Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-07-06 / 14. szám
MEZŐVÁROSI NÉPMŰVÉSZET KELEMÉN EGY HABSBURG REGÉNYES HALÁLA Szép kiadvány jelent meg a Nagykőrösi Múzeum kiadásában, Novak László tollából, „Mezővárosi népművészet — Kecskemét, Nagykörös, Cegléd” címmel. A kétszáz oldalas kötetben a szerző úgy beszél a díszítőművészet alföldi formáiról, mint a mezővárosi kultúra történelmi talaján, az életmód és a szépségvágy nyomán kialakult, díszítéssel többé és szebbé tett használati tárgyakról. A díszítőművészet nemcsak a díszes népviseletek, a szőnyegek, a reprezentatív edények, szőttesek körét öleli fel; ide tartoznak a kaszaélesítő kések, az ivócsanakok, a kályhacsempék, kopjafák, festett bútorok és faragott lépcsőkorlátok is. A könyv formájú vagy szív alakú butéliák, a feliratos vagy virágdíszes mángorlófák, a háncsból font kenyértartók vagy a rovátkolt nyelű kévekötő fák már a szépérzék fejlettségének jelei. A paraszti élet színesítésére a legváltozatosabb alkalmak kínálkoztak: a corpusok faragásában, a templomi mennyezetkazetták festésében, a cseréptálak pingálásában, a díszes zárak csiszolásában, az ostyasütőík megmunkálásában vagy a dohánytartó zacskók kivarrásában egyaránt kedvét lelte a Háromváros seregnyi csikósa, pásztora, takácsa, kékfestője, ácsa vagy fazekasa . .. A török hódoltság idején szerveződött céhtársulatok a helyi nyersanyagokból dolgoztak s a helyi igényeket szolgálták ki. A későbbi iparszerű tárgykultúra már a motívumok vándorlását, a minták és formák kikísérletezett változatait bizonyítja, az örökölt hagyomány bővítéséreszépítésére adva lehetőséget. A szép gyertya, a biztos zár, a , jó hangú kolomp, a festett kelengyeládák és az ácsolt házormok díszei mindig magukon viselték mestereik keze nyomát, s a helyi ízlés és kultúra szerves elemei voltak. Hogy csak egy példát, a festett tányérokét említsük: a parasztház ablakán besütő napfény különböző évszakokban más-más falra tett tányérra világított, mintegy napóraként jelezve az idő múlását, a tányérokra festett események vagy az évfordulók közeledtét, a név- és születésnapokat, a disznóvágást vagy a vásárok napjait mutatták. Aki ezeket a tányérokat ma konyhadísznek, emléktárgynak használja, egymás mellé zsúfolja őket, az éppen eredeti szerepétől, fontos titkától, értékétől fosztja meg, e használati tárgyakat. Novák László alapvető munkája nemcsak a lassan kivesző hagyomány utolsó pillanatban megragadott értékeiről szól, hanem tisztelgő főhajtás is egy szép tradíciójú művészi törekvés előtt. A. GERGELY ANDRÁS Meióvárasi cnémnüvés&ü cK(cs^mUt Ceqféf Az irodalomkedvelőik nem rökönyödnek meg Rém Elek nevén, hiszen tudják, hogy nem ftakar mást, mint „A gólyához” és más szép versek alkotóját, Tompa Mihályt. A XIX. század nagy lírikusa által vonult be Kelemér az irodalomba. A költő itt lett református lelkész 1849- ben, s itt kötött házasságot Saldos Emíliával, a virágénékak ihletűjével. A Rém Elek álnév pedig: Kelemér ölv. ford., ahogy a rejtvényfejtők mondják. Az itt töltött éveiről egyik levelében a következőképpen számol be Tompa Mihály: ,,Egy istentelen faluba eldugva, kedvem szerinti emberek és társaság nélkül „unalmaskodom”. Magányérzetét még egy tragédia is tetézte: itt temette el elsőszülött fiát. Kelemér, Észak-Magyarország kis községe Putnoktól nyolc kilométerre fekszik, de ha Ózd felől közelítjük meg Aggteleket, akkor körülbelül az út felénél érjük el. Nevezetessége az a református templom, ahol Tompa Mihály lelkészkedett. A kis dombon levő műemlékegyüttes bemutatja az erre járó turistáknak a Tompa Mihály emlékházat és a XIV. században épült református templomot. Az emlékház hűen őrzi a költő levelezéseit, hátramaradt emléktárgyait, a róla készült szobrokat, grafikákat. A szoba sarkaiban korabeli eszközök, edények is láthatók. A levelezéseiből főleg a két nagy költőtárs, Petőfi Sándor és Arany János írásai kapnak kiemelkedő helyet a szépein rendezett vitrinekben. A műemlék jellegű református templomot a XVIII. században alaposan átalakították. Egy későbbi restaurálás során fedezték fel a tornyán a régi freskótöredékeket, s tették láthatóvá az eredeti gótikus ablakokat. Belsejében a megszokott, puritán, fehér falak fogadnak. Ebből az egyhangúságból tűnik ki a barokk fafaragás egyik remekműve: a szószék. A tetején egy pelikán látható, a református hit egyik ismert jelképe. A bejárati rész érdekessége az a kopjafagyűjtemény, amely az ország különféle részeiről összegyűjti a mai napig (megtalálható temetkezési szokás legszebb darabjait. A faluban található népi lakóházak, a régi, falusi életformáról nyújtanak szép és érdekes látnivalót. JOHN KAROLY (A Turista Magazin nyomán) Az európai közérdeklődést majdnem egy kerek évszázada foglalkoztató témáról írt könyvet (regényt?, dokumentumfüzért?, nyomozati anyagot?) Bart István. „A boldogtalan sorsú Rudolf trónörökös” életéről és élete végnapjairól szóló „szerelmi regény” lapjain az író oknyomozó dokumentátor módján elemzi a valódi bizonyító anyag híján is valószerű trónörökösi tragédiát, mely 1889. január 30-án a mayerlingi vadászkastélyban bekövetkezett. Levelek, naplók, visszaemlékezések 'és jelentések sokaságából szerkeszti egybe, képzeleitszülte helyzetek bemutatásával teszi élővé Bart István azt a századvégi birodalmi hangulatot, azt a politikai és magánéleti atmoszférát, amely egy „érthetetlen” és magyarázhatatlan halál előidézője illetve közege volt. Borongós téli ködök, fényes császári bálok, külpolitikai flörtök töltik ki azokat a hanyatlásvégi órákat, melyek egyikén a ferencjózsefi korszak talán legtöbb kelet-európai reménnyel szeretett uralkodójelöltje öngyilkosság (gyilkosság?) áldozatává lesz . . . Feltűnő sertepertélés kezdődik az Udvarnál, merész találgatás a liberális sajtóban, hogy fény derüljön a titokra: politikai cselvetés, lelki kényszer vagy szerelmi ügy vitte idáig a dolgokat... ? Vagy Ferenc József tudtával menekült halálba a „szabadgondolkodó” királyfi...? S van-e összefüggés a pesti „Véderő-vita”, a megoldatlan nemzetiségi kérdések aktualitásait figyelemmel kísérő trónörökös szerelmi ügyei és a „császárkor” politikai manipulációi közöttA baljós jeleket észlelő s az adatokat gyűjtögető bécsi rendőrfőnök vajon tudott-e a készülő tervről? Rengeteg kételyt, számtalan kérdést hagyott megválaszolatlanul a századvég és az azóta eltelt időszak memoáranyaga és sokféle szaktudományos búvárlata is. Megnevezhető bizonyíték, tanú vagy megoldást ígérő nyom kevés maradt, s ami volt is, összegyűjtve megsemmisítették történelmi kezek és sorsformáló idők. Szinte historikus krimiként bánik a szerző a fennmaradt anyaggal, a kortársi mendemondákkal meg a sajtóhírek beszédes zavarosságával. Regénye, bár Rudolf trónörökös alakjára koncentrál, háttérként megrajzolja az Osztrák—Magyar Monarchia bürokratikus, kényszeredetten uralkodóházias, lepusztultan grandiózus életét, valamint azt a pillanatot, amelyben nemcsak egy uralkodó főéit szól már a gyászmise, hanem jószerivel a „birodalomért”, a fennkölt uralmi egységért és a jövőreményért is. A Habsburg-ház a tétova utódot veszítette el ezen a napon, a hadsereg parádés — ám pipogya — ezredparancsnokát, a bécsi nők pedig bálványozott lieblingjüket. A korszak magyar közvéleménye koronás pártolóját látta elveszni, a nemzetiségiek védelmezőjüket, a parlamenti ellenzék távoli támogatóját... Elhunytéval életre kelt a történelmi hamis tudat szelleme: királyi komornak, bizalmas kocsisok és hallgatag lakájok szőttékfonták tovább a história szálait, masamódlányok és hintáslegények vitték a pletykát a Práterbe, követek és politikusok pedig külföldre, megbízóikhoz. Bonyodalmas történelmi idők voltak ezek, mikor már-már kirobbant az orosz— osztrák háború, önerőre ébredtek a nemzetiségek is; a „mayerlingi titokról” szóló hírek és álhírek pedig mindaddig terjedtek, mígnem erejük és időszerűségük vesztvén legendába simultak. Kilencven-száz év elmúltával pedig már bizony csekély különbség van legenda és igazság között ... — erről írt könyvet Bart István, mely a Helikon Kiadónál jelent meg. A. G. A. BARI ISTVÁN A boldogtalan sorsa Rudolf trónörökös 18
