Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-07-27 / 15-16. szám
VESZPRÉM ELŐTT 1. "A mozgalomtól sikerült távol tartani minden, mind a hazai, mind a szórványmagyarság életét fölkavaró, sokszor nagyon is megosztó napi politika és érdekharc erőit, indulatait. Ehhez nagy türelemre, tapintatra, hozzáértésre és kitartásra volt szükség. Ezek a vonások jellemezték és jellemzik ma is a Konferencia védnökségének, vezetőségének s a velük mindig példásan együttműködő Magyarok Világszövetségének munkáját. 2. Meg kellett nyerni az ügynek a jó szándékú szakemberek s a hű szórványmagyarok érdeklődését és buzgalmát, hozzáértését és ügyszeretetét, ők vállalkoztak a felvilágosító, a helyi közösségeket megszervező, a tanulásra jelentkezőket oktató munkára. Az elvégzendő feladatok nem voltak könnyűek, hiszen, amikor már lassanként létrejöttek az oktatómunkát lehetővé tevő előföltételek, ki kellett dolgozni az egymástól minden tekintetben igen erősen eltérő tanulni akarók nyelvi művelésére szükséges módszereket. Ezeket a hazai s a külföldön működő helyi erők együttműködésével sikerült mára nagyjából kialakítani. Persze még igen sok kérdés — főképpen a megfelelő tankönyvek létrehozásának kérdése — nem oldódott meg megnyugtatóan. Ezen a téren is igen nagy szolgálatokat tesz a mozgalomnak az Imre Samu kitűnő szerkesztésében megjelenő „Nyelvünk és Kultúránk” című folyóirat: sokkal több mint az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója. Szerkesztő bizottságának tagjai és a gazdag, sokrétű anyagot igen érzékenyen, világosan és hasznosan elénk táró munkatársai a hazai és a szórványmagyarság kitűnő tudósainak és gyakorlati pedagógusainak immár igen szép számú gárdájából kerülnek ki. A veszprémi találkozótól azt várom, hogy az eddigieket még teljesebbé tevő munkálkodásról és eredményekről számol majd be. Főként azt látom szükségesnek, hogy a Konferencia vezetői és résztvevői komolyan kiterjesszék érdeklődésüket azokra a nemzedékekre is, akik már nem anyanyelvként használják a magyart, sőt talán nem is használják már, a magyarsághoz való tartozásuk érzését, tudatát azonban megőrizték. Ez főként a munkaterület kiszélesítését, új módszerek kialakítását teszi szükségessé. Gondoljunk megfelelő idegennyelvű tájékoztató tankönyvekre s főként annak a pályázatnak kiírására, amelyről a Magyarok Világszövetségének a legutóbbi közgyűlése határozott: egy könyvre „A magyar jelenségéről. DR. PIRI ■■■■ JÓZSEF laA református főgondnok Mß USA mm mm A származás ápolandó gyökerei Jómagam igen fontosnak, sőt egyre fontosabbnak tartom az anyanyelvi mozgalom szerepét. Ugyanis manapság egy olyan irányzatot is érzékelni vélek — mind egyházi, mind világi körökben —, amely inkább a beolvadást sürgeti. Felnőtt unokáim vannak már, így a harmadik generációban kísérhetem figyelemmel, mit jelentenek a gyökerek, mit adhat a már itt születetteknek a szülők, nagyszülők nyelve. Sokan leírták már, én is megerősíthetem, kényszerrel, erőltetve nem lehet igazán eredményes a magyarságtudat tovább plántálása. A megfelelő családi, közösségi környezet hatására azonban a gyerek eszmélkedése éveiben szinte észrevétlen rátalál magyarságtudatára. Olyan hétköznapi késztetések is segíthetnek ebben — legalábbis családomban így tapasztaltam —, hogy egyszerűen szeretnék érteni mit beszélnek egymás között a szülők. Büszke vagyok rá, hogy hat unokám mindegyike beszél magyarul. S ez, itt a magyarság egyik amerikai fellegvárában nem csupán a szülőkhöz, nagyszülőkhöz és azok óhazájához való érzelmiértelmi kötődést erősíti; orvos-unokámmal és ügyvéd-unokámmal egyaránt előfordult már, hogy szakmája gyakorlása közben is jó hasznát vette magyartudásának. A clevelandi első magyar református egyház jövőre lesz 95 esztendős. Egyházi körökben is egyre erősebben érezzük, hogy a második-harmadik generációval való kapcsolattartásban folytonosan növekszik a befogadó ország nyelvének, esetünkben az angolnak a szerepe. Fájó szívvel bár, de számolnunk kell ezzel, mint természetes jelenséggel. Ugyanakkor tapasztalataim megerősítenek abban a hitemben, hogy egy jobbára angol nyelvű egyházközség is megmaradhat magyarnak a hagyományok ápolása, a kulturális, történelmi örökségek átadása révén. Meglehet, hogy múltját, gyökereit tudatosabban valló, jobban átérző az az ifjú ember, aki az igehirdetést már csak angolul érti meg, mégpedig azért, mert műveltebb, iskolázottabb, mint, felmenői, s így tágabb horizontot képes átfogni. Én azt vallom — s ezt várom az anyanyelvi mozgalomtól a továbbiakban —, hogy elsősorban az egyházi és a világi magyar történelmen keresztül szóljunk az újabb nemzedékekhez. Ha lehet magyarul, ha nem, hát a befogadó ország nyelvén —, mert csak a múlt ismeretében érthetjük meg jelenünket, s találhatnak jó fogódzóra a származás ápolandó gyökerei. FOTO: IFJ. NOVOTTA FERENC 10
