Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-05-25 / 11. szám
Hányfelé néz az ORION-ember? tást is elindította. A 20-as, 30-as években már Európa-szerte ismerték az üzemet, a rádiógyártás a 30-as évek végére felfutott, a világ 70 országába exportált az ORION. A híres, háromfelé ^íéző ORION-emberrel... hősi és sikeres korszak volt. Ez tartott a 60-as évek elejéig, közepéig. 1956—57-től a televízió következett, sok útkereső próbálkozás után. Első tévéink közül ezrek ma is működnek. A megújulási időszakban kerültem tehát a gyárhoz, amikor a rádió „kifutotta magát”, és bejött helyette a magasabb kultúrájú híradástechnika: a mikrohullámú berendezés, a professzionális rádió-adóvevő. Ez a feladat magas szaktudású mérnököket, munkásokat követelt. És az ORION-ban versengtek a felvételizők, mágnesként vonzotta őket ez a szépséges szakma. Sajnos, a 70-es években mindennek, egyszeriben majdhogynem vége lett... Tanultunk és megpróbáltunk a felszínen maradni. A fejlesztés folyt, a Távközlési Kutató Intézet által kidolgozott új berendezéseket kellett minél előbb gyártani. Ugyanakkor a közszükségleti cikkek között feltűnt a színes televízió. Szinte alig volt hozzá valamink, ezért az akkori vezetés úgy döntött — nagyon helyesen —, hogy egy NSZK-beli céggel kötünk megállapodást. Az eredmény az lett, hogy exportra, később pedig hazai piacra is új, átvett technológiával kezdtünk gyártani színes tévét. Sikerült felgyorsítani a tempót, s a 70-es évek végére átvészeltük a gondokat: gazdaságosabb lett a termékszerkezet, a mikrohullámú berendezéseink is beértek, s a fekete-fehér tévék mellett egyre több színest készítettünk. Sajnos, a szűkös években az ORION nem tudott beruházni. Az előző időszak hiteleit vissza kellett téríteni, a keresetek növelésére alig maradt valami, évi 2—3 százaléknál többet nem emeltünk. 4500-ról 3400 főre csökkent a létszám, több mint ezer ember elment. Tehetséges, fiatal mérnökeink közül ugyan jó néhányat itt tartottunk, de a közszükségleti cikkek üzemében teljesen kicserélődött a fejlesztő gárda. A professzionális eszközök gyártásának területén a fiatalok vették át az uralmat. Közben mi is bekapcsolódtunk a magyar egységes számítástechnikai fejlesztési programba: dispíay-eket, modemeket, vezérlőegységeket gyártottunk. A vállalatvezetésnek az volt a véleménye: az irányítás szempontjából több lábon állni nehéz, de megéri. — Hogy alakult a vállalaton belüli sorsa? — A közgazdasági főosztály szép területnek bizonyult, élveztem. Amikor az előző gazdasági igazgató 1972-ben elment, engem neveztek ki a helyére. Ettől a munkaköri beosztástól féltem, mint ahogy — őszintén szólva — később a vezérigazgatói beosztástól is, de végül is mindkettőbe belevágtam. És már nem lettem beteg sem . .. Nem mintha kevesebbet dolgoztam volna. Ebben a váltásban azért tudtam helytállni, mert nagyon sok hozzáértő kolléga gyűlt össze körülöttem. 1982- ben neveztek ki vezérigazgatónak — elődöm, Köteles Zoltán, miniszterhelyettes lett. Vele együtt döntöttünk az ORION újabb, nagy nekifohászkodásáról: a hi-fi technikáról. És amibe belekezdtünk, bejött! Ma az ORION problémája az, hogy miként győzze a megrendeléseket ... Az idén közel 20 százalékos termelésnövekedéssel számolunk, tavaly 15 százalékos volt. A megnövekedett feladatokhoz azonban már végképp kevesen voltunk .. . — Emlékezetes, hogy átvették a tönkrement Kalapgyárat. Ilyen r^m igen volt Magyarországon! — A „szépemlékű” kalapgyár valamikor 7000 munkást foglalkoztatott. Két telephelye közül Jászfényszaruban volt a nagyobb létszám, s nagyobb a terület — mintegy nyolcezer négyzetméter; a Kalapgyár budapesti üzemében négyezer négyzetméter. A budapesti kalaposok mind megszöktek, Jászf énszarun 350-en maradtak. Aki kitartott, azokról több szempontból is gondoskodtunk. Először is biztosítottuk őket: a keresetük nem lesz kevesebb, mint korábban, és jobb körülményeket teremtünk a munkához. Átképezzük őket. S ez a 350 ember múlt év októbere óta fekete-fehér televíziót gyárt! Júniusig még kalapot készítettek — októberben tévét. De a kalapmegrendeléseket is ki kellett elégíteni. Az ORION újkori történetében volt „kalap”-tervünk ... Véleményem szerint az átvétel is komoly vállalkozás volt, különösen, ha most utólag belegondolok. A kalapgyár 25 millió veszteséget vallott be nekünk — kiderült: 60 millió volt. A készletértékelés 70 millió helyett 140-re ugrott, a fejlesztési tartozás 50 milliót tett ki! Drága játék. Mindezt rendezni kellett. Végül is a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzügyminisztérium segített: ötéves hitellel. Ma már azt mondom, nem bánták meg az átjött dolgozók sem, s talán jól járunk mi is. Enynyibe került a következő lépés az ORION-nak, kell ez a nagy felfutáshoz, amiről beszéltem. Megfej lelő szakembergárdát kell nevelni. — Mit akar az ORION elérni? Merre mozdul? — Az egyik célunk, hogy a professzionális készülékek iránt mutatkozó igényt kielégítsük. Tovább kell lépnünk, például a kooperáció terén is. A nyereségünk körülbelül 200 millió forint, nekünk azonban jövőre 280—300 millióra van szükségünk, hogy talpon maradjunk. Ez 40 százalékos dinamika! — Hogyan képzeli el az ORION-t, mondjuk, 2000-ben? — Sokat vitatkoztunk ezen. Voltak, akik azt mondták, hogy túl feszesek a terveink. Mi arra törekszünk, hogy jobban kiépítsük a nemzetközi kapcsolatainkat; a franciákkal, a japánokkal, a szovjetekkel, a lengyelekkel működünk együtt. Azt szeretnénk, hogy azok az emberek, akiket elég rövid idő alatt képeztünk át, továbbfejlődjenek, sokkal nagyobb termelési kultúra résztvevői legyenek. Ehhez persze az emberek tudásán kívül fejlettebb gyártástechnológia is kell. Különben az ORION-televíziók gyártási idejét nem tudjuk negyedére csökkenteni, mint ahogyan szeretnénk. Az új technikát nem nélkülözhetjük! Az ORION-ban a közelmúltban kezdett el dolgozni a CNC-üzem, számítógéppel vezérelt szerszámgépeikkel — de ez önmagában kevés. Ha nem tudunk robotokat, úgynevezett beültető gépeket alkalmazni, akkor a világban is, hazánkon belül is elmaradunk. Szeretnénk automatizálni, új technológiát meghonosítani. Elkezdtük tehát az üzemek rekonstrukcióját. Ahol műszerben nem tudunk újat nyújtani, ott legalább a munkakörülményeket javítjuk. Az ón sorsom már ilyen: ismét keresgélni kell.. . Ehhez most jó a feltételrendszer: itt az új reformidőszak. Remélem, ezúttal nem lesz megtorpanás. MATKÖ ISTVÁN FOTÓ: GRN AK LÁSZLÓ 12
