Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-07-27 / 15-16. szám

Szobrok az árkád alatt

AGRÁRTÖRTÉNETÜNK

NAGYJAI

A Parlamenttel szemben, a Kossuth téren áll a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium háromemeletes, földszinti árkádokkal és emeleti oszlopsorral díszített épülete. Az árkádok alatt naponta több ezren koptatják a járdát, ám kevesen állnak meg, hogy akár egy pillantást is vessenek a mellettük elmaradó mellszobor-dombormű sorozatra. Pedig megérdemelnének egy-egy főhajtást azok, akik egykoron a „honi mezei gazdaság' teremtői, formálói voltak.

k

Wagner Károly

Napjaink magyar mezőgazdaságának eredményei munkásságukban gyökereznek, így „az utódokra nézve csak üdvös és buzdító lehet, ha elődeinek nagy, szép és dicséretes tettei mintegy örökségül fenntartatnak”. Ezek a szavak csaknem másfélszáz évvel ezelőtt, 1843-ban hangzottak el az Országos Magyar Gazdasági Egyesület alapszabályát jóváhagyó közgyűlésen. A naponta elmulasztott főhajtásokért kárpótlásul tisztességadásnak szánom hát e sorokat.

*

A saját korában emberi tulajdonságai miatt kevés rokonszenvet kiváltó Tessedik Sámuel; az óvatos, de a termelés adottságait jól ismerő, a realitásokat mindig mérlegelő Nagyváthy János; a néha kritikátlanul optimista, de jövőbelátó Pethe Ferenc munkássága az első igazi mérföldkő az ország mezei gazdálkodásában. Mindez abban az időben, amikor a XVIII. század második felében a több száz éves „nyomásos” gazdálkodásról az ugart kiiktató „váltó”-gazdálkodásra való átéréssel, az ipar fejlődésével döntő változásokhoz érkezett a mezőgazdaság Európában. Hármójuk nevét az 1797-ben Festetich gróf által alapított keszthelyi Georgikon, az Európában első felsőfokú mezőgazdasági tanintézet is összekapcsolja.

Tessedik Sámuel, az 1742-ben született szarvasi evangélikus papgazda-tanító a rangidős a sorban. Tanul Kassán, Eperjesen, Lőcsén, Pozsonyban, majd a németországi Érlangeni Evangélikus Egyetemen a teológia mellett orvosi és természettudományokat hallgat. Jénában és Potsdamban a csatornarendszereket, a vízszabályozó gátakat, a homok megkötését, a mezőgazdasági ipart, az oktatást vizsgálja. Mintha érezné, hogy hamarosan nagy szüksége lesz a megszerzett tudományra, hiszen a fátlan, szikes vidékű Szarvason kap parókiát. Rögtön fölállítja Európa első középfokú ipari iskoláját, mert, mint mondja, „a rám bízott 14 iskolának első meglátogatása alkalmával azonnal észrevettem a borzasztó slendrianizmus pusztításait. A gyakorlati gazdasági kertben szemmel láthatólag, kézzel foghatólag ismertettem meg a javított gazdászat, szántás, mesterséges rétművelés, istállózás, különféle kerti veteményezés, gyümölcsfatenyésztés, eleven sövények készítése, méh- és selyembogár-tenyésztés, lóhere s fűmag termelése, tisztítása, s felhasználása módjaival úgy, hogy mindezt saját tapasztalataik folytán ismerték a tanítványok, s megtanulták, miként kelljen a gazdászat egyes részeit az egésznek kára nélkül, kevés és gyenge bérrel, nagy haszonnal kezelni, s eképpen az eddig használatlan terményeket a saját és a haza javára fordítani”. Iskolájának híre meszsze_ eljutott, nem véletlenül kérték ki tanácsait a Georgikon alapításához.

Az „akác atyja” — csak így emlegetik Szarvason, hiszen ő honosította meg az akácfát a sziken —, páratlan életművet hagyott maga után írásaiban is. Fő műve a „Der Landmann in Ungarn”, amelyet fontossága miatt gróf Széchényi Ferenc Kónyi Jánossal magyarra fordíttatott „A parasztember Magyarországon mitsoda és mi lehetne” címmel. A sok hasonló sorsot megért tudóssal együtt saját korában őt is rengeteg bántás, meg nem értés fogadta. Az utókorra hárult tehát az igazságtevés feladata azért, amelyet a jövőben

bízva ő maga így fogalmaz: „Ahol nem gondoltam, nem is gyanítottam, ott is bő gyümölcsöket termett a mag, melyet szóban és írásban elhintettem, de remélem, még síromon is ki fognak kelni a virágok, amelyek magvát tán időnek előtte, tán terméketlen földbe jó reménység fejében elvetettem.”

*

Illik ez a kortársra, a pár évvel később született Nagyváthy Jánosra is, „A szorgalmas mezei gazda” írójára, aki az agrártudományok művelése terén alkotta a legmaradandóbbat. Kétkötetes könyve az első magyar nyelvű mezőgazdasági munka. A latin, német, francia, olasz, angol nyelven beszélő, jogot és teológiát tanult tudós Német- és Olaszország fejlettebb mezőgazdaságát tanulmányozva, Nyugat-Európát bejárva gróf Festetich György hatalmas, 160 000 holdat meghaladó birtokának jószágkormányzója lett. Az ő javaslatára határozta el a gróf a keszthelyi agrár tanintézet felállítását, hogy „az a gazdaságban ezután alkalmazandó hivatalnokoknak elméleti és gyakorlati képzés által készséget adjon arra, hogy célszerűnek intézhessenek el minden olyan dolgot a mezőgazdaság terén, ami a termelésre, gyártásra, adás-vevésre vonatkozik, s amelyek a grófi ház uradalmaiban előfordulnak vagy előfordulhatnak és mindezekről áttekinthető számadást vezessenek”. Hogy miért, s miért nem, a hazánkban első ízben kettős könyvvitelt alkalmazó, a birtokot rendbeszedő tudós-tanár-jószágigazgatónak 42 éves korában fölmondanak, és az általa kezdeményezett gimnázium mellé, Csurgóra küldik, ahol kétszobás házat, 40 hold külső földet és évente meghatározott mennyiségű tűzifát kap az uradalomtól haláláig.

Utóda és tanártársa szobra ott áll az övé mellett az árkádok alatt.

*

A nyughatatlan lelkű, kalandos életű, a nemcsak tudósnak, de stilisztának is kiváló Pethe Ferencet a Magyar Üjság, a Gazdaságot Tzélozó Újság, a Vizsgálódó Magyar Gazda, a Hazai Hírmondó szerkesztőjét ma is élvezettel olvassuk. Vállalkozó kedvére mi sem jellemzőbb, hogy amikor Erdélybe érkezett nyomda- s lapindítási tervekkel, a protestáns tudós, az anyagiak előteremtése céljából beállt a katolikus plébánia kocsmájába italt mérni. Érthető, Bölöni Farkas Sándor megrökönyödött levele Kazinczynak: „Fáj nekem, hogy ezt a soknemű eruditiójú embert itze borokat mérni látom.” Ám Kazinczyéknak aztjs látni kellett, hogy közben kortársuk milyen gondolatokat vet papírra, miszerint: „a magyar mezei gazdának nints egy hasznosabb produktuma a kukoritzánál, amelytől az Anglust a természet megfosztotta. Ha az eke szokásba jöhet, sokai több s oltsóbb kukoritza lesz Magyarországon.” Lapjaiban a belterjesség, a takarmánytermesztés, a korszerű talajművelés, a növényápolás, a juhászat, a juhtenyésztés új eredményeit, eljárásait propagálta, és a valóban pallérozott mezei gazdaságot szerette volna elterjeszteni.

20