Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-04-06 / 7-8. szám

VÁCI UTCA, VÁCI UTCA... 104 „KÖLTEMÉNY ## Kegytárgy-kereskedés és Mű­vészház, sonkabolt és Kristóf-pa­­tika, Mangold Béla Kolos divat­üzlete és a „Hét Választó” Foga­dó állt hajdan a Váci utcában. Itt élte végnapjait Vörösmarty Mihály és Kisfaludy Károly, itt árultak könyvet a Révai Testvé­rek és fegyvert Huzella Mátyás. Pazar bálok helyszíne és kacér bajadérok lelőhelye, az ékszer- és szőrmekereskedés központja, a pesti Belváros építészettörténeté­nek talán legszínesebb tájéka volt ez az utca ... A Helikon Kiadónál most meg­jelent könyvében Tarr László me­séli el „A régi Váci utca regényes krónikává”-1. A csillogó kiraka­tok, pazar divatházak, a sokat tu­dó öreg épületek, boltok, fogadók és műhelyek hajdani hangulatát fölidéző könyvben nemcsak izgal­masan ínycsiklandozó pletyká­kat, ismeretlen vagy titkolt ada­tokat olvashatunk, de hétközna­pok és ünnepek, gyarapodás és romlás, születés és elmúlás bájo­san szomorú folyamatosságát is figyelemmel kísérhetjük. A XVI. századtól napjainkig ívelő „utca­történet” kártyabarlangba és iro­dalmi szalonba, kegyesrendi gim­náziumba és műkereskedésbe in­vitálja olvasóit, közben nyomába ered Petőfi Sándor, Lukács Mó­ric és Ferenc József Váci utcai úticéljának. Házról házra járva földeríti minden épület keletke­zéstörténetét és átalakulását, ne­ves lakóinak sorsát, üzleteinek TARR LÁSZLÓ VÁCI UTCA regényes krónikája életét. Találkozunk itt Cserép­falvi Imre és Hartleben Konrád könyvkereskedésével, Balogh Rudolf fotóműtermével, Zwie­back Lajos és Brietfeld Marcell ru­haüzletével, Kollarits rőfösboltjá­­val és Mayer György „csillagdá­jával”. All itt épület Hauszman Alajostól, Ybl Miklóstól és Steindl Imrétől, volt itt helyisé­ge a Károlyi-pártnak és Székely Aladár fényképésznek, az Arany­horog fogadónak és a Vajna-^Bo­­kor könyvkereskedésnek. Pol­lack, Feszty és Hild házai mel­lett ma modern homlokzatok tar­kítják a Váci utcát, műemlékvé­dők óvják Merkúr szobrát és az udvarmélyi régi kutakat, meg­szépülnek a műemléki falak, de romossá válnak ódon lépcsőhá­zak, elpusztulnak századvégi lámpavasak, betörnek ólommal cizellált ablakok. Változik, módo­sul, épül és pusztul a Váci utca. Tarr László könyve arról szól, hogyan ünnepelt, hogyan dolgo­zott, hogy élte köznapi életét ez a jelképes sorsú utca. Munkája tekintélyes könyv- és levéltári is­meretanyagból, óriási kortörténe­ti kincsből és sok-sok helyszere­­tetből áll össze. A kötet százhar­minc fényképét, régi metszetét, vázlatrajzát korabeli hirdetések teszik színessé és élővé, az utca mai képét pedig Ráday Mihály fotói igyekeznek megmutatni. Fontos és érdekes könyv Tarr Lászlóé. Fontos benne az az utca­bálok, régi portálok és homlokza­tok, megporosodott életek hangu­latait idéző nosztalgia, amely a sorok között bujkál, s érdekes az objektív, távolságtartó és pontos „regisztrálás”, amellyel adatait, búvárlatainak eredményeit köz­zéteszi. A. GERGELY ANDRÁS 1. A Váci utca a múlt század közepén 2. A Révai-testvérek könyvesboltja 1900 körül 3. A régi Birly-féle Kristóf-patika ház 4. A parkolási tilalmat már a század első felében sem tartották be Furcsa ellentmondás: minél többen fogyókúráznak ma Ma­gyarországon, annál több, szívet dobogtató szakácskönyv jelenik meg. Könyvesboltjaink kirakatai­ban, újságárusoknál ott díszeleg­nek ősanyáink receptúráinak rep­rint kiadásai — a mai, úgyneve­zett korszerű főzési tanácsokat tartalmazó kiadványokkal együtt. Szakácskönyvet írnak a csecse­mőknek, az öregeknek, az egész­ségeseknek és a betegeknek, az édességet kedvelőknek a sósat kí­vánóknak, a burgonya-, a rizs­­a sajtevőknek, a szárnyast imá­dóknak, a különböző hobbik mű­velőinek : a horgászoknak, a va­dászoknak, a gombászoknak. Re­ceptkönyvet adnak ki a világ kü­lönböző tájain honos ételekről. Változatosabbnál változatosabb recepteket ismertetnek a pompá­zatos Magyar Konyhán kívül ké­pes újságjaink, a rejtvény új Sá­gok, a Fülessel az élen, a napi­lapok hétvégi számai, a rádió mű­sorai. Szemet-szájat gyönyörköd­tető ételkölteményeket sütnek­­főznek hazai és külföldi híressé­gek vagy nagy hírű főszakácsok a televízió konyhájában a nézők szeme láttára. A nőknek és a konyhai egyenjogúságot kivívott férfiaknak egyaránt, s mindazok­nak, akik nap mint nap nyíltan és titokban áhítattal tanulmá­nyozzák a konyha titkait. S azután? Vagy elfogyasztjuk a sovány túrót egy kis fej salátával és egy pohár kefirrel, vagy kime­gyünk a konyhába és feltesszük a hagyományos húslevest, s megcsi­náljuk a hagyományos rántott sze­letet sült burgonyával, vagy kísér­letezünk. A merészebbek száma egyre nő! Most újabb lehetőség kínálko­zik a merész kísérletezésre. Lukács István Oscar-díjas mes­terszakács, az Atrium Hyatt fő­szakácsa száznégy — se több, se kevesebb — híres magyar recep­tet tett le a háziasszonyok (és háziférfiak) konyhaasztalára. A színes fotókölteményeket Bauer Sándor és Wormser Antal készí­tette. A tervezés Marosi Antal munkája. A könyvet — mi sem természetesebb —, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó adta ki. Előszó helyett csupán néhány megjegyzésre szorítkozik a szer­kesztő, miszerint az ételek között vannak olyanok is, amelyeknek alapanyaga nem olcsó (fogas, pisztráng, libamáj), ezeket ünnepi alkalmakra, például születésnap­ra, esküvőre ajánlja. A zalai rák­saláta, a tokaji módra kocsonyá­zott pisztráng, a velemi vaddisz­nópörkölt, a libamájrizotto, a mustban párolt hátszínszeletek, a mágnás palacsinta és a somlói ga­luska miatt érdemes megszületni. És érdemes megházasodni. — h — 54

Next

/
Thumbnails
Contents