Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-06-08 / 12. szám

TOifcOgi \ vO3' \ \ ^ A IM Postánkból A Magyar Hírek Posta rovata az olvasök fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített for­mában közölje. Ez a levél 38 éves hallgatás után íródik ma­gyarul. Ennyi idő után az ember még az anya­nyelvét is elfelejtheti... A Magyar Hírek véle­ményem szerint nagyszerűen szerkesztett folyó­irat. Olyan bámulatos fejlődést bizonyít odahaza, amiről még álmodni se mertem volna. Visszate­kintve a magyar történelemre, azt hiszem, soha, de soha 1100 év alatt, nem volt még példa, hogy a világ nagyhatalmainak a vezetői egymásnak ad­ják a kilincset, hogy Magyarországra látogathas­sanak, nem is szólva a tudósokról és a művészek­ről. Két dolgot kívánok megemlíteni. Vagy két hete. hét évi munka után, befejeztem „Az ember tragédiája” angol fordítását. Már volt két kiadás angolul, ami nagy veszteséggel zárult a kiadó számára, nem ok nélkül. Az elsőt prózában írta valaki, a másodikat olyan angol nyelven, amit ma már senki se használ, még a Bibliáiban sem. Az embernek a háta borzongott attól a két fordí­tástól. Nem akarok ok nélkül szerénykedni, hát kimondom, hogy az én fordításom az jó, a másik kettő vacak. Nem csak a jambusokat, de a ríme­ket is megtartottam, sőt fokoztam és ahol lehe­tett, még alliterációkat is bevezettem. Némely­kor kihagytam viszont elavult sorokat. A másik dolog: A lapban nem egyszer, de gya­korta olyan nyelven írnak, amit középiskolai ta­nulmányaim során a tanárok nem tűrtek volna. Olyan szavak keletkeztek a múlt 38 év alatt, ame­lyek szembenállnak a magyar nyelv primitiv kö­vetelményeivel. Miért kall például egy „többfo­kozatú” vagy „többfeladatú” aratógépet kom­bájnnak nevezni? Miért nem legalább kombinált aratógépnek? A muszáj szó használata miatt az iskolai dolgozat annak idején egyest kapott volna, de most általános a használata. S miben kü­lönbözik a rettenetes „esszé” szó a tanulmányitól? DR. A. E. GREGORY KILLARA, AUSZTRÁLIA * 1927-ben alakult Hatvanban a Klebelsberg Kú­­nó reáliskola, mely később Bajza József reálgim­náziummá alakult át. Az iskola igazgatója Szil­­vási János volt. A tanári kar tagjai közül dr. Ig­­náczy Béla 80 éves és minden törekvése azon van, hogy az ünnepélyes 50 éves találkozót megren­dezhesse! Egyedül ő lakik Hatvanban, a Nagy Sándor út 7. alatt. Engem annak idején katonai parancsra köte­leztek Nyugatra, Németországba és kalandvágyó természetemnek engedelmeskedve megismertem Nyugat-Európának nagy részét, majd átutaztam a tengeren. Körösi Csorna Sándor Keletre ment nemzetünk eredetének kutatása miatt és ott is maradt Dardzsilingben. Én Nyugatra voltam kí­váncsi. Bejártam Kanadát, az USA-t, voltam ze­nész, majd kőműves és ács. 1951 óta élek az Egyesült Államokban. Kérem, próbálják meg az újságon keresztül a 35-ben végzett diákokat és az iskola volt tanárait értesíteni, hogy találkozhas­sunk. LÁSZLÓ TOROK CLEVELAND, OHIO, USA * A Londoni Magyar Népi Tánccsoport magyar estet tartott Cheshunt városban, az ottani gimná­ziumban. A meghívók magyar gulyással és ma­gyar borokkal kedveskedtek mind a vendégek­nek, mind a szereplőknek. Az estnek nagy sikere volt a városban. Diákkal illusztrált előadás is el­hangzott Magyarországról. Bizonyára érdekes volt. mert sokan mondták: szívesen hallgatták volna még órákig is. BARACSI JÓZSEF, A TÁNCCSOPORT VEZETŐJE, LONDON * A Magyar Hírek megemlékezést közölt Kulcsár József paraguayi beszámolójáról. Bár én több­ször jártam Paraguayban, nem hallottam „hun­­garo” nevű indiánokról, de lehet, hogy léteznek. Orosz László, bár nagyon érdekes és értékes tag­ja volt a kétszáz évvel ezelőtti magyar jezsuita közösségnek, soha nem volt Paraguayban. Bue­nos Airesben nincs Bethlen nevű utca, de van Hungarlia, Budapest és Czetz ezredes nevű utca, illetve tér. LADISLAO KURUCZ, SAN ISIDOR, ARGENTÍNA * A lapban a művészi beszámolókat különösen nagyon szeretem. Hanem valamin nagyon cso­dálkozom: soha egyetlen szót sem olvashattam Szüle Péter festőművészről. De annál többet sak­kal jelentéktelenebb művészekről. Pedig Szüle rajztudása, a festési technikája csak a legna­gyobb mesterekkel hasonlítható össze. Ö volt a régi iskolának az utolsó mohikánja, aki az Al­földön született, élete végéig népies maradt. Ke­vés festő volt, aki annyira magyar. Annál sajná­latosabb, hogy ezt a nagy művészt a haza egy­szerűen elfelejti. ELISABETH HEINZEL GRAZ, AUSZTRIA * A Magyar Híreket mindig élvezettel olvasom, nagyszerűen kapcsolatban tart az otthoni esemé­nyekkel. Talán érdekli önöket a királyi posta közelmúltban kiadott borítékja, amelyet az én illusztrációm díszít. Kis levelemet ebben továbbí­tom. Úgy tudom, ez az első alkalom a posta tör­ténetében, hogy magyar grafikus angol bélyeget és levelet tervezett. AMBRUS GYŐZŐ GUILFORD, NAGY-BRITANNIA * Amit az alábbiakban írok az sajnos nem öröm­teli és akiről szól, az nem lett világhírű, de neve közismert, megbecsült és sikeres volt Budapes­ten! Fényképész volt és remek felvételeit sokan őrzik ima is, vagy nézegetik gyerekkoruk, vagy elhunytjaik képeit, úgy Budapesten, vidéken, avagy szerte a világban. Ily módon, szerénysége ellenére ő is világhírű lett. Magam tapasztaltam ezt külföldi útjaimkor, amikor ismeretlen embe­rek azzal a kérdéssel szólítottak meg, hogy „ugye ön a Foto Laub Juci férje?”. Ma erre a kérdésre csak szomorú igennel felelhetek. Feleségem Laub Juci hosszú betegség után meghált. Gondolom mások is szeretettel emlékeznek rá, mert nem­csak kitűnő fényképész volt, hanem kedves, ba­rátságos, melegszívű asszony hírében állott. SOMOGYI LÁSZLÓ, KARMESTER GENF, SVÁJC Kerestetés KLEIN Róbertét (szül.: Budapest, 1934. már­cius 11., anyja neve: Svennen Katalin)) keresi fia. Kertész Róbert Budapestről. A keresett 1956- ban hagyta el Magyarországot, először az NSZK- ba, majd innen 1958 decemberében az USA-ba távozott. Jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen, soha nem adott életjelt magáról. KOSZÓ Lászlót (szül.: Szeged, 1958. július 29., anyja neve: Illés Mária) keresi édesanyja, Koszó Imréné Gyálról. A keresett foglalkozása segéd­munkás volt. 1976-ban hagyta el Magyarorszá­got. Utolsó ismert címe: Melbourne, Vic. G.PO. 3000, Ausztrália. 1934 augusztusában írt utol­jára. SCHNEIDER Jánost (szül.: Budapest, kb. 1910., anyja neve: Grün Szidónia) keresi unokahúga, Gellert Viola, aki Romániában él. A keresett 1930-ban hagyta el Magyarországot, valószínűleg Los Angelesben élt. Kathy SZAJER-t (szül.: Kiskunfélegyháza, 1954. július 11., anyja neve: Mészáros Zsuzsanna) keresi édesapja, dr. Őrlik Béla Győrből. A kere­sett foglalkozása adminisztrátor, 1977-ben hagyta el Magyarországot. 1983 októbere óta nem ad óletjelt magáról, nemcsak édesapjának, hanem többi rökonának sem, akikkel addig tartotta a kapcsolatot. Utolsó ismert címe: 1005. Shenan­doah St. Los Angeles Ca. 90035. USA. GYÖRFY Évát (szül.: 1939., anyja neve: Havasi Piroska) keresi lánya, Takács Éva Debrecenből. A keresett 1956-ban hagyta el Magyarországot, valószínűleg Kanadában, Torontóban él. Malviné POLGÁR (lányneve: Roszprim Adél, született: Pécsbányatelep, 1879. július 29.) leszár­mazottad keresi unokaöccse, Csemy Károly Pécs­ről. A keresett 1906-ban hagyta el az országot. Penziótulajdonos volt Chicagóban. 1950-ben írt utoljára. KRICSKOVICS Pétert (szül.: Baja, 1952. júni­us 26., anyja neve: Karagity Mária) keresi édes­anyja, Kricskovics Péterné Bajáról. A keresett foglalkozása lakatos. 1971 októberében hagyta el Magyarországot. 1982 októberében írt utoljára a 3 Florence, New Brunswick NJ. USA címről. CARRIG KOVÁCS Máriát (szül.: Budapest, 1949. november 15., anyja neve: Czinke Katalin) keresi unokatestvére, Majoros Tiborné Kovács Mária Debrecenből. A keresett 1956-ban hagyta el Magyarországot. 1971-ben egyetemi hallgató volt, amikor utoljára írt a Syracuse USA New York 200 Roe Av. címről. Férje középiskolai ta­nár. Jelenleg feltehetően az NSZK-ban él. MISÁNYI Pált (szül.: Pitvaros, 1897., anyja ne­ve: Lóczi Anna) keresd unokaöccse, Kovács Mi­hály Beremendről. A keresettnek 9 fia volt, az ő jelentkezésüket várja a kerestető, ha a nagy­bátyja már nem él. Az I. világháború idején hagyta el Magyarországot, az 1930-as években írt utoljára, akkori címe: Michigan City N. 12. SZÖNYI Gyula Elemért (szül.: Budapest, 1922. november 27., anyja neve: Rampasek Mária) ke­resik fiai: Szőnyi Gyula és Szőnyi Tibor Buda­pestről. A keresett 1956-ban hagyta el Magyar­­országot, foglalkozása virágcserép-készítő volt. Feltehetőleg Kanadában tartózkodik, soha nem irt. BOLDIZSÁR Gézát (szül.: Budapest, 1930.) ke­resi Enikő Budapestről. A keresett 1948-ban hagyta el Magyarországot. 1950-ben Londonban élt. Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik kere­sett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresők­kel. A Magyarok Világszövetsége készséggel to­vábbítja leveleiket a keresőkhöz. Címünk: Ma­gyarok Világszövetsége, Budapest H—1905. 7 A

Next

/
Thumbnails
Contents