Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-06-08 / 12. szám

' JHint annak idején lapunkban is hírt ad­­lünk róla, a Magyar Állami Népi yT I Együttes a tavalyi, há'jnmhnnapns ► amerikai turnéja során meghódítot­ta a néptánckéikvclők szívét. A sikert nem­csak a közönség szűnni nem akaró, lelkes tapsa jelezte, hanem a sajtóban megjelenő kritikák sora is. Nemcsak Amerikában teljesített ilyen széP és nemes küldetést az 1951-ben alakult társu­lat. A több mint három évtizedes története alatt az együttes tolmácsolásában ismerhette meg a magyar népzenét és táncot négy föld­rész 40 országában, mintegy ötmillió néző. Tapsoltak nekik a pekingi császári palotában, a londoni Royal Albert Ilall-ban, a moszkvai Kongresszusi palotában, a New York-i ENSZ- palotában a Hiú de Janciró-i Maracana sport­­csarnokban és a párizsi Empire Színházban. Nemcsak a vendégszerepléseket használják fel arra, hogy a magyar folklórt megismertessék a világgal, hanem más alkalmakat is. Az. együttes művészeti vezetője, Tímár Sándor Erkel-díjas koreográfus például több ízben járt már az Egyesült Államokban, az NSZK-ban és még Japánban is azért, hogy klubokban, szimpozionokon, profi és amatőr folklóregyütteseknél bemutas­sa a magyar népművészetet. Ezeknek a küldetéseknek is köszön­hető, hogy határainkon túl legalább annyian — ha I.Vfimói Sándor 2. Balról a második Molly Formán 3. Molly Forman tancol tK V nem többen — kedvelik a magyar neptaái­­cot, mint itthon. Hogy ez valóban így van. Tímár Sándor bizonyítani is tudja. — Tálán soha nem volt akkora érdeklődés a népművé­szét iránt, mint napjainkban. Különböző logialkozású emberek találkoznak, barátkoz­nak a tánc ürügyén és erre Amerikában épp­úgy szükség van. mint Japánban, vagy ná­lunk. El és virul az úgynevezett táncház­mozgalom. Ahol eddig megfordultam, min­denütt azt várták tőlem, hogy a magyar tánc jellegzetességeit, szépségeit mutassam be. il­letve tanítsam meg a résztvevőknek. S hogy kik érdeklődnek a magyar folklór iránt? Té­ved. aki azt hiszi, hogy csak azok, akiket vér­ségi. rokoni kötelék fűz Magyarországhoz. Japánban például ez szóba sem jöhet, pedig soha olyan lelkes, fáradhatatlan tanítvá­nyaim nem voltak, mint a felkelő nap orszá­gában. Azért hívtak meg — három alkalom­mal is —. mert Kodály és Bartók zenéje nyo­mán felébredt érdeklődésük népünk zenéje, tánca iránt. Hasonló tapasztalatokat szerez­tem az Egyesült Államokban is. Az amerikai folklór-szimpozionokon job­bára tánctanárok, amatőr együttesek ve­zetői és néprajzosok vettek részt. Jó érzés volt tudni, hogy amit láttak, hallottak tőlem, azt majd továbbadják, terjesz­tik. Egy-egy alkalommal több száz tánctanárral találkoztam, akik az Államok különböző pont­jairól sereglcttek össze. Ha mind^^^j^^^ 1

Next

/
Thumbnails
Contents