Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-06-22 / 13. szám
a lányát egy fiatal bankemberrel, aki szintén gyerekkora óta ki volt térve. —- Micsoda szerencse! — mondogatta az örömapa. — Mindig ilyen vőre vágytam. Egy szimpatikus keresztény fiatalemberre, régi jó zsidó családból. * Bemegy a zsidó az elegáns hentesáruboltba. Csodaszép rózsaszín sonka mosolyog rá. Vallása előírásai tiltják ugyan a disznóhús fogyasztását, de ezt most mégis nagyon megkívánta. Nyel egyet, és megkérdezi: — Hogy az a sonka? Abban a másodpercben iszonyatos mennydörgés hallatszik az utca felől, és a közeli villámcsapás következtében kialszik a villany az üzletben. A zsidó felháborodva néz fel a mennyezetre: — Kérdezni csak szabad? * Egy amerikai zsidó, a Bostonban élő Kohn, most, hogy nyugalomba szándékozik vonulni, még befizet egy japáni társasutazásra. Gyerekkorában annyit hallotta mesélni, hogy a zsidók az egész világon szétszóródtak, szeretné megnézni, vannak-e Japánban zsidók. Tokióban a tolmács készséggel rendelkezésére áll, és elviszi őt egy péntek esti istentiszteletre a zsinagógába. Kohn csodálkozva látja, hogy az istentiszteleten résztvevők mind alacsony növésű, törékeny alkatú, sárga bőrű, ferde szemű japánok, de a zsinagóga berendezése megfelel az általa ismert zsidó templomokénak, az imádkozok imaleplekbe burkolózva hajlonganak, a férfiak fején kalap van, a fiúk feje búbján kapedli... A szertartás befejeztével Kohn a tolmáccsal előremegy a rabbihoz. Bemutatkozik, és meghatott hangon előadja, hogy ez élete legboldogabb napja: boldoggá teszi őt a tudat, hogy Japánban is élnek hitsorsosok . .. A rabbi megakasztja a szóáradatot. — Szóval ön azt állítja, hogy Amerikából jött. — Igen, Rebbelében, Bostonból — És hogy önt Kohnnak hívják. — így van, Rebbelében. — Érdekes — fordul a pap a köréjük gyülekezőkhöz: Amint látjátok, nem ferde a szeme, nem sárga a bőre, nem törékeny alkatú, még csak alacsony növésűnek sem mondható .. . Nem látszik zsidónak. Ötvenes évek Három férfi ül egy vasúti fülkében. Az egyik felsóhajt. A másik is sóhajt egyet. Megszólal a harmadik: — Uraim, ne politizáljanak. Még baj lehet belőle. ¥ Egy pesti bérházban hajnali háromkor vadul csengetnek minden lakás ajtaján. A reszkető, halálsápadt lakók kitódulnak a gangrí Az udvar közepéről a házmester kiabál: — Semmi baj, elvtársak! Csak a ház ég! * „Épülő-szépülő” életünk megannyi adatát elősorolta már a pártnapi előadó. Most a hozzászólókon a sor. Kohn jelentkezik: — Én csak annyit szeretnék mondani, hogy éljen Rákosi elvtárs ... Taps. Mindenki el van ragadtatva. Milyen talpraesett ez a Kohn, milyen szellemesen nyilvánvaló összefüggéseket teremtett „épülő-szépülő” életünk tényei és népünk szeretett vezére között, akinek mindezt köszönhetjük! Amikor a taps elül, Kohn újra szólásra jelentkezik : — Én csak annyit szerettem volna mondani, hogy éljen Rákosi elvtárs ... Üjabb tapsvihar, mindenki feláll. De azért már vannak, akik rossz néven veszik Kohntól, hogy így ki akarja élvezni sikerét. — Elvtársak, én csak azt szerettem volna itt felvetni, hogy éljen Rákosi elvtárs ... A párttitkár szelíden közbeszól: — Már felvetette, Kohn elvtárs. — De egyszer sem hagytátok végigmondani. Mert én csak azt szerettem volna felvetni; hogy éljen Rákosi elvtárs havi hétszázötven forintból! * Az idő tájt, amikor az egyik jelszó az volt, hogy „Gyújtsd a vasat és a fémet, azzal is a békét véded!”, az iskolákban arra buzdították a gyerekeket, szedjenek össze otthon mindent, ami nélkülözhető és mozdítható, vigyék be a gyűjtőhelyekre, mert nagy versengés folyt az úttörőcsapatok között. Móricka is derekasan ki akarja venni a részét a vasgyűjtésből. Bevonszolt egy jókora lélegeztető készüléket az iskolaudvarra. — Honnan hoztad ezt a vastüdőt, Móricka? — kérdezte a leleteket összeíró tanár. — Apukám ágya mellől — felelte büszkén Móricka. — Apukád ágya mellől?!... És mit szólt apukád, hogy elhoztad? — Ezt: „Hhhhhhhhhh .. Néhány jogász-vicc Az ügyvéd a következő tanácsot adja a kliensnek : — A legjobb, amit az ön helyzetében tenni lehet, ha haladéktalanul visszatér a feleségé-Jiez-Mire az ügyfél: — Ezek után igazán kíváncsi vagyok, hogy az ügyvéd úr szerint mi lenne a legroszszabb . .. ? Gyermektartásért egyszerre három nő perli Takácsot. A bíró ismerteti az adatokat. Az alperes zsámbéki illetőségű. Az egyik gyermek 1983. november 3-án született Tinnye községben. A másik november 4-én Tök községben. A harmadik 1983. november 5-én Páty községben ... A bíró felnéz az aktákból, szemügyre veszi az előtte álló nyeszlett alakot. — Elismeri az apaságot? — kérdezi. — Igenis, bíró úr. — Mindhárom esetben? — Igenis, bíró úr. — Ha meg nem sértem — hajol közelebb a bíró —, hogy bírta ön ezt energiával? Takács kihúzza magát: — Van biciklim. * A jövendő jogász vizsgázik: — Mi a bigámia büntetése? — Két anyós! Néhány orvos-vicc A rendelőben: — Dohányzik? — Nem, doktor úr, köszönöm, inkább innék valamit. * — Valami nagy baj lehet velem, doktor úr, valami földöntúli sugárzás vagy mi támadott meg... Ahány kutyával csak találkozom az utcán, mind odarohan hozzám, nyalogatják a kezemet... Néha még a macskák is ... megszagolnak messziről. .. — Hm. Próbált már késsel-villával enni? * A sebész bemosakszik, majd a műtősnő felé fordul: — Alkoholt kérek. A beteg indignálódva felül a műtőasztalon: — Na de professzor úr, igazán megvárhatná vele a műtét végét. 21
