Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-06-08 / 12. szám
Dr. Billy Graham, az Egyesült Államok baptista egyházának nagy tekintélyű prédikátora az elmúlt esztendőkben több ízben és következetesen állt ki a világbéke megőrzése, a népek közötti megértés erősítése mellett. Az alábbi interjú otthonában, az Egyesült Államokban készült vele. — Hogyan emlékezik vissza magyarországi látogatására, voltak-e maradandó élményei? — Mindkét látogatásom nagyon emlékezetes és tanulságos számomra. 1977. szeptemberi utazásom során hivatalos formában először kereshettem fel egy szocialista országot és örök hálával tartozom mindazoknak, akik ezt lehetővé tették. Nemcsak arra nyílt akkor módom, hogy a szószékre lépjek a különböző egyházakban, de sikerült új képet alkotnom a magyarországi egyházak államhoz fűződő viszonyáról. Arra is lehetőségem adódott, hogy saját szememmel is megfigyelhessem a magyar társadalmat. A második magyarországi utam rövidebb volt ugyan, de szintén felejthetetlen. A világhírű és patinás Debreceni Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktorrá fogadott. Az oklevelet Bartha Tibor püspök személyesen nyújtotta át Magyarországon. Az alkalom módot adott arra, hogy felújítsam korábbi baráti kapcsolataimat és újabbakra is szert tegyek. Látogatásaim eredménye, hogy bepillantást nyerhettem a magyar nép történetébe és jelenébe. Továbbra is nagyon érdekel a magyarok és egyházaik fejlődése és szívügyem az Egyesült Államok és Magyarország közötti tartalmasabb, folyamatos kapcsolatok kiépítése. 1981-ben Magyarországon is hangoztattam, hogy a tömegpusztító fegyverek állandó fejlesztése és telepítése következtében veszedelmes világban élünk. A jóakaratú embereknek — hivőknek és ateistáknak egyaránt — közösen kell munkálkodniuk a békének és egymás megértésének közös célja érdekében. — A világhelyzet súlyosbodása, a veszélyes űrverseny korában mit tehetünk a világbéke megőrzése érdekében? — A legelső lépés, hogy mindnyájan megértsük és elfogadjuk: a béke korunk legalapvetőbb társadalmi kérdése. Béke híján a jelen időszak egyéb gondjai — az éhség vagy szociális igazságtalanság — sem oldhatók meg. A háború persze mindig rettenetes és áttételesen is romboló. Most azonban az emberi faj történetében példátlan időszakot élünk. A nukleáris és biokémiai fegyverek fejlődésével olyan pusztító erő halmozódott fel, amely alkalmas arra, hogy a civilizáció nyomait is eltörölje a bolygó színéről. Ez azt jelenti, hogy a béke nem lehet többé másodlagos kérdés, olyan ügy, amely egyes nemzeteket érint, másokat pedig nem. Az emberiség sorsa a tét, a béke tehát mindnyájunk számára elsődleges érdek. A második lépés, hogy kivétel nélkül minden egyes embernek be kell látnia: személyes felelőssége legjobb tudása szerint a béke céljait előmozdítani. Elmúlt az az idő, amikor a kormányok lényegében maguk döntöttek háború dolgában. Ma viszont az egyénnek is határoznia kell, és mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a kormányt békepolitika folytatására bírja. A kormányokat arra kell serkenteni, hogy a harcias retorika helyett jobb megértésre törekedjenek. Nem vagyok pacifista, sem a teljes leszerelés híve. De azt vallom, hogy a Föld vezető személyiségeit a béke irányába kell szorítanunk. Mint keresztény imádkozom, hogy a két nagyhatalom párbeszéde sikerrel és eredménnyel, ne pedig konfrontációval járjon. A béke és a megértés: közös cél BESZÉLGETÉS BILLY GRAHAMMEL A béke ügye minden egyes népet érint. Minden nemzet felelős a jelenlegi helyzetért és azért, hogy a riasztó fejlemények trendjei megforduljanak. Átlépve a hit és ideológia válaszfalain, a béke közös ügyéért együttesen kell fellépnünk. Nincs helye semlegességnek, ha a béke forog veszélyben, mert nem lesz nemzet és földterület, amelyet a nukleáris világháború megkímél. — Globális probléma az ember elmagányosodása, az identitásvesztés. Véleménye szerint milyen közös feladatokat jelenthet ez az aggódó, humanista tudósok, egyházi vezetők és más szellemi emberek számára? — Bárhová jutok is el a világban, azt tapasztalom, hogy az embereket az elszigetelődés és a magány érzete gyötri. Azt kérdezik: Billy Graham fotö: mti „Ki vagyok én? Honnan jöttem? Hová tartok? Mivégre vagyok itt?” Számos oka van annak, hogy e kérdések a mai világban különös jelentőségre emelkedtek. Ilyenek például a növekvő urbanizáció és — sok társadalomban — a hagyományos erkölcsi-filozófiai értékek megrendülése. A kisebbségi csoportokat sokszor ezek az erők bomlasztják szét. A technikai fejlődés hihetetlen felgyorsulása ráadásul azt az érzést kelti az emberekben, hogy személyiségük jelentéktelenné, munkájuk tartalmatlanná, lényegtelenné vált. Hogyan birkózhatunk meg ezekkel és többi gondjainkkal? Csábító volna visszamenekülni a múltba, de erre nincs mód. Inkább azt kell meglátnunk, hogy az élet alapkérdései sohasem változnak. Az emberi lélek mindig értelmes célra, az emberi szív békére vágyott. Tudni akarjuk, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk, miért vagyunk és hová tartunk? A modern filozófiai rendszerek nem adnak választ ezekre a kérdésekre. Krisztus kinyilvánította, hogy nemcsak kenyérrel él az ember — és a mi nemzedékünk is tudja hogy ez így van. Az USA-ban példátlan gazdasági fellendülés köszöntött be, de ez a sohanemvolt amerikai jólétünk sem elégíti ki a legmélyebb emberi vágyainkat. Nem a szocialista gondolatokat vitatom, amikor úgy érzem, hogy az emberi lélek szükségleteit nem egyedül a társadalmi környezet támasztja és a társadalmi környezet változása önmagában nem csillapíthatja vágyainkat. E szükségleteket nem lehet csupán gazdasági, társadalmi, kulturális vagy anyanyelvi alapon megmagyarázni. Az emberi lélek alapvető szükségletei természetüknél fogva szellemi és erkölcsi eredetűek is, ezért a megoldást szellemi és erkölcsi téren is keresnünk kell. Azt hiszem, minden törekvés eleve kudarcra ítéltetett, amely a emberi magányt és az azonosságtudat zavarait úgy igyekszik gyógyítani, hogy közben megfeledkezik létünk szellemi dimenzióiról. — Az USA-ban tapasztalható etnikai fellendülés, a magyar baptistákat is érinti, életük három pillére: jó amerikaiak, egyházuk hű fiai és ugyanakkor a magyar etnikum tagjai. Mi a véleménye e három pillér lehetséges összhangjáról, az amerikai magyar baptisták életében, hiszen ez a probléma, a mai Amerika sok tízmilliós etnikai származású polgárait érinti? — Nem látok ellentmondást az említett mozzanatok között. Komplex társadalmunkban számos kisebbség létezik és ezért fejlődtünk multi-kulturális, soknemzetiségű, soknyelvű és felekezetű országgá. Egy nemzedékkel korábban az „olvasztótégely”, a homogén társadalom elvét hangsúlyoztuk, amelyben az emberek előbb-utóbb elvesztik eredeti kisebbségi tudatukat. Ma nem így vélekedünk. Számos magyar származású amerikai nagy nyeresége társadalmunknak és fontos eredményekkel gazdagította közösségünket. Sokan éltek a felkínálkozó lehetőségekkel és magas pozíciókba jutottak a politikai, az üzleti, egyházi, kulturális és társadalmi életben. Amerikához való lojalitásuk rendíthetetlen, de — úgy tapasztalom — nagyon ;s szívükön viselik magyar testvéreik ügyét és nem feledik gyökereiket. Integrálódtak az amerikai társadalomhoz és őrzik kulturális örökségüket, amelyet továbbra is magasra értékelnek. Amerika a bevándorlók nemzete, erejének ez az egyik alkotóeleme. SZÁNTÓ MIKLÓS Részletek a Magyar Nemzetben megjelent interjúból 11
