hasonlóak a különféle országokban. Ilyen jellemző vonás például a tulajdonviszonyok átalakulása, a munkanélküliség és a kizsákmányolás fokozatos megszüntetése, az elosztási viszonyok változása.

„az átalakulás periódusának gazdasága

hiánygazdasággá vált”

Különbséget tehetünk a hatalomváltás periódusának és a fejlett szocialista társadalom gazdaságfejlődési modelljei között.

A hatalomváltás periódusának gazdasági modelljét számos tényező alakította ki, illetve befolyásolta:

— a politika és az állam erőteljes beépülése a gazdaságba; a társadalmi átalakulás ütemét, mértékét és feladatait a politikai institúciók alakították ki;

— az elmaradás — ami a kelet-európai országok esetében politikai és gazdasági jellegű volt —, behozására irányuló törekvések. Ezek sorában említhető a polgári korszakra jellemző reformok bevezetése, s a felhalmozási képesség növelése 10—11 százalékról 22—24 százalékra;

— a társadalmi-gazdasági struktúra átfordítása mezőgazdaságiból (57 százaléka a lakosságnak) ipariba;

— az átmenet időtartamával kapcsolatos téves felfogások azt hirdetik, hogy történelmileg rövid időszak vezet a kapitalizmusból a kommunizmusba;

— a szocialista periódus gazdasági jellegének félreértései. Ilyen például az az elképzelés, hogy megszűnnek áru-pénz és piaci viszonyok; az egyéni és csoportérdekek kikapcsolása, az a felfogás, hogy az emberi tudat közvetlen gazdasági hajtóerő lehet az érdekek közvetítő szerepe nélkül (a példák még sorolhatók);

— a szovjet modell sajátosságainak (az erőforrások rendkívüli gazdagsága, az ország méretei, stb.) általánosként történő elfogadása ;

— a társadalmi-gazdasági átalakulásnak az embargó viszonyai közötti kényszerű megvalósítása. Ez lehetetlenné tette a nemzetközi munkamegosztás korszerű formáinak kialakítását és gyakorlatilag cserekereskedelemre vezetett.

E tényezők és felfogások eredője gyanánt az átalakulás periódusának gazdasága hiány - gazdasággá vált. Jellemzőjévé vált az eszközhiány, a túlfeszített várakozás, az áru-pénzpiaci és árviszonyok háttérbe szorítása, a merev, centralizált, tervutasításos rendszer, az egyéni és csoportérdekek elhanyagolása, a mennyiségi-naturális szemlélet, valamint az alacsony jövedelemtermelő képesség, ami öszszefüggött a lassú műszaki fejlődéssel is.

„A politikai vezetés többsége

a gazdasági fejlődés meggyorsítását sürgette

Az intenzív gazdasági növekedési szakaszban ez a modell ily módon nem működött kielégítően — miközben a társadalmi-politikai struktúra megszilárdult. A politikai vezetés többsége ezért a gazdasági fejlődés meggyorsítását sürgette. Részleges változásoknak azonban nem lett volna értelme, miután alapvető változások nélkül a régi modell újratermeli önmagát.

Az új gazdaságpolitikai koncepció kialakításának természetesen számos előfeltétele volt. Közülük kettőt szeretnék kiemelni:

a) Bizonyos pluralizmus jött létre a politi” kai rendszeren belül a reform és a bürokratikus felfogás hívei között, az előbbiek menynyiségi és minőségi túlsúlyával, de a szükséges kompromisszumok kialakítására irányuló kölcsönös képességgel;

b) mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt fejlődött a vezetőréteg, ez a problémák árnyaltabb megközelítését és megoldását tette lehetővé.

„a legfőbb cél új növekedési források bekapcsolása"

A reform legfőbb célja új növekedési források bekapcsolása volt a régiek helyett, amelyek kimerültek és elkoptak. E növekedési források az intenzív fejlődés periódusában olyan tényezők, mint a műszaki fejlődés, az innováció, a költségek csökkentése, a jövedelmezőség növelése, energia- és anyagtakarékosság, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiterjesztése.

Az első időszakban, a tervutasításokon alapuló irányítási rendszerben a népgazdasági terv megkomponálását tekintették igazi alkotó munkának, míg a gazdasági tevékenység egyéb tényezői csupán végrehajtásának tűntek. Nyilvánvaló azonban, hogy a gazdasági szereplők alkalmazkodása a változásokhoz, a műszaki, vagy értékesítési értelemben vett innovácó és más tevékenységek szintén alkotó jellegűek.

Az új növekedési források bekapcsolása érdekében tehát szükség volt (és van) az egyéni és csoportérdekek (vállalati) elismerésére; a hiányzó közgazdasági kategóriák és ösztönzési rendszerek (áru- és pénzviszonyok, piac, árak, hitel, kamat, kötvények stb.) következetes kiépítésére a gazdasági szférában; a jövedelmeknek a teljesítménytől függő differenciált elosztására a korábbi egyenlősdi helyett.

A szervezeti oldalról nézve pedig igény van vállalatokra, amelyek termelési és értékesítési tevékenységüket saját maguk alakítják ki érdekrendszerüknek (nyereség) és a piaci helyzetnek megfelelően; s ugyancsak szükségesek a feladatokhoz és a technikai fejlődéshez alkalmazkodó változatos és rugalmas szervezeti formák, s a gazdasági tevékenység olyan decentralizálása, amely a kereslet kielégítését előmozdítja és a monopóliumok kialakulását megnehezíti.

22