Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-06-22 / 13. szám

A tröszt vezérkarának egyik kulcsembere a bányászati ágazati vezérigazgató-helyettes: dr. Vándorfi Róbert. Hamar kiderült, hogy igen elfoglalt ember; csak a kora reggeli órákra talált naptárában időpontot a találkozásunkra. De már ekkor is sűrűn szakították meg beszélgetésünket telefonok, gyakran nyitott be titkárnője levéllel, telexpapírral a kezében.

— Mit jelent a tröszt tevékenysége az ország gazdasági életében?

— Az OKGT felértékelődése az 1973-as olajárrobbanással kezdődött, s folyamatosan tart a mai napig. Az utóbbi három évben, a termelési értéket tekintve, már vezetjük a magyar iparvállalatok rangsorát. A magyar kőolajtermelés, ha világszinten nem is jelentős, számunkra létfontosságú. A hordónkénti 29 dolláros árat számítva, mintegy évi másfél milliárd dollár megtakarítást jelent tevékenységünk. Ki lehet számítani, hogy hány motorvonatot, hány hektoliter tokaji bort, hány mázsa búzát, hány tonna kukoricát kellene exportálnunk, hogy előteremtsük ezt a pénzt. Jelenleg a hazai kőolajszükséglet 23, a földgázigény 94 százalékát tudjuk hazai forrásból fedezni.

Pedig a harmincas évek elejéig csak a „megszállott” szakemberek hittek abban, hogy nálunk is található kőolaj. Az első kutatások 1935-ben kezdődtek, jelentős részüket a világszerte ismert, úgynevezett koncessziós megállapodások alapján végezték különféle angol, német, olasz és amerikai társaságok. Az első kőolajat adó kutat a MAORT, a Magyar—Amerikai Olajipari RT fúrta Budafán, 1937-ben. Ezt követte egy jelentős olajmező felfedezése 1940-ben Lovásziban.

A saját erőből történő kutatás ekkor — és még vagy tíz évig — igen kis volumenű volt, ahogy mi nevezzük, „kincstári tevékenység”. Az akkori hazai kőolajszükségletek ugyanis, a maihoz képest, jelentéktelenek voltak. A kitermelt kőolaj jelentős részét exportáltuk.

— A második világháború alatt

már jelentősen emelkedett a kőolajtermelés. Sajnos, nagyobb mértékben, mint azt a szakemberek optimálisnak tartották. A háború utolsó évében az erőltetett kitermeléssel valósággal kirabolták, tönkretették a zalai olajkutak jelentős részét. De még a háborút követő időkben, az ötvenes évek elejéig is előfordultak hasonló gazdálkodási „módszerek". Az okozott károkat egy példával tudnám a legjobban illusztrálni.

Dr. Vándorfi Róbert egy papírlapot vett elő, s arra kezdett rajzolgatni.

— A szódásüvegben lévő vizet a szén-dioxid hajtja ki, ha ez elfogy, kiszökik, a víz menthetetlenül benne marad az üvegben. Hasonló a helyzet a kőolajmezőkkel is. Amíg tart a földgáz felhajtó ereje, az olaj „magától” jön a felszínre. Ez egyébként a legolcsóbb kitermelési mód. így is a lent lévő olajnak legfeljebb harminc százaléka hozható fel. De ha nem jól gazdálkodnak a gázzal, még ennek a mennyiségnek a fele is benn maradhat a földben. Igaz, más, úgynevezett másodlagos, harmadlagos módszerekkel egy része még kihozható, de sokkal kevesebb, és jóval magasabb termelési költséggel.

A szobája falán függő Magyarország térképhez lépett, amelyen a mai olaj kitermelési helyeket piros színű foltok jelezték, a földgázmezőket kék pontok, s különböző színű vonalak mutatták a továbbító csővezetékeket.

— Az ötvenes évek végén kezdődött el az új szakasz a hazai kőolajbányászat életében — magyarázta a vezérigazgató-helyettes. — Akkor kezdődtek meg azok a kutatások, amelyekből ma „élünk”. Az egész -ország területén megvizsgáltuk a számba jöhető területeket. Ennek nyomán jelentős kőolaj- és földgázkészleteket fedeztünk fel az Alföldön, így a súlypont áttevődött a Dunántúlról erre a vidékre. Az itt felfedezett földgáz tette lehetővé egy átfogó program megvalósítását, például Budapesten ma már gyakorlatilag csak földgázzal főznek, fűtenek.

De az új mezők feltárása mel. jrm i! iiM

——rm. ra v gg | v ^

3

tftliUU) \\

1 p

k Ín -intá*

Minim ■'»1 tg|ÉL

1

i-rr^ *

lett megindultak a kísérletek a régi, kizsarolt mezők regenerálására. Az úgynevezett másodlagos, harmadlagos kitermelési módszerek kidolgozásában világviszonylatban az úttörők között vagyunk. Ennek a kutatásnak is jelentős lökést adott az 1973-as, majd az

1979-es árrobbanás. Ma egyre több helyen foglalkoznak — mert kifizetődővé vált — ezeknek a módszereknek a bevezetésével.

— Milyen eredményt hozott az elmúlt évtizedekben végzett átfogó kutatási program? Elképzelhető nagyobb kőolajmező felfedezése?

— Az előzetes számítások alapján számba jöhető területeket — 3000 méteres mélységig — gyakorlatilag felmértük. A már ismert jelentősebb kőolajmezők mellett több kisebb lelőhelyet is találtunk, a gazdaságosan kiaknázhatókat folyamatosan üzembe helyezzük. De nagyobb lelőhelyet már valószínűleg nem találunk. Hangsúlyozom, eddig a mélységig. Mert egy új kutatási programot dolgoztunk ki. Az üledékes medencéink ugyanis, ahol a kőolaj előfordulásának nagy a valószínűsége, hétezer méter mélységig terjednek. Az ilyen fúrások azonban igen drágák, különleges technológiai felkészültséget igényelnek. Ezért fordultunk a közelmúltban a Világbankhoz kölcsönért, amelyből finanszírozni tudjuk e kutatást. A banktól 90 millió dollárt kaptunk, igen kedvező hitelfeltételekkel: tíz százalék

alatti kamat, tizenöt év törlesztés, három év türelmi idő után.

— Mire fordítják ezt a kölcsönt?

— Elsősorban a már említett mélyfúrások finanszírozására: a különleges technológia beszerzésére, szakemberek meghívására. Négyéves program keretében a legtöbbet ígérő területeken 11 mélyfúrást végzünk. Ezek közül kettőnek már folynak a munkálatai, kettőt pedig most készítünk elő. E program mintegy hatvanmillió dollárba kerül majd.

— S a többi pénzt mire fordítják?

— A kölcsönt négy felhasználási területre kaptuk. A második

A százhalombattai „katalitikus krakküzemet” - a VI. ötéves terv legnagyobb vegyipari beruházását - 1984. augusztus 17-én avatták fel. A legmodernebb technológiát alkalmazó üzemet tiz hazai és több külföldi cég építette, a munkálatok a tervezettnél fél évvel hamarabb, három év alatt fejeződtek be.

A krukküzemben a kőolaj elsődleges feldolgozása során keletkező, - eddig hőerőművekben fűtőolajként eltüzelt — végtermékből készítenek magas nyomáson és hőmérsékleten értékes termékeket: benzint, gázolajat, ipari gázokat. Az üzemben évi egymillió tonna fűtőolajat dolgoznak tel, ennek nyolcvan százalékából lesz petrolkémiai áru. Az üzem teljes egészében kielégíti a hazai benzin- és gázolajszükségletet.

Képeink ezt a feldolgozó üzemet mutatják be.

FOTO: NOVOTTA FERENC

„kosárban” a kőolajról földgázra való átállítás programja található — már ahol ez lehetséges, például a lakóházak fűtésénél. Az így megtakarított olajból a feldolgozó üzemeinkben, például a százhalombattai krakküzemben értékes vegyi termékeket állíthatunk elő. A harmadik felhasználási terület a működő olajmezők regenerálása, a már említett másodlagos, harmadlagos kitermelési módszerek alkalmazása. Zala megyében például az egyik kőolajmező közelében az egyik kutatófúrás szén-dioxidot talált. Ez egyébként értéktelen volna számunkra, de a kőolajmezőbe préselve visszaállíthatjuk, fenntarthatjuk a rétegnyomást. Más módszerrel, különféle vegyi anyagok bejuttatásával cseppfolyósabbá tehetjük a sűrű olajat. Vagy megemlíthetem a végső kitermelési módszert, az égetésest. Az egyébként már kimerültnek tekinthető olajmezőt az egyik kútnál begyújtjuk. A keletkező hő cseppfolyósabbá teszi az olajat, s az égéskor keletkező gázok hatására egy másik kútnál megindul felfelé az olaj. Az égés befejeztével már végleg lezárhatjuk a mezőt, odalent csak fekete „koksz” marad.

— Végül: mintegy négy és fél millió forintot fordítunk a hazai szakemberek külföldi képzésére, illetve jelentős külföldi szakemberek meghívására.

Ismét kopogtatott a titkárnő, s egy telexet hozott. Dr. Vándorfi Róbert elolvasta, s elnézést kért, de öt percen belül mennie kell. Szeghalmon egy kisebb kitörés történt az egyik kútnál. Nem túl jelentős, de ilyenkor a helyszínen kell lennie.

— Meddig lesz elég a kőolajunk? — tettem fel az utolsó kér- _ dést.

— Jóslásra nem vállalkozhat egy szakember — felelte. — Hiszen kutatások zajlanak: ki tudja megmondani, milyen eredményt hoznak? Csak egy példa, időnként felbecsülik a világ kőolajkészletét, s aztán megjelenik az elrettentő prognózis, mint például a hetvenes évek elején: a világ ilyen ütemű olajfogyasztása esetén 2050-re elfogy az olaj. De ma nagyobb a világ ismert olajkészlete, mint a hetvenes évek elején volt, pedig eltelt vagy tizenöt esztendő. Új lelőhelyeket, fedeztek fel Mexikóban, Venezuelában.

— Mi ötévenként átfogó elemzést készítünk: ebben felmérjük az új készleteket, újrabecsüljük a régi mezőket is, mennyi olaj lehet még bennük — s mindezek alapján rangsoroljuk a területeket. Ebben az évben készítjük el a következő ötéves programot, tehát viszonylag pontosak az adataink. A Világbank szakértője a kölcsönnyújtás kapcsán mégis 25 százalékkal magasabbra becsülte a tartalékainkat, mint a mi szakembereink.

P. I.

11