Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-07-27 / 15-16. szám

portos öltözetű, negyvenes férfi áll a gyárudvaron. Baljában mikrofon, jobbjával egy könyvet tart az objektiv felé: a háttérül szolgáló, kastélyszerűen romantikus üzem, a Zsolnay porcelángyár történetét. E világhírű üzemben forgat Kossányi Miklós, a clevelandi székhelyű nemzetiségi rádió- és televízióhálózat (Nationality Broadcasting Network) igazgatója. Az operatőr, Jan Sevidi bekapcsolja az NBN-emblémás videokamerát, kezdődik a felvétel. Pár szavas magyar nyelvű „felvezetés” után az udvar és az épületek eozinmázas porceláncsodáit pásztázza végig a gép, majd gyors szedelődzködés: irány a porcelánfestők műterme.

— Tudja, minálunk a magyar porcelánt a Herendivel azonosítják, holott szerintem a Zsolnay gyáré elegánsabb, különlegesebb, igazán egyedi valami — indokolja Kossányi úr az NBN Pécsre ruccanását, miközben újra állványra helyezik a kamerát. Majd együtt csodáljuk, ahogy „kivirágzik” a porcelán a festők keze alatt, abban a reményben, hogy több ezer kilométerre innen, az amerikai magyar tévénézők körében is kiérdemelnek a gyár művészei egy elismerő pillantást.

De ki is ez a választékos szavú

— nekem inkább tanárembert, mint riportert idéző — férfi, aki röpke két év leforgása alatt másodízben repül Clevelandból Magyarországra a tévéfelvétel súlyos ládákba zárt rekvizitumaival és miből is áll vállalkozása? Szerencsére adódott még néhány helyszín és költözködés a gyárban és a gyár körül, így közben némi lehetőség is a kérdezősködésre.

Kossányi úr, miután 1957-ben

— végzős gimnazistaként — az Egyesült Államokba került, műszaki egyetemen tanult tovább. Mérnök lett, s most már huzamosabb ideje a Ford egyik megbecsült gyártásfejlesztője. S az NBN ...?

— Kezdettől fogva igyekeztem megőrizni a magam számára a gyökereket, a magyar kultúrát. Egyetemistaként egy néptánccsoport tagja voltam, és a magyar nyelvű rádióadások hallgatója. Magam is kedvet kaptam e műfaj aktív művelésére, s amint körülményeim megengedték, műsoridőt béreltem különböző, nemzetiségeknek sugárzó állomásoktól. Ezek az adók azonban sorra megszűntek, s ez is arra ösztökélt, hogy saját stúdiót rendezzek be.

Első közvetítésem? Ez 1962-ben volt, már nem is igen emlékszem rá, hogyan-miképpen zajlott. Sokkal inkább emlékezetes a számomra, amikor először sugározta műhold a rádióműsoromat. És az a nap is feledhetetlen, amikor —

1980-ban — egyszer csak megszólalt a tévé magyarul, ott, Amerikában ... !

Ám a magyar rádiózás-televíziózás egymagában aligha lenne önfenntartó. Kossányi úr hobbyként induló tevékenysége a rádión 30, televízión 15 nyelven sugárzó vállalkozássá terebélyesedett, heti 14 órás televíziós és napi 24 órás rádiós műsoridővel. Rádiója hétköznaponként két órát, szombat-vasárnap öt-öt órát szól magyarul, a televízióban heti két óra a magyar nyelvű műsor. Szórakoztatni akar, mint mondja, s szórakoztatva a magyar kultúráról, Magyarországról, is elmondani valamit. Saját riportjaik mellet az archívumukban található 180 magyar játékfilm és ugyanennyi kisfilm is segíti a szerkesztést.

Egy clevenlandi tévés stáb helyben is könnyedén találhat magyar helyszínt, eseményt. Hol egy cserkészbálon, hol egy magyar klub farsangi mulatságán tűnik fel az NBN gárdája, s amellett, hogy e riportokat műsorra tűzik — közelebb hozva ezzel az egymástól sok száz vagy ezer kilométerre élő amerikai magyarokat —, eladásra is kínálják kazettáikat. Hisz’ valamiből meg kell élni, gyarapítani kell a felszerelést, fizetni az alkalmazottakat. (Mindehhez persze a hirdetéseket sem nélkülözhetik.)

Jövőre újból nagyot lép előre az NBN: műhold fogja közvetíteni televíziós műsorait is, s így már valóban országos magyar publikumra számíthatnak.

Pécs egy magaslata felé igyekszünk. A Zsolnay-riporthoz egy látkép is kívánkozik a városról. Vajon hányán lesik majd mohón Clevelandben, New Yorkban, Indianapolisban a pécsi utcák ismerős rajzolatát? Elnézem a tengerészkék zakós férfit, amint a forgatás utolsó részleteit egyezteti az operatőrrel... És ha horgászna, vagy bélyegeit rendezné az egész embert kívánó mérnöki munka után? Láthatóan nem veszi szívesen, hogy megpendítem a kérdést ... Töpreng, mit is lehet erre válaszolni, ami kimondva sem lesz közhellyé.

— Mindig voltak örökséghordozók — formálja lassan a szavakat, majd elújságolja, hogy fiúk, Attila érettségi után a tömegkommunikációs szakot választotta. A magyar tévé hanganyagának máris ő a legügyesebb összeállítója.

B. I.

FOTO: NOVOTTA FERENC

11