Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-07-06 / 14. szám

—TV

Vg5<

POSTÁNKBÓL

A Magyar Hírek Posta rovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje.

Az Észak-Franciaországi Magyar Egyesület, a Tourcoingi Csárdás tánccsoport közreműködésével műsoros délutánt szervezett április 14-én Tourcoingban.

A Budapestről érkezett neves művészek (Kocsák Tibor, Vándor Éva, Balogh Bodor Attila, Mihó István), fellépése után a Csárdás csoport táncaiban és kosztümjeiben gyönyörködhetett a közönség. A magyaros vacsorát a lensi magyar zenekar tette hangulatosabbá. Az ünnepélyen üdvözölhettük Szabó András konzul urat és a helyi tanács képviselőjét, valamint északfrancia, brüsszeli, antverpeni magyarokon kívül, francia és finn vendégeket is. A helyi sajtó cikkel és fényképpel számolt be a jól sikerült magyar rendezvényről.

TAS AKI NÉ HAASZ MÁRIA TOURCOING, FRANCIAORSZÁG

*

A nagyvilágban széjjelszóródott magyarok a Magyar Híreken keresztül értesülhetnek azokról az eseményekről, amik reánk vonatkoznak, távol az óhazától, és az ott született generáció az ottani hagyományok szerint gondolkozik. Ez már kevésbé vonatkozik az itt születettekre, mint például az én gyermekeimre is, az ő részükre Magyarország egy kicsit egzotikus országnak számít. De azért szeretnek ott lenni nyaranként, ez ugyanúgy vonatkozik más külföldi országokra is. Nagy feladat az újság részére, hogy a szerteszéjjel szóródott magyarokat tájékoztassa. Kis nemzet vagyunk és a történelem által sokszor megszenvedett sorssal. Most, hogy 40 éve ért véget a világháború, itt lenne az ideje, hogy az államok megbékéljenek egymással. Nagy feladat hárul a nagyhatalmakra és ugyancsak nagy felelősség a kis országokra is. A nemzetiségek, illetve a kisebbségek érdekében főleg a helybeli kormányoknak kell többet tenni. Hiszen a világ bármely részein éljünk is, a jogainkat és az ember iránti megbecsülést megérdemeljük.

KOCSI BÉLA KÖPING, SVÉDORSZÁG

Ünnepélyes keretek között nyílt meg az Angliában hagyományos Kultúrfesztivál. A rochdale-i lányok üveges tánccal járultak hozzá a fesztivál hangulatához — nagy sikerrel. Ezután a croydoni magyarok tánccsoportja — a kép őket mutatjs — ropogós tánccal melegítették a közönség szívét. Ki kacagott, ki sírt, de biztos, hogy a gondolatok valahol az óhazában jártak. A fesztivál nagy sikerrel folyt le.

KRAFT ISTVÁN JÓZSEF BRADFORD, N AGY-BRIT ANN IA

HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL

Kerestetés

Az Új Tükör a stockholmi Svéd—Magyar Kulturális Klub legutóbbi kiállításáról közöl beszámolót Bánki Géza tollából. A szerző a bevezetőben arról tájékoztatja az itthoni olvasókat, hogy a klub, amely idén ünnepli megalakulásának huszadik évfordulóját, lelkesen ápolja, terjeszti a magyar kultúrát, sikeresen népszerűsíti azokat a magyar művészeket, akik alkotásaikkal a befogadó közeg kulturális életét kitágítják, színesítik. Példa erre, hogy a klub a közelmúltban három magyar születésű svéd művész munkáiból rendezett tárlatot: Perger Dénes festményeit, Szilasi János kerámiáit, Veres Klára festett porcelánjait mutatta be. Perger Dénes vidám színű akvarelljei a skandináv táj jellegzetes motívumait örökítik meg. Szilasi János kerámiái, táljai, kancsói, praktikus tárgyai a formák tekintetében némileg még magyarnak mondhatók, de virágmotívumainak, színeinek világa már jellegzetesen svéd. Veres Klára festett porcelánjait a látogatók néhány óra alatt megvásárolták. A beszámoló utolsó mondata: „A művészek a sikeres kiállítás alkalmával egy-egy alkotásuk árát az új budapesti Nemzeti Színház építésére ajánlották fel."

A História című folyóirat Magyarok az Egyesült Államokban címmel Várdy Béla cikkét közli. Az írás azt a kérdéskört tárgyalja, hogy a magyar bevándoroltak különböző időpontokban érkező hullámainak miként sikerült, illetve egyes rétegeknek miért nem sikerült integrálódniuk az amerikai társadalomba. Várdy Béla az Egyesült Államokban élő magyar diaszpórát három csoportba sorolja. (E tekintetben a témával foglalkozó szerzők véleménye nem egyöntetű — a szerk.) Az ötvenhatosok zöméről, és a negyvenötösök leszármazottainak arról a rétegéről, ami sikeresen beolvadt az amerikai társadalomba, a többi között a következőket írja: „Teljes egészében vagy túlnyomórészt az Egyesült Államokban tanultak, majd miután elköltöztek szüleik etnikai környezetéből, eredményesen alapozták meg életüket. Vagy magas szintű szabadfoglalkozásúakként, vagy legalábbis a kereskedelemben, az iparban dolgoznak sikeres emberként. Napjainkban ez a két egybeolvadt csoport alkotja az Egyesült Államok magyar lakosságának legbefolyásosabb rétegét."

*

Az Üj írásban Szabó Zoltán nevére figyeltünk fel, egy beszélgetésben, amelyben Lukácsy Sándor, az ismert irodalomtörténész Csontos Sándor kérdéseire válaszol. Az interjú egy rövid életű folyóirat történetét eleveníti fel, amely Valóság címmel 1945 szeptembere és 1948 júliusa között jelent meg, amelyet Szabó Zoltán, a jeles író, újságíró, szociográfus alapított és több mint másfél esztendőn át felelős szerkesztőként jegyzett. A beszélgetésben Lukácsy Sándor, aki kezdetben munkatársa, később szerkesztője volt a folyóiratnak, sokoldalúan világítja meg Szabó Zoltán szerepét a második világháború utáni fiatal magyar értelmiség folyóiratának — úgymond — „kitalálásában”, mivel címet is, szerkesztési koncepciót is egyaránt ő adott a kiadványnak. Az interjú a Valóságot a koalíciós időszak egyik fontos orgánumának mondja.

*

A budapesti Zeneműkiadó „Emlékeink Weiner Leóról” címmel memoárkötetet jelentetett meg a száz éve született zeneszerzőről, zenepedagógusról, a kamarazenélés, a hangszerelés professzoráról. (A kötetről az Üj Tükörben Rajk András is beszámol „Egy muzsikusról — negyvenötén” címmel.) Az emlékezők között Doráti Antal karmestertől (Svájc), Franki Péter zongoraművészig (Anglia), Polgár Tibor zeneszerzőtől (Kanada), Starker János csellóművészig (Egyesült Államoki, a világ sok nagy magyar és magyar származású muzsikusának vallomása olvasható.

K.GY.

LÁSZLÓ Endrét (szül.: Budapest, 1939. július 26., anyja neve: Tőzsér Mária) keresi nővére László Magdolna Budapestről. Keresett foglalkozása műszerész, 1956-ban hagyta el Magyarországot. Testvére hosszú évek óta nem kapott tőle levelet. 1974—75-ben Dublinből és Swazilandból küldött egy-egy képeslapot. Utolsó ismert címe: 21. Cumberland Court. 9. PretoriaSt. Hillbrow, Johannesburg.

REICH István (született: Nagyvárad) keresi Gáti Józsefné Schultz Anna Budapestről. Keresett 1944 őszén két munkaszolgálatos bajtársával (az egyik Brensfeld László) megszökött a munkás századból és a kereső nyújtott nekik segítséget, bújtatta őket, így életben maradtak és megérték a felszabadulást. Feltehető, hogy Izraelben vagy Romániában él.

BRENSFELD Lászlót (szül.: Budapest), foglalkozása kötős volt, keresi Gáti Józsefné Schultz Anna Budapestről. Keresettet 1944. őszétől 1945. januárjáig bújtatta Reich Istvánnal együtt. Feltehetően Svájcban tartózkodik.

SZÁSZ Tamás (1924—26, körül, lakott Budapest, Hemád utca 43. szám alatt) keresi volt kollégája, akivel a Budapesti Műszaki Egyetemen tanított egy tanszéken. Keresett 1956-ban hagyta el Magyarországot. Keresője Ungár László 2788 Bathurst St. Apt. 219. Toronto, Ont. Canada M6B 3A2.

HORVÁTH Gusztávot (szül.: Ondód, 1937. május 9., anyja neve: Holdosi Karolán) keresi édesanyja Horváth Jenőné és nővére Budapestről. Keresett 1956-ban hagyta el Magyarországot, foglalkozása lakatos segéd volt. 1974-ben írt utoljára a Buffalo NY 101 RehLass 14215 címről.

PLÁVITY Mártont (szül.: Bácsalmás, 1938. július 26., anyja neve: Ispánovity Anasztázia) keresi nővére Piukovics Andrásné Bácsalmásról. Keresett 1957 januárjában hagyta el az országot, foglalkozása műszerész. 1974-ben írt utoljára a 931. N. Avee. 51. Los Angeles 42, Calif, címről. Azóta a fenti címre küldött tértivevényes levelekre sem jön válclSZ.

Joseph HORVÁT-ot (szül.: Budapest, 1923. február 24., anyja neve: Werner Anna) keresi öccse Horváth Árpád Pilisről. Keresett 1956-ban hagyta el Magyarországot, villamossági szakképzettsége van. 1984-ben írt utoljára a Red Wood City, California 94061, 340 Orchard Avennue címről.

Alexander FOLTAN-t (szül.: New York, kb. 1920., anyja neve: Musinszky Erzsébet) keresi unokatestvére dr. Porc salmi Jánosné (Musinszky Erzsébet) Debrecenből. Keresett foglalkozása mérnök, 1957-ben írt utoljára. Felesége osztrák származású, neve: Lily, leánya neve: Frances. Elhalt szülei utolsó címe: Stephen Foltan 949 Foile Str. 59. Bronx New York City. Keresőjének angolul is írhat.

LAKATOS Máriát (szül.: valószínűleg Pusztaradvány, apja neve: Lakatos György) keresi unokahúga Nagy Lajosné) Lakatos Mária Miskolcról. Keresett 1920. körül hagyta el Magyarországot. Körülbelül 10— 15 éve írt utoljára az édesapja.

7