Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-04-27 / 9. szám
óvónők a barátnőim és látom, jól ismerik, szeretik a kislányomat. — Én világéletemben óvodaellenes voltam — veszi át a szót Blazsó Pétemé. — Az volt a véleményem, ha valaki szül, akkor vállalja azt is, hogy otthon marad és maga neveli a gyermekét. Aztán a szomszédaim unszolására néhányszor feljöttem ide körülnézni és úgy döntöttem: mégis jobb lesz a kislányomnak, ha idejár. Anyagilag meg jobban is járunk, mert alig 20 forintot fizetünk naponta az óvodáért. — Az én kislányom is rengeteget fejlődött, amióta idejár — állítja egy háromgyermekes édesanya, Heveresi Pétemé. — Nagyon szépen rajzol, rengeteg verset tanult és a mozgása is sokkal ügyesebb. Az utóbbi annak köszönhető, hogy rendszeresen van tornaóra és különtoma is. Régen a nagyobb gyerekeket csak úgy tudtuk különtornára beíratni, ha vállaltuk, hogy amíg ő tornázik, mi kinn az utcán ácsorgunk, várakozunk. Most ha a kicsinek különtornája van, egy órával később jövünk érte, vagy akár végig is nézhetjük, hogyan tornáznak. — Én azt hiszem, nemcsak az a szerencsénk, hogy gyönyörű környezetben, jó levegőn lehetnek a gyermekeink, hanem az is, hogy ilyen lelkes óvónők és dadák foglalkoznak velük — mondja az egyik édesanya. — A gyerekeink imádják őket és nagyon szeretnek óvodába járni. Nálunk például, ha rosszalkodik a fiam, azzal fenyegetjük, másnap nem jöhet az óvodába. — Kár, hogy nem korábban látogatott el hozzánk — veszi át a szót dr. Köck István, két kisgyermek édesapja. — Eljöhetett volna például a farsangi bálunkra is: este, a szülők báljára. Mi is beöltöztünk és olyan jól szórakoztunk, hogy még éjjel kettőkor sem akart senki hazamenni. Most talán azt hiszi, ez amolyan komolytalan, felnőttekhez méltatlan dolog. Pedig nem így van. Az ősszel például annyian eljöttek kertet ásni, hogy szinte mozdulni sem tudtunk egymástól. De óvodán kívül is tart a barátság. A közelben szánkópályát építettünk és sportpályát is kialakítunk a gyerekeknek. Ebben a munkában is elsősorban az óvodások szüleire számíthatunk, hiszen nekünk az is szórakozás, hogy együtt vagyunk. így alakult ki a Mártonhegyen a nyolcvanas évek elején a fiatal szülők baráti társasága. Nem kellett hozzá egyéb, mint egy építészeti nívódíjas óvoda, ahol olyan óvónők dolgoznak, akiknek a szülők már most megszavaznák a pedagógia nívódíját, ha volna ilyen. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA FOTO: STEFKA ÉVA 9
