Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-01-19 / 1-2. szám
Párbeszéd Anonymusszal (1090 ÉV ÉS BENNE A MOSTANI 40) Szilveszter délután séta a budapesti Városligetben. A Vajdahunyad mögött nagyapa és unokái hógolyóznak és egy nagy lövedék az Anonymus-szobron csattan. Mintha még mélyebbre hajtaná fejét. Ahogy a harci lárma elcsitul, megszólítom: — Kedves Mester, elnézést kérek az ifjú nemzedék nevében is. Tudja, ezek már a honfoglalók. (Örömömre és meglepetésemre válaszol — és elindul az alábbi beszélgetés.) Anonymus: Nem haragszom, csak töprengek. Remélem nem interjút alkar, így óhajtván megtudni, hogy melyik Béla királynak voltam jegyzője. Ha ez a szándéka, hallgatok tovább ... Ám, ha netán arra kíváncsi, min gondolkodom, szívesen elmondom. Újságíró: Várom szavait, Mester. A: A névtelenséget megszoktam, az a kezdőbetű — a titokzatosan hangzó „Mesternek mondott P” — egyébként remek ötlet volt, izgatja a történészek fantáziáját. Mint író azonban nehezen viselem az ismeretlenséget. A művem latinul is csak fél évszázada jelent meg. Aztán csak az a drága kódex pár évvel ezelőtt .. . Ű: Nyugodjék meg, Mester.- 1984 karácsonyán a könyvpiac egyik legkapósabb könyve, amit a kezemben tartok és íme megmutatok önnek: „A magyar középkor irodalma”. Nagy példányszámban hozták ki, de egy szálig elfogyott. A: Szép, zömök, elegáns. O: Az első írás mindjárt az öné. És tele van újdonsággal: Andreas Hungarus, Leibici Márton. De Gellert püspök misztikus Dániel-magyarázatából is először olvasható magyarul a IV. fejezet. A: A többieket hagyjuk most. író vagyok, azt hiszem érthető. A lefc fontosabb, hogy foglalkoznak velqj^ Ű: Nem hallgathatom el, hogy bírálják is. Most jelent meg a nagyon régen várt „Magyarország története” sorozat újabb két kötete is, amely hazánk történetét az előzményektől 1242-ig — a tatárjárásig — tárgyalja. Ebben bizony megírják, hogy az ön művében sok a pontatlanság. Inkább regényes történelmi elbeszélés, mint tudományos munka. De elismerik, hogy érdekes, olvasmányos. A: Az a lényeg. A stílusomra mindig büszke voltam. Ü: Megenged egy szerény magánmegjegyzést? Ha nem becsülte volna le, ahogy írja „a parasztok hamis meséit és a regősök csacsogó énekét”, hanem pontosan lejegyzi azokat, felbecsülhetetlen többletet adott volna az utókornak: a nagyon hiányzó magyar őstörténet költői anyagát. Persze amit tett, így is óriási szolgálat a nemzeti kultúrának. A: Az elismerés szinte meghat. Ez egy szobornál nem kis dolog, de őszintén örülök, hogy megbecsülik a nemzeti múlt értékeit. Ez az egész ügy körülöttünk — a Vajdahunyad, a Jáki-templom mása — az ezeréves ünnepségre készült díszletek. Ű: Ezek valóban kulisszák voltak. Közben a régi rend szorítása mellett százezrek vettek vándorbotot a kezükbe, aztán — két évtizeddel kéAnonymus szobra a Városligetben sőbb — az első világháborús válság összetörte a régi Magyarországot. A: Az a baj, hogy nem tanulnak a történelemből. Amikor én megírtam Léi meg Bulcsu tragédiáját, akiket a német király csellel elpusztított és utána besenyőket kellett a határra telepíteni, hogy megvédhessük az országot, a tanulságot akartam megfogalmazni. Ü: Gondolja el, Mester, hogy 40 évvel ezelőtt a német fasiszta hadsereg — ugyancsak csellel — megszállta az országot és a sír szélére lökte a nemzetet. Ebben oroszlánrésze volt azoknak, akik inkább az uralmukat akarták megtartani, mintsem fegyvert adjanak a kezébe. A: A világnézeti különbségek ellenére el kell ismernem, hogy az utolsó 40 év a nemzeti felvirágzás korszaka. Én aztán igazán tanúskodhatom, aki 1090 évet láthattam át. A Mezőgazdasági Múzeum — szemben velem — óriási változás mutatója és éppen ott, ahol ezer évig semmi sem mozdult, a magyar faluban. A Washington-szöbomál — mögöttem — sokszor látom azoknak a kivándorolt magyaroknak képviselőit, akiket az előbb említett. Ü: Azokkal, akik hazalátogatnak és körülnéznek, nincs is gondunk. Honfitársaink látják, hogy újjászületett az ország. Azokkal van baj, akik odakinn visszasírják a nemzetvesztő korszakot. És szinte gúny, hogy magukat „nemzeti emigrációnak” nevezik. Akik mindent elkövettek, hogy a királyi korona külföldön maradjon, kígyót-békát kiabálnak ránk, akik mozgósítjuk minden szellemi és.Jinyagi energiánkat, hogy a korona és a palást régi fényében ragyogva a magyar nép közkincse legyen. A: Gondolkodni restek? Ű: A könyvben, amelyet kihoztam önnek, a záródarab: a „gyónótükör”, amely így fejezi be a cselekedetekkel kapcsolatos vétkek sorát. „Elmulasztott, elhenyélt dolgok, melyek az restség miatt lennének. Tudniillik: tisztünknek, hivatalunknak, akire kötelesek vagyunk, az tunyaság miatt való elmulasztása, elheverése.” A: Akkor többről van szó: rosszhiszeműségről. Ezek az emberek a „nemzeti” szót jogtalanul biggyesztik magukra. Ü: ön szerint ki viseli joggal ezt a büszke jelzőt? A: Aki a nemzet javát tekinti alapfeladatául. Az a rend, amelynek programja a nép békés alkotómunkájának megóvása, a nemzeti kultúra fejlesztése, hogy árama átfogja a határon belüli és túli magyarságot. Az a rend, amely megőrzi és továbbfejleszti ezer esztendő minden szellemi értékét, tiszteletet szerezve a magyar népnek széles e világon. Akik pedig ezt támogatják, igaz magyarok. Ü: Szívesen megírnám az ön véleményét a Magyar Hírekben (féligmeddig kollégák vagyunk, én a jelen krónikása, újságíró, ahogy ma mondják). Akkor rögzítsük az időpontot is: 1985 köszönt be, a honfoglalás óta 1090 év telt el és most az új Magyarország születésének 40. évfordulója következik. Rendben, Mester? Anonymus, azaz P. mester felemelte kámzsás fejét, mosolygott és bólintott. SZÁNTÓ MIKLÓS ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS DEBRECENBEN Újkori történelmünk kiemelkedő eseményére, az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásának 40. évfordulójára emlékeztek Debrecenben. Négy évtizede a debreceni Református Kollégium oratóriumában gyűlt össze a német megszállás alól felszabadult országrészek lakosságának képviseletében, de az egész ország nevében az a 230 képviselő, aki létrehozta az új Magyarország első államhatalmi szervét. A Magyar Népköztársaság országgyűlése, a Minisztertanács és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által rendezett ünnepségen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, \ Sarlós István, az országgyűlés elnöke. A Református Kollégiumban tartott megemlékezésen Sarlós István megnyitójában hangsúlyozta: „Debrecen a magyar történelem során nem először volt színhelye a nemzeti függetlenség mellett tett hitvallásnak. A Nagytemplom falai között mondta ki az 1849-es országgyűlés a trónfosztást. Az 1944-es Ideiglenes Nemzetgyűlésre nem kisebb és nem kevésbé felelősségteljes feladat várt. Végérvényesen szakítani kellett az ellenforradalmi rendszer politikájával. Kormányt kellett adnia az országnak, amely bírja a nép bizalmát. Mindezt az Ideiglenes Nemzetgyűlés a magyar nép iránti nagy felelősséggel, becsülettel elvégezte.” Ezután Losonczi Pál emelkedett szólásra. Hangsúlyozta: „Az Ideiglenes Nemzetgyűlés, létrejöttének első perceitől kezdve, döntő befolyással volt a nemzet akkori jelenére és máig megvalósult jövőjére egyaránt. Ettől a pillanattól kezdve nem a hazafias, az ország sorsáért felelősséget érző és vállaló ellenállók, nem a csatlós hadsereg katonaszökevényei voltak törvényen kívül, hanem a nyilas terroristák, a háborús bűnösök, a besúgók és a feljelentők. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés összetételében is, tevékenységével is a nemzet összefogását testesítette meg.” Ezt követően Bognár József akadémikus, az Ideiglenes Nemzetgyűlés volt tagja, az MVSZ elnöke emelkedett szólásra: „1944—1945 nemcsak új kezdet egy nemzet sok évszázados történelmében, hanem olyan alap is, amelyre jövőnket is biztosan építhetjük, hiszen a fejlődés céljai és eszközei eQV gyorsan változó világban szüntelen átalakulásban vannak; ezért az előrehaladás a kisebb és a tágabb közösségek összeforrottságán, morálján, kollektív tudásán és innovációs képességén múlik. Ilyen értelemben 1944—1945 és az Ideiglenes Nemzetgyűlés tevékenységében legitimizálódó nagy fordulat nemcsak sorsformáló történelmi esemény, hanem mai és holnapi fejlődésünk és cselekvési rendszerünk eleven összetevője, és az is marad — hangsúlyozta Bognár József. A résztvevők megkoszorúzták a debreceni hősi emlékművet is. 4
