Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-04-27 / 9. szám

HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL

Az Élet és Irodalom Zilahy Lajosné írását közli, amelyben Nagy Péter irodalomtörténész, egyetemi tanár egy korábbi, a Népszabadságban megjelent cikkére válaszol. Az író özvegye A Zilahy-titok című eszmefuttatás egyetlen megállapítása ellen emel vétót. Ez A két fogoly és a Halálos tavasz íróját a dzsentrik közé sorolja, holott „ősei mindkét szülői ágon kurtanemesek voltak’’. Bizonyság erre az is — írja a többi között Zilahy Lajosné —, hogy Családi levelesláda című emlékezéseiben sok szeretettel és szánalommal szólt apja édes testvéröccséről, akit az egész család szégyellt, mert csak az asztalosságig vitte, valamint a „tarhonyagyáros” nagybácsiról, akivel New York-ban még én is találkoztam. Az írás befejezéséből: „Ha Zilahy Lajos valóban az úgynevezett dzsentriosztályhoz tartozott volna, annak általános jellegzetességeivel, akkor én, aki azoktól mindig idegenkedtem, aligha mentem volna hozzá feleségül. Minket minden nehézségünk mellett talán éppen közös társadalmi beállítottságunk, igazságérzetünk, világnézetünkben szociális, humánus és békeszerető mivoltunk kapcsolt össze legerősebben és legtartósabban.”

*

A Világszínház, a Magyar Színházi Intézet folyóirata „Seress Rezső Torontóban” címmel Enyedi Sándor írását jelenteti meg. Előzménye: Müller Péter zenés drámát írt Seress Dezsőről, a tragikus sorsú komponistáról és dalszövegíróról, aki slágereit — ezek a hazai kispolgárság elesettségéről-tengődéséről, tétova reménykedéséről szóltak — hajdanában a terézvárosi Kispipa vendéglő vékonypénztárcájú látogatóinak zongorázta, énekelte el esténként. (Köztük a Szomorú vasárnap világsikert aratott.) A melankolikus alkotást itthon telt házak előtt játszották a Vidám Színpadon, híre pedig külföldre, a tengerentúlra is eljutott. Kanadába is, ahol a Kertész Sándor vezette torontói Művész Színház tűzte műsorára. Enyedi Sándor írása a kinti újságok kritikái alapján a darab előadásáról és fogadtatásáról számol be a hazai olvasóknak.

3ié

Az Űj Tükör „Kosztolányi és a kolloidok” címmel Hunyadi Dalma és Brunauer István közös interjúját közli Hunyady Judit tolmácsolásában. Az amerikai professzor-házaspár fél évet töltött itthon, Fulbright-ösztöndíjjal, a két éve megkötött magyar— amerikai államközi csereegyezmény keretében. Brunauer István az első világháború után vándorolt ki Amerikába, kémiából és irodalomból szerezte első diplomáit, az utóbbit azért, hogy mielőbb megtanulja a nyelvet. Tudományos munkásságát értékes kémiai felfedezések minősítik. A feleség, Hunyadi Dalma, magyar—angol szakos bölcsészdiplomával 1949-ben hagyta el Magyarországot. Jelenleg a New York-i Clarkson Egyetem professzora. Budapestre egy szép kiállítású, angol nyelvű kötettel érkeztek. A könyv, a müncheni egyetem finnugor—magyar tanszékének kiadványa — a házaspár közös munkája — Kosztolányi Dezső irodalmi munkásságáról, jelentőségéről szól, s rövidesen itthon is megjelenik. Óhazai tartózkodásuk során Karinthy Frigyesről szóló munkájukhoz gyűjtöttek anyagot.

A Magyarország Szabó László, a nemrégiben Franciaországban, hatvanhét esztendős korában elhunyt szobrászművész mozgalmas pályafutásáról, maradandó életművéről tájékoztatja olvasóit. Szabó László gyermekkorának és ifjúságának éveit Hajdúszoboszlón töltötte. Később a debreceni egyetemen jogot tanult, majd a háború kitörésének küszöbén Svájcba ment. Ott kezdett köveket faragni, s első, kész domborműve alapján felvették a párizsi Szépművészeti Akadémiára, azonnal harmadéves diáknak, egy esztendővel később pedig már diplomát kapott. Ettől kezdve karrierje fokozatosan ívelt felfelé, nemcsak Franciaországban, hanem a nagyvilágban is. Szobrait napjainkban patinás múzeumok és neves magángyűjtemények őrzik, közterekre faragott alkotásai pedig a többi között a müncheni olimpiai falut, a frankfurti és a hannoveri repülőteret díszítik.

*

A Magyar Hírlapban Csernus Tibor, a Franciaországban élő festőművész válaszai olvashatók abban az interjúban, amelyet Wagner István készített. Honfitársunkat az írás bevezetője így mutatja be: fenegyerekként indult az ötvenes években, tartalomban, formában és technikában türelmetlenül próbálgatta erejét; ez a nyugtalanság indíthatta arra, hogy a hatvanas években Párizsban telepedjék le, s bár azóta is rendszeresen hazajár, munkáit — sajnos — régóta nélkülözi a hazai közönség. Most kamaratárlata nyílt Pesten, az Erzsébetvárosi Galériában.

4|é

Az Élet és Tudományban a szerkesztőség kérdésére: hogyan épült be a Kalevala a magyar műveltségbe? — dr. Bereczki Gábor, a budapesti tudományegyetem finnugor tanszékének vezetője válaszol. Az interjú az eposz magyarországi történetét eleveníti fel, név szerint megemlítve a költemény magyar nyelvű átültetőit, közöttük azokat is, akik határainkon kívül élnek. Dr. Bereczki Gábor szavai szerint Nagy Kálmán tolmácsolása, amely 1972-ben Bukarestben, majd három évvel később Budapesten is megjelent, az erdélyi magyar irodalom jelentős híradása volt. Finnországban 1976-ban Rácz István új színekben, gazdag fordítását adták ki, ez itthon 1980-ban jutott el az olvasókhoz. Rövidesen újabb magyar Kalevala megjelenése várható, a Svédországban élő Szentbe Imre fordításában.

Kóczián József, aki hosszabb ideje Svédországban él, nemrégiben Budapestre látogatott. Hazai vendégeskedéséről az Űj Tükör Molnár Károly írását közli. A riport színesen mutatja be a magyar asztaliteniszsport egykori nagy egyéniségét, bohém labdaművészét, aki három aranyérmet, öt ezüstérmet, és hat bronzérmet gyűjtött össze.

K. GY.

Kerestetés

SZÖNYI Gyula Elemért (szül.: Budapest, 1922. november 27., anyja neve: Rampasek Mária) keresik fiai: Szőnyi Gyula és Szőnyi Tibor Budapestről. A keresett 1956-ban hagyta el Magyarországot, foglalkozása virágcserép-készítő volt. Feltehetőleg Kanadában tartózkodik, soha nem írt.

Anthony A. BIRÓ-t, aki a 60-as években Browns Mills-ben (USA, New Jersey) lakott, keresi barátja „Mickei”, Angliából.

SZOMBATI Ferencet (szül.: Füzesabony, 1934. október 13., anyja neve: Szuromi Erzsébet) keresi húga, Szombati Klára Levélről. A keresett 1956-ban hagyta el Magyarországot, foglalkozása villanyszerelő. Valószínű Ausztráliában, Meibourne-ben él, címe ismeretlen, 1964-ben adott utoljára életjelt magáról. 1984 februárjában édesapja meghalt, arról sem tudták értesíteni.

STERN Beatriz-t (szül.: kb. 1927- ben New York-ban, apja neve: Stern Mór, anyja neve: Nasch Regina) keresi unokatestvére, Kain Imre (Stern Rózsi fia) Santiago, Chiléből. Szülei 1924-ben vándoroltak ki az Egyesült Államokba, Berettyószéplakról (Bihar megye) az akkori Erdélyből.

DEMETER Margitot vagy Máriát (szül.: Máriapócs 1880—1900. években, anyja neve: Dudek Mária) keresi unokahúga, Demeter Terézia Budapestről. A keresett az 1930—

1940-es években hagyta el Magyarországot. Valószínű az USA-ba ment és telepedett le. Címe ismeretlen, levelet nem írt kivándorlása óta. Ha keresett már nem élne, úgy hozzátartozói jelentkezését várja a kereső.

Mary KISH-t (szül.: Ungvár) keresi volt sógora, Vojnits Jenő Budapestről. A kereső Mary Kish meghalt férjének testvére. Keresett 1984-ben írt utoljára a Calgary 2. Alberta P. O. Box 807. T2P 2Y6 Canada címről. Az erre a címre küldött válasz azonban visszajött a feladóhoz, hogy a címzett elköltözött.

SCHILLER Frigyest (szül.: Budapest, 1922. október 28., anyja neve: Deutsch Mária, apja neve: Schiller Béla) keresik régi jó barátaik Éva Hoch és Imre Hoch Montreálból. A keresettnek van egy fivére Ottó, aki kb. 2 évvel fiatalabb Frigyesnél. A keresők címe: Mrs. Imre E. Hoch, 8531 Champagneur Avenue, Apt. 8, Montreal, Quebec, H3N 2L1 Canada.

John MÉSZÁROSI-t (szül.: 1939. október 19., anyja neve: Mach Aranka) keresi testvére, Beckl Gábor Budapestről. A keresett foglalkozása villanyszerelő, 1956-ban hagyta el az országot. Kanadába ment, szándékában állt az Egyesült Államokba vagy Ausztráliába áttelepülni. 1964-ben írt utoljára.

Georg Árpád BUTTÁS-t (szül.: Bácsföldvár, 1940. július 5., anyja neve: Surján Julianna) keresi testvére, But tás Pál Budapestről. A keresett foglalkozása tanár, 1956-ban hagyta el Magyarországot. 1971-ben írt utoljára az 52. Barklay St. Kilda Melbourne Ausztrália ill. a C/o Boxtertechnikum SC. Hod P. O. Box 29. címről.

FARKAS Lászlót (szül.: Kolozsvár, 1917. május 16.), LÁSZLÖ Györgyöt (szül.: Nagyszeben, 1918. március 8.),

TORDAI Pál Györgyöt (szül.: Budapest, 1917. február 28.), VARGA Istvánt (szül.: Csurog vagy Csurgó, 1917. március 6.), VÉRTES Józsefet (szül.: Budapest, 1916. augusztus 6.), HANIK Pált, dr. ZÁDOR Imrét és TESZLER Aladárt keresi Budapestről osztálytársuk, Gabos Andor. Mindannyian 1935-ben érettségiztek Budapesten az Abonyi utcai gimnáziumban.

CARON ANTHONY-NÉ Diós Évát (szül.: Gyulakeszi, 1939. június 15., anyja neve: Reizner Margit) keresi édesapja és testvére, Diósi István és Diósi László Budapestről. A keresett 1956 novemberében hagyta el Magyarországot 1980-ban írt utoljára a 37 Des Recollets, Loretteville P. Q. Canada, G2A 2W2 címről. Ebben a levélben elköltözési szándékát említette.

MÁTÉS Jánost (szül.: Somogyszentmiklós, 1926. december 21., anyja neve: Majorics Mária) keresi testvére, Mátés József Nagykanizsa-Miklósfáról. A keresettet 1944-ben leventeként vitték el Németországba, onnan Franciaországba, majd Angliába került. 1949-ig rendszeresen tartotta a kapcsolatot itthoni hozzátartozóival, akkor azonban megváltozott szülőhelyének neve Miklósfára majd később Nagykanizsa-Miklósfalva lett. Egy angliai munkatársa mesélte, hogy volt egy német származású felesége, akit Erikának hívtak.

RAU Attila Györgyöt (szül.: Budapest, 1947. szeptember 8., anyja neve: Diczman Mária) keresi húga, Simonná Rau Mária Budapestről. A keresett 1967 márciusában hagyta el Magyarországot, foglalkozása központifűtés-szerelő. Felesége Darline, gyermekei: Attila, Maria, Irén és Zsuzsa. 1974-ben írt utoljára a 2107 Colorado Dr. Sturgis So. Dakota 57 785. címről.

KOVÁCS Hubát (szül.: Garbolc, 1913. október 10.) keresi lánya, Kovács Sarolta Dunavarsányból. A keresett valószínűleg 1948-ban hagyta el Magyarországot. A kereső édesanyja 1956-ban ment az NSZK-ba, majd együtt Franciaországba mentek.

1959-ben szakadt szét a család, miután Kovács Hubát besorolták egy USA-ba utazó csoportba. Felesége lemondva erről a lehetőségről, viszszautazott az NSZK-ba. A keresett 1959-ben írt utoljára a 14 rue J. J Rousseau Ave. (Haute Savoie) franciaországi címről.

KONTSAG Ferencet (szül.: Budapest, 1950. június 17., anyja neve: Halmágyi Éva) keresi édesapja, dr. Kontsag Ferenc Budapestről. A keresett 1971-ben Jugoszláviába ment, s onnan nem tért haza. Egy olaszországi táborból Amerikába került, ahonnan Hawaiiba ment munkavállalási szándékkal. Évekig ott tartózkodott, címe: Hilo, P. O. Box 5343 (U. S. A.) 1983 augusztusában Los Angelesből írt egy lapot, de közelebbi címet nem közölt.

Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A Magyarok Világszövetsége készséggel továbbítja leveleiket a keresőkhöz. Címünk: Magyarok Világszövetsége Budapest H—1905.

7