Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-04-27 / 9. szám
Jó a nagyszülőknek, a vidéki rokonoknak és a mögéjük szorult papáknak. Ök valamennyien pontosan ki tudják választani az üvegfal mögött felmutatott újszülöttek közül a legszebbet — vagyis a hozzájuk tartozót. A Balassa János Kórház szülészetén csupa ragyogó arc; mindenki a maga dicsőségének érzi a jövevényt. Ilyenkor senki sem gondol demográfiai helyzetre, születésszám-alakulásra, gyermekruha-árakra, szociális juttatásokra, jövedelmi különbségekre gyermekes és gyermektelen családok között. Ilyenkor mindenki csak ágaskodik, mutogat és bensőségesen büszke. Soha ilyen szeretettében, udvariasan tolongó tömeget. Ez a kegyelem pillanata. A kismamák folyosófordulónyival odébb, csöndes szobákban pihenik a szülés, a szoptatás fáradalmait. Az ő arcuk fakóbb. Talán épp annyival kevésbé ragyogó, amennyivel mélyebben gyökerező, megszenvedettebb a boldogságuk. Mert tényleg, igazán, fájdalmon és fáradtságon felülemelkedve, megingathatatlanul boldogok. A nőgyógyász realista, ö arról beszél, hogy számos előnye is van annak, ha nem szülnek meggondolatlanul, pontosabban végiggondolatlanul a nők. Aki ma szül, az többnyire vállalja a gyerek egészsége, fejlődése számára oly fontos 6-8 hónapi szoptatást. Ha korábban dohányzott is, terhességéről tudomást szerezve rögtön abbahagyta. Persze, nem mindenkinél van ez így, de a kevésből nagyobb arányú a várt, akart és felelősen vállalt gyermekek száma. Igaz, azt a kérdést is fel lehet tenni: mitől függ, hogy hány gyereket vár, akar és vállal felelősen egy család? A létbiztonságtól. Az életszínvonaltól. Az anyaság társadalmi presztízsétől. Az adórendszertől. A szociális juttatások arányától. Lehetne még sorolni az okokat, amelyek együtt és külön-külön szívesen ajánlják magukat. Csakhogy a nemzetközi összehasonlítások azt igazolják, hogy a felsorolt körülményekben nagy eltéréseket felmutató országok is küzdhetnek azonos demográfiai gondokkal. A szociálpszichológus ilyenkor kedvére használhatja kedvenc kifejezéseit: komplex jelenség, mintakövető magatartás, a szerepmegélés ellentmondásossága és így tovább. Minden egyéb szóba jöhető okot is tiszteletben tartva, azért Magyarországon illik számolni az anyagiakkal is. A 80-as évek elején például egy gyermektelen házaspár átlagos életszínvonalának 70-80%-át érte el az egygyermekes, 60-70%-át a kétgyermekes és 50-55%-át a háromgyermekes családok átlagos életszínvonala. S hogy még mindig ne szakadjunk el az átlagostól: nos, egy ilyen, tehát kétgyermekes család — a gyermekgondozási segélyt és a családi pótlékot is számítva — havonta 4000 forint szociális juttatásban részesülhetett. Most március 1. óta — mióta a gyermekgondozási díjat bevezették — ezt az összeget a gyerek első életévében a családi pótlékon felül is megkaphatja a család. Az állami büdzsé úgy számol, hogy az idén havonta körülbelül 90-100 millió forinttal több pénzből gazdálkodhat majd e díj révén a gyermekes családok költségvetése. Jövőre pedig a születésszámtól és a bérszínvonal emelkedésétől függően növekszik majd a summa. Arról van ugyanis szó, hogy eltérően az igénybevevő jövedelmétől független gyermekgondozási segélytől, a gyermekgondozási díj összege egyenes arányban, százalékosan függ a kereset nagyságától. Van azonban alsó és felső határa is. Az alsó a mindenkori nyugdíjminimum, ami az idén 2250 forint, a felső ennek duplája. Az 1985-re várható átlagkereset gyermekgondozási díjra lefordítva havi 4000- 4100 forintot jelent. (Ennek alig harmada a GYES összege.) Szeptembertől 60%-kal, tehát 2500 forintról 4000-re nő a szülés után kifizetendő egyszeri anyasági segély összege, és 20-ról 24 hétre emelkedik az úgynevezett szülési szabadság, amely alatt az anya a teljes átlagkeresetét kapja. — Bármilyen furcsa, de higgye el, hogy ezeknek a pénzeknek nemcsak az a szerepük, hogy a gyermekvállalás anyagi terheit jelentősen csökkentik — mondja egy, itt a Balassa Kórházban immár harmadik gyermekét szülő édesanya, aki egyébként vegyészmérnök egy gyógyszergyárban. — Korábban a férjemnek az volt az alapállása, hogy én „úgyis” otthon vagyok a gyerekkel, „úgyis” vanidőm mindenre, még annyit sem segített, mint a GYES előtt. Most első ízben mondta, hogy mégiscsak kutya fárasztó lehet az állandó szoptatás, a mosás, egyszóval az anyai teendők. Még segíteni is ajánlkozott. Arra gondolt, hogy bevásárolhatna, meg hogy én majd megmondom, mi elintéznivaló van még. Hát nem nőtt a „társadalmi presztízsem” ? Egy felmérés tapasztalatai szerint a házaspárok háztartási munkamegosztása nincsen feltétlen összefüggésben az iskolai végzettséggel, sokkal inkább az egymás közti jövedelmi arányokkal. Bár a gyógyszervegyész anyukáról talán azt is meg kell említeni, hogy két lánygyerek után most fiút szült... A családok, a kismamák még csak most ízlelgetik az egyik hónapról a másikra kicsit könnyebbé vált anyagi helyzetet, a társadalom még csak most kezdte feldolgozni az új információt. Megjelentek az előzetes viták halvány utórezgései is. A másfél évtizede bevezetett GYES nagy szülési kedvet hozott, bár egyes vélekedések szerint csak előbbre hozta és nem szaporította a szüléseket. Más nézetek szerint, ha a GYES és általában a családszociális juttatások — reálértéküket pénzben megőrizve — párosulhattak volna jelentős javulást mutató gazdasági körülményekkel, a demográfiai mutatók is magasabban állnának. Mindamellett érdekes tény: a Kárpát-medence e részének népessége az elmúlt 100 évben nagyjából megkétszereződött. 1869-ben 5 011 310 fő lakott a mai országterületen, az 1980-as népszámlálás adata pedig 10 710 000. Amikor több mint két héttel a kórházi megismerkedés után meghívást kapok a vegyészházaspárhoz, becsöngetés után az első utunk a teljes család kíséretében a rácsos ágyhoz vezet, ahol a legifjabb utód éppen édesen alszik. Az anyuka arcán most is együtt fedezhetem fel a nagy öröm és a mély fáradtság jegyeit. Nem forszírozom, nem kérdezem a későbbiekben sem, hogy mi lett a férje elszánásaiból. Látszik azon, hogy ki csinálja a kávét, a szendvicset, ki néz beszélgetés közben is egyegy pillanatra a gyerekek után. Egyszóval nem változik olyan gyorsan a dolgok menete még egy családon belül sem. Sőt látom, hogy a kislányok is jól tudják már, kihez forduljanak, ha kérnek valamit. Ahogy a szociálpszichológus mondaná; komplex jelenség ... SIPOS JÓZSEF REICH KAROLY GRAFIKÁJA 10
