Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-04-27 / 9. szám
KIÁLLÍTÁS A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN A Delmár-gyűjtemény mutatva, céljait és tevékenységét a dokumentumok alapján értékelve felmentette az árulás vádja alól. Gömbösnek tetszett a nagy magyar katonáról írott könyv, s ennek hatása alatt Pethő Sándornak felajánlotta egy kormánypárti napilap főszerkesztői állását és a képviselőséget, önmagából indulva ki, úgy gondolta, hogy az anyagi biztonság és a politikai érvényesülés mindenkinek megér egy kis pálfordulást. A felkérésre határozott visszautasítás volt a válasz. A kormánypárti napilap főszerkesztője és a képviselő Milotay István lett, aki a Magyarságtól kivált emberekkel alapította meg az Új Magyarságot. Így 1934-ben súlyos politikai és anyagi körülmények között átvette a Magyarság főszerkesztését. Irányítása alatt a lap a Gömböskormány legkövetkezetesebb bírálójává vált. A vasárnapi Pethő-vezércikkek elegáns és magával ragadó stílusa, érvelésének világossága és a nemzeti érdekek szenvedélyes védelme, különösen az értelmiség liberális gondolkodású részére, de a kormánypárt Bethlen mögött felsorakozott, kiábrándult tagjaira is mély hatást gyakorolt, ő egy pillanatig sem került Gömbös demagógiájának hatása alá, sem szociális ígérgetései, sem az írókhoz intézett szirénhangjai nem tévesztették meg. Kávéházi asztaltársasága, a „napkeleti bölcsek” körében Bajcsy-Zsilinszky Endrét is óva intette, hogy hitelt adjon az 1935-ös választások alatt Gömbös szövetkezésre felszólító szavainak. Már ekkor felismerte, hogy a deklaszszált középosztály és a lumpenproletariátus olyan tömegei előtt emelkedtek fel a politikai sorompók, amelyeknek már Gömbös sem lesz megbízható és a náci lélekmérgezés hatására a nyilas mozgalomban találják meg karrierizmusuk, fajgyűlöletük testreszabott kereteit. Következetesen hirdette meg, hogy a hitlerista Németország erőszakos politikája Magyarország függetlenségét és szuverenitását fenyegeti. Mind kevésbé hitt abban, hogy Olaszország komoly ellensúlyt jelenthetne a Harmadik Birodalommal szemben, s így hatásosan támogathatná Magyarországot. „A magunk útján” című kötet 1935-ben jelent meg, s ebben már félreérthetetlenül a nyugati hatalmakkal kiépítendő kapcsolatok mellett foglalt állást. Ugyanebben az évben került a könyvesboltokba Asztalos—Pethő „Magyarország története”, amely liberális felfogásával a kor népszerű kézikönyve lett. 1938-ban Hitler megszállta Ausztriát és elindította a Csehszlovákia szétzúzására irányuló diplomáciai akciót. Másfél hónappal később a Magyarság kiadója „Jobbra át” című cikkében bejelentette, hogy a lapot a Nyilaskeresztes Párt vette át. Pethő napilap nélkül maradt. Három hónapi tárgyalás után Bethlen István és a Chorin-Komféld csoport támogatásával sikerült új lapot alapítani: a Magyar Nemzetet. 1938. augusztus 25-én jelent .meg az első szám. Kitűnő gárdát gyűjtött össze. A felelős szerkesztő Hegedűs Gyula lett. A szerkesztőség: Tombor Jenő, Parragi György, Frey András, Katona Jenő, Szabó Zoltán, Kőszegi Imre, Baksay József, Bodor Aladár, Várkonyi Titusz, Lendvai (Nomád) István, Kunszery Gyula, Izsáki Margit, Markos György, Petschauer Attila, Bállá Ödön, Kovács Imre, Udvardy Gyöngyvér, Horváth Zoltán, Szirmai Dezső, Drippei Kiss Géza, Lőrincz Mária, Szűr Szabó József, Galamb Sándor, Vécsey Leó, Szabó István, Mikszáth Antal és mások. A kiadóhivatalt Székely László vezette. A névsor is tükrözte az antifasiszta nemzeti összefogás gondolatát. A Tanácsköztársaság hadseregének helyettes vezérkari főnökétől a legitimistákig, a népi íróktól az illegális kommunistákig, a polgári baloldaltól a szociáldemokratákig, a kor kiemelkedő újságírói dolgoztak az új lap szerkesztőségében. Állandó cikkíró volt Bajcsy-Zsilinszky Endre, Illyés Gyula, Szekfű Gyula. A sors gyakran könyörtelen logikával és következetesen dolgozik. Apám mindig mélységesen vonzódott történelmünk ama nagy alakjaihoz, akik bár kristálytisztán látták a teendőket, a külső vagy belső körülmények kényszerítése alatt csak félmunkát tudtak végezni. Ezért foglalkozott sokat Zrínyi Miklóssal, a költő-katonával, II. Rákóczi Ferenccel, Széchenyi Istvánnal, Kossuth Lajossal, Görgey Artúrral, Teleki Lászlóval, Andrássy Gyulával. Rendkívül tanulságos így az ő pályájának utolsó szakasza is. Az Anschluss után cikkeit mind komorabb színárnyalatok jellemezték, s amint álláspontja egyre világosabbá, szilárdabbá vált, oly mértékben bontakozott ki írásaiban a nemzeti összefogás, a középosztály, a munkásság és a parasztság együttműködésének gondolata. De ugyanakkor látnia kellett, hogy a Harmadik Birodalom súlyos nyomása, a magyar kormányok tehetetlensége és megalkuvása miatt miként korlátozódik szólásszabadsága, véleményének közlése. A cenzúra azután rideg hatalmi szóval törölt mindent, amiben a hitlerista uralom érdekeinek legparányibb veszélyeztetését vélte felfedezni. Vezércikkei terjedelmes fehér foltokkal jelentek meg, amíg rá nem jöttek, hogy e módszer mindenki számára nyilvánvalóvá tette a kormányzat durva beavatkozását. Ezt követően a cenzúra által törölt hasábokba hirdetést tördeltek be, de a szerkesztőség ötletességére jellemzően ilyen keretes szövegeket: „Olvassa el a Magyar Nemzet minden sorát”. Az akkori olvasó nem csekély megrökönyödéssel szemlélte azt a zsurnalisztikái abszurdumot, hogy a vezércikk politikai szövegét hirdetésekkel „illusztrálják”. A mostani olvasót így arra kell kérnem, hogy próbálja magát beleélni az akkori helyzetbe, mert így válik érthetővé, miért használt hangfogót Pethő Sándor véleményének kifejtésénél, ö is elmondhatta az előbb idézett nagy magyarokkal, hogy „megingott a hite, nem ugyan politikája helyességében, hanem annak sikerében.” Az autószerencsétlenség így volt sorsszerű. PETHŐ TIBOR Közismert volt a két világháború között a Delmár név Budapesten. Delmár Valter a magyar autó- és motorsport egyik megindítója, neves autó- és motorcsónak-versenyző volt. Jóval kevesebben ismerték, de annál többre becsülték Delmár Emil műgyűjtő tevékenységét, aki egész vagyont fektetett XIV—XVIII. századi szobrokba. Delmár a második világháború kitörése után elhagyta az országot, magángyűjteménye letétként a Szépművészeti Múzeumba került. Az anyag egyes darabjait már eddig is láthatta a közönség. Most a magyar állam és a Delmár-örökösök között egyezség jött létre: a csaknem 50 millió forint értékű gyűjtemény — kisebbrészt vásárlás, nagyobbrészt ajándék formájában — a Szépművészeti Múzeum tulajdonába került. A 23 darabos szobor- és domborműgyűjteményről már a 20- as évek elején jelentek meg tanulmányok és ismertetések. A gyűjtemény legrégibb darabja, az ismeretlen angol mester készítette Szent János-fej. A XIV. századi alabástrom alkotás elfér egy tenyérben. A halotti maszkszerű portré a fájdalom és az átszellemültség hatását viseli magán. A festett terrakotta legszebbjei a madonna-ábrázolások. Szinte hihetetlen, hogy a reneszánsz kezdetén ennyi lágysággal és szépséggel törtek át az olasz mesterek az egyház évszázadokon át emelt tilalomfáin. A „Pokolhegy” című kompozíció — a gyűjtemény legértékesebb darabja jelenti az egyik legnagyobb művészi élményt. A mitológiai alakokat felvonultató együttes magán viseli a középkori ábrázolás hagyatékát, de egyes elemei a koron messze túlmutatva szinte a XX. század modern iskoláját idézik. A Szépművészeti Múzeum állandó szoborkiállításán már teljes egészében bemutatják az értékes Delmár-gyűjteményt. FÉNYES TAMAS Reneszánsz madonna 19 i
