Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-04-27 / 9. szám
Hogyan élünk, dolgozunk — és hogyan kellene? TERMÉSÁTLAG (tonna/hektőr) Búza évi átlag Kukorica 4,6 6,1 U 1,5 2,0 ai 1934-1938 1951-1955 1981-1984 1934-1938 1951-1955 1981-1984 Hogy vagy? Hogyan élsz? Ha két régi ismerős összetalálkozik az utcán, a köszöntések után szinte rutinszerűen elhangzik valamelyik kérdés. S ilyenkor ugyancsak rutinszerű a válasz; köszönöm jól, vagy rosszabb esetben, köszönöm megvagyok. Az ember a napi munka során egyébként is ritkán ér rá töprengeni hogylétén, és másokat sem szívesen terhel ügyes-bajos dolgaival. Jeles alkalmakkor mégis jólesik a számvetés egyénnek, családnak, kisebb és nagyobb közösségnek egyaránt. Nem egyszerűen a múltba nézés igényével; a múlt szemrevétele inkább a jövő feltérképezésében segít. A Magyar Szocialista Munkáspártnak a közelmúltban megtartott kongresszusa ilyen tükröt tartott az ország elé, ezért is kísérte megkülönböztetett figyelem. A kongresszus ajtaja nyitva volt a hazai és a külföldi újságírók előtt is — az utóbbiakból mintegy kétszázan jöttek el — s különös érdeklődés kísérte a magyar gazdaság helyzetéről és kilátásairól mondottakat. Korszakos változás A gazdasági növekedés lassulása következtében mostanság persze kisebb a hajlam, hogy az eredményekről szóljunk, a bibliai elveszett-bárány példázat ezen a területen is érvényes. Pedig a gazdaság „megmaradt, izmos nyája” joggal kelt elismerést. Népünk történelmi múltjához képest és a mai világhelyzetet is figyelembe véve nem csekély az, amit elértünk. Kádár János vitaindítójában részletesen szólt a négy évtizedes építőmunka eredményeiről. Az adatokat 1938-hoz, az utolsó úgynevezett békeévhez viszonyította. Ma a nemzeti jövedelem több mint hatszorosa az 1938. évinek. Az ipari termelés több mint tizennégyszerese, a mezőgazdasági termelés kétszerese az akkorinak. 1938-ban a lakások 27 százalékában, ma 98 százalékában ég a villany. A száz szobára jutó lakosok száma 1938-ban 253 volt — ma 138 ember lakik száz szobában. 1938-ban összesen 19 ezer személygépkocsi közlekedett, ma — csak magánhasználatban — 1 millió 433 ezer, vagyis a családok egyharmada rendelkezik személygépkocsival. 1938-ban 200 ezer magyar utazott külföldre, az elmúlt évben 5 millió 400 ezer. 1938-ban a lakosság kis része volt jogosult a nyugdíjra, ma megfelelő feltételek mellett minden dolgozó ember; az ország lakosságának 21 százaléka kap nyugdíjat. Ma tízezer lakosra háromszor annyi orvos jut, mint 1938-ban. Az elmúlt 4 esztendőben a növekedés, noha kétségkívül lassúbbnak bizonyult, mint a korábbi években, ugyancsak jelentős eredményeket hozott, átalakulásokkal is járt. A nemzeti jövedelem összesen 8,5 százalékkal nőtt és ami lényeges; a nemzeti jövedelem termelése és a belföldi felhasználás között helyreállt az egyensúly, a külkereskedelmi mérleg mutatószáma elől eltűnt a mínusz jel. És még egy érdekes adatsor a kongresszusi előzetes jelentésből. Az ipari termelés 10,3 százalékkal nőtt. E termelés 91,7 százalékát az állami ipar, 5,6 százalékát a szövetkezeti ipar, 1,4 százalékát a magán kisipar, 1,3 százalékát a kisvállalkozások, kisszövetkezetek, vállalati és magán gazdasági munkaközösségek adják. Miért érdekes ez? Egyebek között azért, mert az utóbbi hónapokban, években az újdonság varázsa okán nagyon sok szó esett az új vállalkozási formákról. Olyannyira, hogy többek tudatában már-már a tényleges arányok eltorzultak. A számok viszont egyértelműek (nem beszélve arról, hogy Magyarországon az iparban, épp úgy mint a mezőgazdaságban, a szocialista nagyüzemi háttér nélkül nem élne meg egyetlen magánvállalkozás sem). A lassúbb növekedés oka Hogyan és miért lassult le a gazdasági fejlődés, miért csökkent a reálbér? A pártkongresszuson részletesen szóltak ennek belső és külső okairól. Az írásban előterjesztett beszámoló arra hívta fel a figyelmet, hogy „az 1970-es évek közepétől jelentősen megváltoztak a gazdasági fejlődés feltételei. A világgazdaságban végbement változások tartós jellegét késedelmesen ismertük fel. Ezekben az években a gazdaságpolitika elsősorban arra irányult, hogy elhárítsuk e változások negatív hatását a gazdasági fejlődésre és az életszínvonalra. Fenntartottuk a termelés, a beruházások és az életszínvonal viszonylagos gyors növekedési ütemét, de túlzottan is védtük a vállalati gazdálkodás stabilitását. Az ország kiadásai éveken át számottevően meghaladták a bevételeket, s ez végső soron a népgazdaság külső egyensúlyának romlását, jelentős adósságállomány kialakulását idézte elő”. Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára felszólalásában hangoztatta, hogy a gazdaság jelenlegi nehézségei, a növekedés és a felhasználás korlátái jelentős részben a legutóbbi évtizedben gyökereznek. „A fő probléma az — mondotta —, hogy a növekedés lassulása nem járt együtt a szükséges szerkezeti változásokkal. A hatékonyság növelésében sem tudtunk a kívánt mértékben előre lépni.” Nem az a baj, hogy kevés volt a munka, hanem az, hogy nem jobb. Az előzetes jelentés fel is sorolt néhányat a magyar gazdaság nehezen gyógyuló betegségei közül. így például nem megfelelő a gazdasági hatékonyság alakulása, a termelés anyag- és energiaigénye a nemzetközi összehasonlításban még mindig magas (a statisztika szerint az élenjáró országokban az egységnyi termékre jutó anyagfelhasználás 30 százalékkal, az energiafelhasználás 20 százalékkal kisebb, mint nálunk). Az ipari termékek átlagos életkora magas, a termékcserélődés üteme lassú; kevés a magasabb feldolgozottsági fokot biztosító kapacitás, késik a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása. Miként és merre tovább? Milyen irányban lehetséges és kell előremozdulni? A gondok már önmagukban is sugallják azt, amit a kongresszusi határozat ekképpen fogalmazott meg: „Az intenzív gazdálkodás erőteljes és általános kibontakoztatásával, a ráfordítások csökkentésével, a tartalékok teljesebb hasznosításával olyan alapozott növekedést kell elérni, amely lehetővé teszi az egyensúly további javítását, a népgazdaság műszakianyagi alapjainak fokozatos és széles körű megújítását, a népjólét emelését. A nemzetközi műszakigazdasági fejlődés tendenciáinak megfelelően mindenekelőtt néhány kiemelt területre célszerű összpontosítani anyagi és szellemi erőforrásaink jelentős részét: az elektronika fejlesztésére és elterjesztésére; a számítógépesítés, az automatizálás és a robottechnika fejlesztésére; a korszerű termelésszervezési módszerek alkalmazására; a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban jól alkalmazható gépek, berendezések, vegyipari termékek gyártására; a biotechnológiai eljárások kifejlesztésére és alkalmazására; természeti kincseink komplex gazdaságos hasznosítására; nyersanyagot megtakarító technológiák bevezetésére.” Rövidre fogva a szót: az erőforrásokat ésszerűbben kell kihasználni. Az eredmények főként rajtunk múlnak, mert — mint a kongreszszusi beszámoló is figyelmeztet — építőmunkánk külső körülményeiben a következő években sem várható lényeges javulás. A nehézségek leküzdése csak a népgazdaság jöve-A GAZDASÁGI FEJLŐDÉS ÖSSZEFOGLALÓ MUTATÓI 2
